Az afgán agár (perzsául: تازی – Tāzī, angolul: Afghan hound) a világ egyik legősibb és legelegánsabb kutyafajtája. Hosszú, selymes szőrzete és királyi megjelenése miatt szinte mindenhol az arisztokratikus szépség szimbóluma. Eredetileg Afganisztán hegyvidékén és sivatagos területein használták gyorsasága és kiváló látása miatt, mára pedig világszerte kedvelt kiállítási és hobbi kutyává vált. Különleges temperamentuma – méltóságteljes, független, mégis ragaszkodó – rengeteg kutyabarátot elbűvöl. Ismerkedjünk meg e nemes fajta történetével, jellemzőivel, gondozásával és mindennapi életével!
Tartalom
A fajta története és kulturális jelentősége
Az afgán agár származása régi idők homályába vész – sokan legendás eredetet tulajdonítanak neki. Egyes afgán hagyományok szerint annyira ősi fajta, hogy Noé bárkáján is ott volt a „tázisz”, ahogy eredetileg hívták. Valószínűbb azonban, hogy a Földközi-tenger keleti partvidékéről került a mai Afganisztán területére kereskedők révén, és ott fejlődött tovább. Az afgán királyok kedvelt vadászkutyája volt évszázadokon át – gyorsaságát és éles látását gazellák, vadkecskék, juhok és akár ragadozók elejtésére használták a pasztun törzsek. Ez a fajta egyedülálló abban is, hogy a nehéz hegyi terepen is megállta a helyét, sőt olykor teherhordóként is befogták – az eredeti, őshonos típus így sokban különbözött a mai, inkább luxuskutyaként ismert változattól.
A fajta kialakulását nagyban befolyásolta a térség történelme és földrajza. Afganisztán zord, kopár vidékein és a sztyeppés, sivatagos területeken egyaránt éltek afgán agarak, de a környezeti különbségek miatt eltérő típusok alakultak ki. A hegyekben egy hosszabb szőrű, dús bundájú változat élt, míg a sík fennsíkokon egy karcsúbb, ritkább szőrzetű, hosszabb lábú típus volt jellemző. Egy harmadik, rövidebb szőrű változat is ismert volt Közép-Ázsia északi részein, amely hasonlított a kirgiz tajgánra, az ottani agárfélére. Ezek a típusok mind hozzájárultak a modern afgán agár génállományához.
Régen az afgánok nemzeti kincsként tekintettek ezekre a kutyákra, és tilos volt idegeneknek eladni vagy kivinni őket az országból. Ennek következtében a nyugati világ csak a 19-20. század fordulóján ismerhette meg a fajtát. Az első dokumentált európai találkozás egy 1809-es indiai rajzhoz kötődik, amelyet egy brit katona, Thomas Duer Broughton készített egy afgán agárról. A fajta első élő képviselői pedig 1895-ben érkeztek Angliába két brit tiszt közvetítésével.
Az angolok kezdték meg a tervszerű tenyésztését az 1900-as évek elején, és a modern afgán agár tulajdonképpen az 1920-as évekre alakult ki az angliai kennelprogramok révén. E korai idők híres kutyája volt Zardin, egy káprázatos kan, akit John Barff kapitány vitt el 1909-ben a Crufts kiállításra, ahol óriási feltűnést keltett – maga Alexandra királyné is meghívta a palotájába, hogy megcsodálja. Zardin lett az alapja az 1912-ben megalkotott első fajtaleírásnak, bár az ő vérvonala később kihalt.
A második világháború megpróbáltatásai az afgán agarak állományát is megtizedelték – Angliában az első világháború idején is majdnem kihaltak, mivel a nehéz időkben az embereknek alig jutott élelem a kutyákra. A háborúk után azonban újjáéledt a tenyésztésük. Az 1920-as években két fő tenyészvonal vált ismertté: a Bell-Murray vonal, amely Skóciába került Balochistanból és könnyebb testfelépítésű, ritkább szőrű „sivatagi” típus volt, illetve a Ghazni vonal, Mary Amps kabuli kenneljéből, amely nehezebb csontú, hosszú és dús szőrzetű „hegyi” típus volt. E két vonalat később keresztezték, és 1948-ban egyesített, egységes fajta standardot hoztak létre, amely a mai napig alapja a tenyésztésnek.
Az afgán agár kulturális jelentőségét mutatja, hogy számos művész és híresség kedvence volt az idők során. Salvador Dalí spanyol festő és Marianne Faithfull énekesnő is tartott afgán agarat, de talán a leghíresebb gazdi Pablo Picasso volt. Picasso „Kabul” nevű afgán agaráról még szobrot is mintázott: az 1967-ben felavatott chicagói Picasso-szobor a művész nyilatkozata szerint Kabul fejét ábrázolja. A fajta felbukkan a szépirodalomban is – Virginia Woolf Between the Acts (1941) című regényében egy Sohrab nevű afgán agár szimbolikus szerepet kap.
Az afgán agár egzotikus szépsége miatt a filmek és rajzfilmek kedvelt karaktere: szerepelt a Balto című animációs filmben (Sylvie), a 101 kiskutya több részében (Prissy), a Pound Puppies és Bluey rajzfilmsorozatokban, valamint a What-a-Mess mesekönyvben és rajzfilmben is főszereplő egy kétbalkezes afgán kölyök. Mindez jól mutatja, hogy az afgán agár nem csupán egy kutyafajta, hanem a kultúra része, melyhez számos legenda, műalkotás és történet kapcsolódik.
Érdekesség az is, hogy az afgán agár volt a világ első klónozott kutyája: 2005-ben dél-koreai tudósok jelentették be, hogy sikerrel klónoztak egy afgán kölyköt, Snuppy néven. Ez is mutatja, milyen nagy becsben tartják ezt a fajtát – még a tudományos áttörésekben is szerepet kapott.
A fajta hivatalos besorolása és standardja
Az afgán agarat a nemzetközi kinológiai szervezetek egységesen agárként tartják nyilván. Az FCI (Fédération Cynologique Internationale) besorolása szerint a 10. fajtacsoportban, azon belül az 1. szekcióban (hosszú szőrű agarak) található, eredeti standard száma 228. A fajta származási (fajtagazda) országa hivatalosan Afganisztán, a standard kidolgozásának patrónusa azonban Nagy-Britannia – utalva arra, hogy az első részletes leírás és modern tenyésztési irányelvek brit kezdeményezésre születtek. Az FCI standard jelenleg érvényes változatát 2008-ban adták ki, legutóbb 2021-ben aktualizálták. Az FCI standard szerint az afgán agár használati célja „vadászeb (látóvadász)”, és munkavizsgára nincs kötelezve (az agárfajták számára nem írnak elő munkaeredményt a champion címekhez).
Az AKC (American Kennel Club) a Hound Group (kopó- és agárfélék) csoportjába sorolja, míg például a brit The Kennel Club és a kanadai CKC szintén a Hound (Vadászeb) csoportban tartja nyilván. Mivel egy ősi, világszerte elterjedt fajtáról van szó, gyakorlatilag minden nagyobb kinológiai szervezet elismeri. Az ausztrál ANKC, az új-zélandi NZKC, a dél-afrikai KUSA vagy akár a magyar MEOESZ (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete) mind ugyanazt a fajtát ismerik el, apró eltérések nélkül.
A különböző szervezetek standardjai között csak nüansznyi különbségek vannak. Például az FCI minden színt elfogad az afgán agárnál, míg az AKC standard szerint a parti-color (fehér alapon foltos) színeket nem kedvelik, és az ilyen egyedeket a kiállításokon hátrébb sorolják. Ennek ellenére genetikailag ugyanarról a fajtáról van szó, így a tenyésztők nem választják külön a vonalakat szín szerint sem – a legfontosabb, hogy a kutya feleljen meg a standardban leírt összképnek és jellegzetességeknek.
A hivatalos standardban részletesen meghatározzák az afgán agár testarányait, mozgását és temperamentumát. E leírások alapján bírálnak a kiállításokon: a bírók azt figyelik, mennyire közelíti meg a kutya az ideális típust. Az afgán agárra jellemző „keleti kifejezés” – a tekintete mintha „átnézne az emberen” – fontos temperamentumbeli sajátosság, amit a standard is kiemel. A besorolása mint agár azt is jelenti, hogy speciális versenyeken, például coursing (műnyúlvadászat) és pályaversenyeken indulhat hivatalosan, hiszen ezek felelnek meg az eredeti rendeltetésének. Magyarországon is rendeznek az agaraknak külön versenyeket és küllembírálatokat (CACIL, CACL címekért folyó coursing bajnokságok), ahol az afgán agarak is részt vehetnek.
A fajta csoportbesorolása a kiállításokon azt eredményezi, hogy az afgán agarak a többi agárral együtt versenyeznek a fajtacsoport győztes (BOG) címért. Nem ritka, hogy egy gyönyörű afgán agár Best in Show címig jusson – elegáns megjelenésük gyakran lenyűgözi a bírákat és a közönséget. Már 1928-ban és 1930-ban is afgán agár nyerte meg a Crufts kiállítás fődíját, 1957-ben és 1983-ban pedig a rangos Westminster kiállításon is BIS győzelmet arattak.
A fajta tehát a show-k világában is előkelő helyet foglal el. Tenyésztését a legtöbb országban fajtaklubok felügyelik – Magyarországon az Agár Klub keretein belül működnek a tenyésztők -, akik szabályozzák a tenyésztési követelményeket (például egészségügyi szűrések, küllemi és viselkedési szempontok) a standard alapján. Összességében elmondható, hogy az afgán agár hivatalos besorolása és standardja biztosítja, hogy e nemes fajta eredeti jellegét és különleges tulajdonságait a mai napig megőrizzék.
A fajta külső megjelenése és jellegzetességei
Az afgán agár megjelenése páratlan eleganciát sugároz. Testfelépítése harmonikus, nagytestű kutya: a kanok marmagassága általában ~66-74 cm, a szukáké 61-69 cm közötti, testtömegük pedig 20-30 kg körül mozog (neme válogatja). Az FCI standard 60-74 cm-es magasságot és 15-25 kg-os súlytartományt ad meg, de a valóságban a jó kondíciójú kanok gyakran 27-30 kg-osak is lehetnek. Karcsú, de izmos testalkat jellemzi: gerince viszonylag rövid, ágyéka feszes és enyhén ívelt, kiemelkedő csípőcsontokkal, ami a tipikus agár-alakot kölcsönzi. Mellkasa mély és jól ívelt, hogy helyet adjon a nagy tüdőnek – ez segítette eredeti hajtóvadász feladataiban. Hasa felhúzott, hátsó végtagjai hosszúak és erőteljesek, ami robbanékonyságot és kitartást biztosít futás közben.
Feje hosszú és finom metszésű, szinte arisztokratikus kifejezésű. A koponya tetejét dús, hosszú szőrzet borítja, mintha hajkorona volna rajta. Stopja (homloknyerge) csak enyhén fejlett – profilja közel egyenes vonalat mutat a fejtetőtől az orrhegyig. Arcorri része hosszú és erős, állkapcsai határozottak, teljes fogazattal és ollós harapással. Orrtükre fekete színű, de a nagyon világos színű egyedeknél a májszín (barnás) orr is elfogadott a standard szerint.
Szemei sötétek vagy mogyoróbarnák, jellegzetesen mandulavágásúak, kissé ferde metszésűek – az úgynevezett „keleti” tekintetet adják, amely titokzatos, kissé távolba révedő pillantást kölcsönöz. A fülei lelógók, egészen hátracsapottan tűzöttek a koponya oldalán, és rendkívül hosszú, selymes szőr borítja őket is. A hosszú fülszőr sokszor a földet söpörné, ezért az etetés és ivás idejére a gazdák gyakran fülvédőt adnak rá – egy fejre húzható anyagot -, hogy megóvják a fülszőrzetet a szennyeződéstől.
Az afgán agár legfeltűnőbb jellegzetessége a lenyűgözően hosszú, selymes szőrzet. A szőr a bordákon, lábakon és a test egészén hosszú és finom szálú, míg a hát középvonalán (az ún. „nyereg” tájékán) gyakran rövidebb és sűrűbb. A fej tetején lévő hosszú tincseket és a fülön lévő szőröket a standard is említi, hiszen ezek különleges megjelenést biztosítanak. A farok tövénél ritkább a szőr, vége felé pedig szintén rövidebb – a farok végén egy jellegzetes kis gyűrű (kunkor) található, amely az afgán agár sajátos farka. Mozgás közben a magasra emelt, gyűrűben végződő farok is hozzájárul elegáns tartásához.
Szőrzete minden színben előfordulhat. Az FCI standard kifejezetten engedélyezi az összes színt és azok kombinációit. Gyakoriak a fekete és cserszínű (fekete-cser), aranyszínű, homokszínű, krémszínű, kékes-szürke és vörös árnyalatok. Sok afgán agár visel fekete maszkot az arcán (különösen a világosabb színűeknél ez látványos kontraszt). Előfordulnak csíkos (brindle) mintázatú egyedek is, amikor a szőrzet alapszínét sötét csíkok tarkítják. A fehér jegyek kevésbé kívánatosak – főleg a fejen nem szerencsés a fehér folt, ezt a bírák hibának tekintik. Az amerikai standardban a tiszta fehér alapon foltos (particolor) egyedeket büntetik is a kiállításon, míg az FCI ezt nem említi tiltásként. Albínó (pigmenthiányos) példányokat azonban egyik szervezet sem fogad el tenyésztésre.
Az afgán agár mozgása is a külleméhez illően kecses és rugalmas. Ügetésben könnyed, hosszú lépésekkel halad, feje magasan hordva, hátvonala stabilan, rugalmasan mozog. Gyors vágtában rendkívül fürge és fordulékony – eredeti vadászata során szüksége volt rá, hogy sziklás, egyenetlen terepen is nagy sebességgel üldözze a vadat. A kiállítási ringben azt várják tőle, hogy kissé nyújtott ügetésben, elegánsan, mégis erőt sugározva mozogjon.
A helyes mozgásképnél a mellső lábak messze előre nyúlnak, a hátulsó lábak jól alálépnek, biztosítva a talaj fölötti nagy sebesség érzetét. A küllembírók figyelik, hogy a végtagok párhuzamosan mozognak-e elölről és hátulról nézve, és hogy nincs-e bicegés vagy oldalirányú kilengés – az afgánnak „egyenes vonalon” kell futnia. A testtartása mindig büszke: fejét magasra emelve viseli, tekintete előre szegeződik, mintha folyton vadat kémlelne a távolban.
Az azonosítás laikus szemmel sem nehéz: az afgán agár könnyen felismerhető hosszú, leomló szőréről, karcsú testéről és kunkori farkáról. Kevés más fajta néz ki hasonlóan; talán a perzsa agár (saluki) emlékeztet rá, de annak bundája kevésbé dús, s fülei és combjai csak rojtos szőrűek, míg az afgán egész testét tömött szőr fedi. A hozzá nem értők is meg szokták csodálni „hajas” fejét, mely valóban olyan, mintha frizurája lenne. A szakértők azonban apró részleteket is figyelnek: például a nyereg foltjának kialakulását a háton (sok afgán ~1 éves kora körül vedli le a kölyökpuha szőrét a hátán, és ott rövidebb szőrű nyereg alakul ki), a farok pontos gyűrűjét (a túl szoros vagy épp csak félkör alakú farok nem kívánatos), a mancspárnák erősségét, a lábujjak íveltségét, vagy épp a fül helyzetét fejtartás közben.
A standard szerint a hátulsó lábon nem lehet túlzott szögellés (kerülni kell a tehénállást), és a szőrzetnek selymesnek kell lennie tapintásra, nem lehet gyapjas textúrájú. Kizáró hibának számít a harapási rendellenesség (pl. előre- vagy hátraharapás), a félénk vagy agresszív viselkedés, valamint bármilyen olyan alaki hiba, ami az agár jellegét csorbítja. Szerencsére az afgán agár tenyésztői nagy gondot fordítanak a fajta jellegzetes küllemének megőrzésére, így a legtöbb kiállításon a fajta egységes és impozáns képet mutat.
Érdekesség, hogy az afgán agár kölyökként egészen másképp fest, mint felnőttkorában. A kölykök bundája puha, bolyhos „bárányszőr”, gyakran sötétebb és egyszínűbb, mint a felnőttkori szőrzet. Ahogy növekednek, kb. 1 éves koruk körül elkezdik levetni ezt a kölyökbundát – ez intenzív vedléssel járó időszak, amikor szinte „Tinédzser-frizurájuk” lesz: foltokban hosszú és rövid szőr váltakozik, kócos külsőt kölcsönözve. Ezt az állapotot a tenyésztők néha „majomszőr” fázisnak hívják. Kétéves korra általában kinövik ezt, és kialakul a végleges, hosszú, selymes szőrkabátjuk. Innentől kezdve az afgán agár teljes pompájában ragyog, feltéve, hogy megfelelő gondozást kap a bundája.
A fajta jelleme, viselkedése és nevelése
Az afgán agár jelleme legalább annyira különleges, mint a külseje. Dicsérik méltóságteljes, büszke természetéért, ugyanakkor ismertek a függetlenségükről is. Gyakran mondják rájuk, hogy „macskatermészetű” kutyák: szeretik ők maguk eldönteni, mit mikor tesznek. Idegenekkel szemben általában tartózkodóak és hűvösen udvariasak – nem az a fajta, aki azonnal bárki ölébe bújik. A saját családjával azonban szoros köteléket alakít ki. Egy gazdát – vagy szűk családi kört – tekint az igazi társának, és hozzá rendkívül ragaszkodik.
Sok tulajdonos beszámol arról, hogy az afgán agár egyetlen emberért hajlandó „mindenre”, míg másoktól inkább független. Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy ez a ragaszkodás nyílt színi hízelgést jelent: az afgán hűsége csendes, visszafogott hűség. Szívesen tartózkodik a közelünkben, követ minket szobáról szobára és elegánsan ledől a lábunkhoz, de nem feltétlenül kéri ki folyamatosan a figyelmünket.
Intelligenciája sajátos, egyáltalán nem buta, sőt gyorsan tanul, ám erős akaratú. Az emberek között elterjedt tévhit, hogy az afgán agár ostoba fajta – ezt azonban ne tévesszük össze a makacssággal. Az igaz, hogy nem a vak engedelmesség mintaképe. Stanley Coren híres kutyás intelligencia-rangsorában az utolsó helyre sorolta az afgán agarat az engedelmességi feladatokban mutatott lassúsága miatt.
Ez annyit tesz, hogy sokszor több mint 80 ismétlés kell egy új parancs bevéséséhez, és első szóra kevesebbszer engedelmeskedik, mint más fajták. A valóságban azonban az afgán agár nem felejt – inkább arról van szó, hogy saját mérlegelése szerint dönt, megéri-e neki engedelmeskedni. Egy gyakorlott gazdi számára, aki ismeri ezt a mentalitást, az afgánnal is sok mindent meg lehet tanítani, csak türelem és következetesség szükséges hozzá.
A fajta temperamentuma egyszerre nyugodt és szenvedélyes. Otthon általában csendes és sokat pihen – nem véletlenül mondják, hogy agár létére nem túlzott a mozgásigénye, képes naphosszat egy kanapén heverészni lustálkodva. Ez azonban csak akkor igaz, ha megkapja a napi szükséges futkározást és szellemi ingereket. Ha rendszeresen levezethetik az energiájukat, az afgán agarak otthon kimondottan nyugodt, csendes társak, akik imádnak puha párnákon nyújtózni. Sok gazdi meglepődik, milyen sok időt képesek átaludni – valószínűleg így spórolják az erőt a nagy rohanásokhoz.
Ugyanakkor ha kint a szabadban meglátnak valamit, azonnal átkapcsolnak „vadász üzemmódba”: felcsillan a szemük, és hatalmas lendülettel képesek üldözőbe venni a zsákmányt. Velük született vadászösztönük rendkívül erős. Eredeti szerepükből fakadóan minden, ami fut – macska, nyúl, mókus, madár -, potenciális préda. Emiatt kisállatok mellé csak nagy óvatossággal ajánlható, hacsak nincsenek kölyökkoruktól összeszoktatva. Más kutyákkal általában jól kijönnek, főleg ha agarak vagy hasonló habitusú ebek; a nagyon kistermetű kutyáknál azonban előfordulhat, hogy ösztönből kergetni kezdik őket, ezért a korai szocializáció kulcsfontosságú.
Emberekkel való viselkedésük kiegyensúlyozott, de megválogatják, kivel milyen kapcsolatot ápolnak. A családtagokat – beleértve a gyerekeket is – elfogadják és védelmezik, de a túl rámenős vagy durva közeledést nem tűrik. Kisgyermekek mellé nem a legideálisabb választás, mert független természete miatt nem viseli jól, ha nyúzzák vagy ölelgetik. Nagyobb, nyugodtabb gyerekekkel már jól kijöhet, sőt szívesen játszik is, ha kedve van. Idegenekkel eleinte tartózkodó: nem agresszív, de érezhetően távolságtartó. Idő kell neki, míg barátkozik – „igazán önérzetes kutya, mely nehezen barátkozik, de ha valakit egyszer szívébe fogad, ahhoz örök hűség köti”. Ez a mondat jól összefoglalja jellemét.
Őrző-védő hajlama nem kimondottan fejlett, de saját területén jelezheti, ha idegen érkezik. Általában nem ugatós fajta (sok afgán szinte soha nem hallatja a hangját, csak különleges szituációkban), így a felesleges ugatás nem jellemző probléma velük. Ugyanakkor ha veszélyt érez, méltóságteljesen, csendes határozottsággal áll gazdája és területe védelmére. Nem harapós alkat, de sarokba szorítva természetesen védeni fogja magát.
Nevelése az egyik legnagyobb kihívás ebben a fajtában. Az afgán agár nehezen nevelhető, mert függetlenül gondolkodik – de fontos hangsúlyozni, hogy attól még intelligens. Kölyökkortól elengedhetetlen a következetes, türelmes tanítás és a széles körű szocializáció. Már 8-12 hetes korától kezdve érdemes hozzászoktatni mindenféle emberhez, állathoz, zajhoz és környezethez, mert ha izolált marad, félénk vagy akaratos felnőtt válhat belőle.
Az engedelmességi alapképzés (ül, fekszik, behívás stb.) pozitív megerősítéssel a legeredményesebb nála. Jutalomfalattal, dicsérettel, játékkal sokkal többre megyünk, mint erőszakkal – egy afgánnal szemben a kemény fenyítés könnyen bizalomvesztéshez vezet, hiszen nagyon érzékeny a gazda hangnemére és hozzáállására. Ha igazságtalanságot vagy durvaságot tapasztal, megsértődik és teljesen bezárkózhat. Viszont ha tisztelettel, szeretettel bánunk vele, akkor lojális és együttműködő tud lenni.
Meg kell szoknunk, hogy az afgán agár viselkedésében soha nem lesz alárendelődés. Ő partnerként tekint a gazdára, nem szolgaként. Ebből fakadóan előfordul, hogy csak második vagy harmadik szólításra hajt végre egy parancsot – ilyenkor mintha azt jelezné: „megteszem, amit kérsz, de azért tudd, hogy én is így látom jónak”. Ez a büszke önérzet megmosolyogtató tud lenni, de néha próbára teheti a gazdi türelmét.
A kiképzés során fontos a változatosság: az afgán hamar megunja az unalmas ismételgetést. Rövid, játékos tréningeket érdemes tartani, mert a monoton, hosszú gyakorlást egyszerűen megunja és otthagyja. Jó trükk, ha versenyhelyzetet teremtünk neki (pl. futóverseny apportírozáskor), mert szeret „nyerni”, vagy ha hagyunk némi választási lehetőséget (pl. több tárgy közül maga hozhatja, amelyiket akarja).
Tipikus nevelési hibák közé tartozik, amikor a gazda türelmetlenül kiabál a kutyával – ettől az afgán csak még kevésbé fog együttműködni. Szintén gyakori hiba, ha valaki szabadon elengedi egy nyílt területen bármiféle behívhatóság nélkül: a biztosan rögzült „gyere ide” parancs híján egy érdekes vad nyomában nyomtalanul eltűnhet a kutya. A pórázfegyelmet is tanítani kell, mert ha egy macska után ráránt a gazdára, egy ilyen erős kutyát nehéz megtartani. Ajánlott kifejezetten agaras iskolába vagy tanfolyamra vinni, ha van rá lehetőség, mivel az ottani trénerek ismerik az agarak sajátosságait. Az afgán érzékeny lelkű állat; ha durván bánnak vele, könnyen félőssé válhat. Az optimális gazda határozott, de sosem erőszakos, és humorral fogadja, hogy kedvence néha furcsán önfejű.
Bár az afgán agarat nem arra tenyésztették, hogy magas szintű engedelmességi sportokban tündököljön, azért egy kitartó gazdival ilyen téren is szerezhet sikereket. Voltak afgán agarak, akik engedelmességi (obedience) vizsgákat tettek le, sőt akár versenyeken is indultak – igaz, ritkán kerülnek dobogóra ebben a kategóriában. Sokkal inkább nekik való feladat például a coursing (műnyúl üldözése), ahol megmutathatják ösztönös tudásukat.
Ugyanakkor a nevelésük egyik célja lehet, hogy más sportok alapjait is elsajátítsák: egy jól nevelt afgán részt vehet kezdő agility edzéseken is. Bár nem lesz olyan fürge és fordulékony, mint egy border collie, de megfelelő motivációval képes teljesíteni az akadálypályát. Fontos azonban tudni, hogy az agility és hasonló sportok inkább hobbi szinten mennek neki – a legtöbb afgán a saját feje után szeret menni, így a kötött feladatokban közepesen teljesít. Sok gazdi inkább kiállításokon vagy coursing versenyeken méretteti meg, ahol a fajta adottságai jobban kamatoznak.
Tehát az afgán agár nevelése kihívás, de egyben rendkívül izgalmas feladat is. Megtanít bennünket türelemre, alázatra és kreativitásra a kutyakiképzés terén. Ha sikerül egy kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot kiépíteni vele, akkor egy elegáns, hűséges és időnként bolondos humorú társunk lesz, aki sosem válik unalmassá. Emellett megtapasztalhatjuk, milyen érzés, amikor egy kutya kiemelkedő memóriájával évekkel később is emlékszik, ki bánt jól vagy rosszul vele – az afgán valóban megjegyez minden fontos leckét és élményt. Fontos, hogy a nevelést ne tekintsük „idomításnak”, inkább partneri együttműködésnek. Így válik az afgán agár igazi baráttá, akinek személyisége egy életre szóló élményt nyújt.
A fajta mozgásigénye, munkakészsége és sportban való szerepe
Bár az afgán agár nem hiperaktív kutya, jelentős mozgásigénnyel rendelkezik, amit nem szabad alábecsülni. Eredeti feladata a gyors mozgású vadak – például gazellák és nyulak – üldözése volt, így genetikailag arra termett, hogy nagy sebességgel, kitartóan fusson. A mindennapokban ez azt jelenti, hogy igényli a rendszeres, lendületes mozgást. Ideális esetben naponta többször lehetőséget kell kapnia dinamikus sétára, kocogásra vagy játékra, hogy levezesse az energiáit. Egy egyszerű lassú séta pórázon nem elegendő számára – szeret száguldani, élvezni a futás örömét. Persze ha megfelelően sétáltatjuk és futtatjuk, utána otthon békésen fog szundikálni akár órákon át.
Fiatal korban (1-3 évesen) az afgán agár kifejezetten élénk és játékos, ilyenkor nagyobb a mozgásigénye. A kamaszodó afgán néha őrült köröket fut a kertben vagy a lakásban, hogy kiadja a fölös energiát. Felnőttkorban valamelyest megkomolyodik, de a napi nagy rohanásokról nem mond le. Idősebb korban (8 év felett) már csökkenhet az aktivitása, de még ilyenkor is szüksége van rendszeres sétára az egészsége megőrzéséhez. Az életkorhoz kell igazítani a terhelést: egy kölyöknek nem szabad túl sok hosszú futást adni, nehogy megterheljük a növekvő ízületeit, míg egy idősebb kutyánál figyelni kell, hogy ne lihegtesse túl magát vagy ne hűljön ki mozgatás közben.
Az ideális mozgásforma számára a szabad futás biztos, elkerített területen. Egy nagy, biztonságos kert vagy kutyafuttató, ahol elengedhetjük, aranyat ér. Itt kirobbanó sprintben üldözheti a képzeletbeli zsákmányt, körbe-körbe rohanhat, ugrálhat. Fontos azonban, hogy a terület jól le legyen kerítve, mert ha meglát valamit, egy pillanat alatt utánairamodik. Póráz nélkül nyílt területen csak akkor engedjük el, ha 100%-ig megbízható a behívása (ami egy afgánnál meglehetősen ritka).
Gyakorlott agarasok kompromisszumos megoldásként hosszú (10-20 méteres) húzópórázt vagy futókötelet használnak: ezzel a kutya nagyobb teret kap szaladni, de szükség esetén kontrollálható. Sokan járnak coursing edzésekre és versenyekre is: a műnyúl utáni vágtázás tökéletesen lefárasztja az agarat fizikailag és mentálisan egyaránt. Magyarországon is vannak coursing klubok, ahol az afgán agarak eredeti ösztönmunkájukat gyakorolhatják.
Mentális lefárasztásról is gondoskodni kell, nem csak fizikairól. Az afgán agár okos, kíváncsi kutya – szereti a kihívásokat, ha éppen van kedve foglalkozni velük. Bár nem egy border collie, akinek állandó feladatéhsége van, de unalmas környezetben az afgán is talál magának elfoglaltságot (ami nem mindig lesz a gazdi ínyére). Érdemes neki játékos feladatokat adni: például szimatjátékokat (kerestessünk eldugott jutalomfalatot a kertben), vagy megtaníthatunk neki pár mókás trükköt (egy pacsi, forgás, bólogatás – ezeket is meg tudja tanulni megfelelő motivációval).
Vannak afgánok, akik élvezik a lure coursing mellett a canicross-t (futás kutyával, ahol együtt kocog a gazdával hámba kötve), mivel így „falkában” futhat. Arra viszont figyelni kell, hogy a hosszú, kitartó futás (pl. 10 km-es kocogás) nem feltétlen az ő műfaja – ők sprinterek, nem maratonisták. Ennek ellenére jó kondícióval 5-8 km futásra gond nélkül kaphatóak, ha fokozatosan szoktatjuk hozzá.
Munkakészsége a hagyományos értelemben nem olyan, mint a terelőkutyáké vagy őrző-védőké. Az afgán agár „munkája” eredetileg a vad űzése volt, ami önálló tevékenységet igényelt tőle – sokszor messze eltávolodott a vadásztól, saját döntéseire hagyatkozva kellett cselekednie. Ez az önállóság ma is jellemzi. Ha valamilyen tevékenységet munkaként él meg, abban lesz motivált. A coursing és az agaras pályaverseny például kifejezetten az ő világa: ilyenkor fantasztikus teljesítményt nyújt, 60 km/h körüli sebességgel képes futni, nyomában a műnyúllal. Ezeken a versenyeken sok afgán agár remekel, nem egy országos vagy nemzetközi bajnok van köztük. Emellett néhányat kipróbáltak vadászkutyaként is – például őz vagy sakál befogására egyes régiókban -, de ma már ez ritkaság, mivel a legtöbb országban tiltott a kutyás vadászat.
Más munkaterületeken kevésbé találkozunk velük. Terápiás kutyaként elvétve akad afgán agár, de mivel személyisége tartózkodó, nem ez a jellemző profilja. Őrző-védő (IPO/IGP) sportban gyakorlatilag nem vesznek részt – nem alkalmasak a fegyelmezett őrző-védő munkára és nem is motiválja őket a harapós feladat. Terelésre sem használják, hiszen nem nyájőrzésre tenyésztették (bár érdekes, hogy a fajta történetében megjegyzik, hogy néha a juhok őrzésében is részt vett – ez inkább a jelenlétével való védelem lehetett, mint aktív terelés). Mentőkutyaként vagy nyomkövetőként szintén nem gyakori, mert az afgánok inkább látásukra hagyatkoznak, nem a szimatukra.
Kutyás sportok terén azonban egyre több gazdi próbál ki valami újat afgán agarával is. Volt rá példa, hogy ügyességi sportban (agility) induljon egy-egy afgán – bár nem a leggyorsabb és legpontosabb, de látványos a hosszú szőrrel suhanó kutya az akadályok között. Obedience (engedelmes) versenyen is akadt induló, jelezve, hogy kitartó munkával a látszólag kevésbé engedelmes fajta is tanítható magas szintre. Dog dancing (kutya freestyle) esetén az afgán mozgásának szépsége előny lehetne, de a pontosságot és az összpontosítást nem mindig tartja fenn sokáig. Flyball vagy frizbi nem igazán illik hozzá – nem apportírozó fajta, így ez ritka. Futósportokban (canicross, bikejöring) viszont jól érezhetik magukat egy rövidebb távon, mert szeretnek futni, csak meg kell tanulniuk, hogy nem vad után, hanem „csak úgy” fussanak előre.
Érdekes megfigyelés, hogy az afgán agár rendkívül kitartó a maga választotta tevékenységekben. Ha kiszemel magának egy zsákmányt, addig üldözi, amíg utol nem éri – ezt a vadászösztönét a mai napig őrzi. Ha viszont mi akarunk rákényszeríteni egy feladatra, könnyen elveszíti a lelkesedését. Tehát a nyitja annak, hogy milyen sportban sikeres, az, hogy saját ösztönére építünk-e. Ebben a tekintetben az agárverseny és a coursing a favorit, mert itt szabadon futhat, versenyezhet, amit imád. Aki ilyen sportot űz afgán agárral, azt tapasztalhatja, hogy a kutya boldogan várja a futamokat, és teljes bedobással küzd a műnyúlért.
Ami a munkavonal vs. hobbi vonal kérdését illeti: az afgán agaraknál nincs éles elkülönülés munkavonalú és kiállítási vonalú tenyésztés között, mint pl. egyes juhászkutyáknál. Szinte az összes mai afgán agár hobbi- és show-vonalnak tekinthető, hiszen a fajta már nem végez eredeti vadászati munkát. Enyhe különbségek lehetnek abban, hogy egyes kennelek inkább a coursingre alkalmas, könnyedebb felépítésű egyedeket részesítik előnyben, míg mások a dúsabb szőrű, impozánsabb küllemű vonalat tenyésztik. De mindkét típus tud mindkét területen helytállni: sok champion küllemű afgán is fut coursing versenyeken kedvtelésből. A fizikai adottságai miatt egyetlen sportnál kell inkább óvatosnak lenni: a nagyon hirtelen irányváltásokkal járó, térdet terhelő mozgások (pl. profi agility magas ugrásokkal, szűk fordulókkal) potenciálisan megterhelhetik az ízületeit. Ezért, ha ilyenbe fogunk, csak hobbi szinten tegyük, és figyeljünk a fokozatosságra.
Ha egy afgán agár nem kap elegendő mozgást és ingert, annak hamar megvan a böjtje. Unalmában találhat magának elfoglaltságot: megrágcsálhat dolgokat, szétszedhet tárgyakat (sőt a berendezést is megrongálhatja), vagy kergetheti a saját farkát. Néhányan ilyenkor rombolásba kezdenek (például kikaparják a kertben a növényeket, szétrágják a párnákat). Mások ugatóssá válhatnak – bár az afgán nem ugat sokat, de frusztrációjában előfordulhat, hogy hangot ad magának, vagy vonyítani kezd.
Esetleg szökési kísérletekbe fog: egy unatkozó afgán magas kerítésen is megpróbálhat átmászni, vagy alatta kiásni magát, hogy világot lásson. Mindezeket elkerülhetjük azzal, ha napi szinten biztosítjuk számára a kellő mozgást és törődést. Szerencsére manapság egyre több lehetőség van az agaras sportokra, és a közösségek is támogatják egymást – érdemes ilyen klubokhoz csatlakozni. Összességében az afgán agár mozgásigénye egy jól kézben tartható, de nem elhanyagolható tényező: ha levezetjük az energiáját, egyensúlyban lesz a kedélye és boldog, egészséges életet él.
A fajta gondozása és mindennapi igényei
Az afgán agár tartása némileg több odafigyelést igényel, mint egy átlagos rövid szőrű kutyáé – főként gyönyörű bundája miatt. A mindennapi gondozás három fő területre bontható: táplálás, szőrzetápolás és egészségmegőrzés.
Táplálkozás és etetés
Egy afgán agár etetésénél alapelv, hogy kiváló minőségű, kiegyensúlyozott étrendet kapjon. Ez a fajta híres a válogatósságáról – sok egyed hírhedten finnyás, nem eszik meg akármit. Éppen ezért a gazdinak ki kell tapasztalnia, milyen táplálékot szeret és mi válik be a kutya emésztésének. Egy jó minőségű prémium kutyatáp (száraztáp vagy nedvestáp), amely nagy részben hús alapú fehérjét tartalmaz, általában megfelelő. Fontos, hogy a tápon feltüntetett adagokat ne lépjük túl, mert bár az afgán általában vékony alkatú, a mozgáshiányos egyedek hajlamosak lehetnek az elhízásra, ha túletetik őket. Különösen ivartalanítás után kell figyelni a testsúlyra, mert a hormonváltozás picit lassíthatja az anyagcserét.
Kölyökkorban a megfelelő táplálás kiemelten fontos, mert az afgán agár nagytestű fajta, gyors növekedéssel. Ajánlott kifejezetten nagytestű kölyökkutyáknak való tápot adni, amely kiegyensúlyozottan tartalmaz kalciumot, foszfort és energiát – így elkerülhető a túl gyors növekedésből fakadó csont- és ízületi probléma. A kalcium/foszfor arány helyessége segít megelőzni a növekedési fájdalmakat és az ortopédiai rendellenességeket. A növendékeket általában napi 3-4 étkezéssel etetjük, majd 6 hónapos kor után át lehet térni a napi 2 étkezésre.
Felnőtt afgán agárnak is célszerű a napi adagját két részre osztva adni. Ennek két oka is van: egyrészt így elkerüljük a gyomor megterhelését és a lehetséges gyomortágulást, esetleg gyomorcsavarodást (amire minden mély mellkasú nagytestű kutya hajlamos lehet). Másrészt az afgánok nem falánk habzsolók, így ha egyszerre túl sokat kapnak, előfordulhat, hogy otthagyják a felét – a két részletben etetés jobban illeszkedik a természetes igényeikhez. Etetés után mindig hagyjunk időt pihenni, sose mozgassuk intenzíven teli gyomorral, a bélcsavarodás veszélye miatt.
Az afgán agár számára megfelelő mind a száraz, mind a nedves eledel, sőt sok gazdi kombinálja is a kettőt (pl. reggel száraztáp, este konzerv). Néhányan a nyers étrendre (BARF) esküsznek ennél a fajtánál is, mivel úgy vélik, hogy a nyers hús és csont etetése természetesebb és segíti az emésztést. Ha nyers étrendet választunk, nagyon fontos szakember segítségével összeállítani a menüt, hogy minden szükséges tápanyagot megkapjon a kutya.
Általában az ideális arány az afgán étrendjében: ~25% nyersfehérje (hús, belsőség), ~15% zsír, kevés (0-20%) szénhidrát (például rizs vagy édesburgonya formájában), csontos húsok a kalcium miatt, és némi zöldségrost. Kerülendők a gabonafélék nagy mennyiségben, mert sok afgán érzékeny lehet rájuk (gluténérzékenység vagy allergia formájában). Az omega-3 zsírsavak (halolaj) jót tesznek a bőrnek és a szőrnek, érdemes az étrendet ezekkel kiegészíteni.
Az etetési mennyiséget mindig az aktivitáshoz igazítsuk. Egy sokat futó, aktív afgán több kalóriát igényelhet, míg egy lustább, kanapén heverő példány könnyen elhízhat, ha túl sokat kap. Átlagosan egy 25 kg-os felnőtt afgán napi energiaszükséglete ~1200-1500 kcal, az aktivitástól függően. A fehérjeszükségletük testsúlykilogrammonként kb. 2 g, tehát ~50 g fehérje naponta minimum. Ezt azért jó tudni, hogy a táp összetételén lássuk, megfelelő-e (egy 25%-os fehérjetartalmú tápnál például 200 g táp fedezi ezt). Vitaminok közül a folsav, a kalcium, a D-vitamin és az omega-3 már említett fontossága mellett figyelni kell a megfelelő cink- és biotinbevitelre is, mert a szép szőrzethez ezek elengedhetetlenek.
Az afgán agár nem különösebben falánk típus, sőt, sokszor önkontrollt gyakorol: ha nem éhes, nem eszik. Ezt a gazdi néha aggódva figyelheti, de amíg a kutya jó kondícióban van, nem kell erőltetni az evést. Inkább kínáljunk kisebb adagokat gyakrabban, vagy próbáljuk ízletesebbé tenni (például kevés főtt csirkehús, joghurt vagy sajt reszelék hozzáadásával). Fontos, hogy mindig legyen friss vize elérhető – főleg nyáron a nagy szőrzet miatt hajlamos lehet jobban melegedni, ilyenkor sokat iszik.
Szőrzetápolás
A gyönyörű hosszú bunda ápolása az afgán agár gondozásának legmunkaigényesebb része. Rendszeres fésülés és kefélés nélkül a szőr könnyen összegubancolódik és nemezessé válhat. Ideális esetben hetente 2-3 alkalommal alaposan át kell fésülni az egész kutyát. Sokan ennél is gyakrabban, akár naponta finoman átfésülik a kényes területeket (hónalj, has alja, fülek mögötti rész, combok), mert itt csomósodhat leginkább. A fésüléshez érdemes beszerezni egy hosszú fogú fémfésűt és egy jó minőségű tűkefét (pin brush), ami kíméletes a szőrhöz.
Az afgán agár szőre finom szálú, ezért szárazon kifésülni tilos, mert töredezik! Mindig picit benedvesített vagy balzsamos vízzel bepermetezett bundát fésüljünk. A száraz fésülés olyan, mintha száraz hajat fésülnénk – elektrosztatikus lesz és eltörik a szál. Fürdetés előtt mindenképp ki kell fésülni a csomókat, mert ha vizesen marad gubancos, azt utólag kell kivágni.
A fürdetés általában 3-4 hetente javasolt, de aki aktívan kiállításra jár, akár hetente is mossa a kutyát a show előtt. Speciális kutyasampont érdemes használni, lehetőleg olyat, ami hidratálja a szőrt és bőrt (pl. selyemproteines vagy zabkivonatos samponok). A balzsam használata szinte elengedhetetlen – ez segít selymessé tenni és könnyen kezelhetővé a bundát. Alapos öblítés után jöhet a szárítás, ami szintén odafigyelést igényel: erős vízfelszívó törölközőkkel itassuk le a vizet, majd hideg vagy langyos levegős kutyaszárítóval fújjuk át a szőrt. Szárítás közben fésüljük is ki, tincsenként haladva. Egy teljes szárítás általában 1-2 órát vesz igénybe a szőr hosszától függően. A munkaigénye miatt sokan kutyakozmetikust vesznek igénybe – első afgán tulajdonosoknak kifejezetten ajánlott profi segítséget kérni az ápoláshoz, amíg bele nem tanulnak.
Az afgán agarat kiállításra nem nyírják, bundáját természetes hosszúságban hagyják. Ugyanakkor otthoni kedvencként egyes gazdik nyírógéppel rövidítik a szőrét (főleg a nyári melegben) – ezzel nincs nagy baj, bár a textúrája utána megváltozhat és elveszhet a jellegzetes megjelenés. A talppárnák közül a szőrt célszerű kivágni, hogy ne csússzon el a padlón és ne tapadjon bele a sár. A nemi szervek környékén és a végbél táján is nyírnak némi szőrt higiéniai okokból. Aki kiállításra viszi, annak ezeket a kozmetikai trükköket a tenyésztő vagy kozmetikus megmutatja, mert a standard elvárja, hogy a kutya ápolt, de természetes hatású legyen – tehát a nyírás ne látszódjon.
Tavasszal és ősszel a vedlési időszakban rengeteg aljszőrt hullathatnak (ha van aljszőrük – némelyiknek minimális). Ilyenkor gyakoribb fésülés szükséges. Télen a hólé és sár miatt a lábszőr becsomósodhat, a mancsokra ragadt hógolyókat is el kell távolítani – sok gazdi ilyenkor könnyebben rövidebbre nyírja a lábak alsó részén a szőrt, hogy ne ragadjon bele annyi. Nyáron a nagy melegben az afgán bundája meglepően jó hőszigetelő (védi a bőrét a napsugártól), de figyelni kell, nehogy hőgutát kapjon – gondoskodjunk árnyékról és sok vízről.
Gyakori hibák a szőrzetápolásban, hogy túl ritka a fésülés, amitől filces lesz a bunda; a szárazon fésülés, amitől eltörik a szőr; a túl gyakori fürdetés (hetente többször nem ajánlott, mert kiszárítja a bőrt és a szőrt); illetve a nem megfelelő eszközök használata (pl. tépőhátú kefe vagy emberi hajkefe nem alkalmas, mert kitépi a szőrt). Előfordul, hogy a gazdi sajnálja levágni a csomót, inkább húzza – ez fájdalmas lehet a kutyának, inkább vágjuk ki azt a pár szőrszálat, ha nagyon gubancos.
Fülápolás, szemápolás
Az afgán hosszú füle hajlamos lehet a szellőzés hiánya miatt befülledni vagy begombásodni, főleg ha víz éri. Érdemes havonta egyszer-kétszer ellenőrizni a hallójáratokat, és szükség esetén kitörölni speciális fültisztító folyadékkal. A szőr a fül belsejében is nő – ha túl sok, állatorvos vagy kozmetikus segíthet, mert akadályozhatja a szellőzést. A szemek körül a hosszú szőr irritálhatja a szemet, ezért sokan kis gumival összefogják a fejtetőn a tincseket, mint egy lófarokba – így nem lóg a szemébe. A szemek belső sarkában gyűlhet könny vagy por; ezt puha, nedves textillel lehet letörölni néha.
Fogápolás és karmok
Mint minden kutyánál, itt is figyelni kell a fogakra – az afgán agárnak hosszú, vékony állkapcsa van, ami hajlamosabb lehet fogkőre. Hetente 1-2x érdemes kutyafogkrémmel megmosni a fogait, vagy adni neki fogtisztító rágót. A karmok általában sok mozgásnál kopnak, de a farkaskarmokat (ha van) vágni kell. A többi körmét is ellenőrizni kell havonta: ha hosszúra nőtt, vissza kell vágni, különben kényelmetlen lesz a járás.
Egészségmegőrzés és speciális igények
Az afgán agár általánosságban egészséges fajta, de van néhány dolog, amire figyelni kell. Egészségmegőrzés terén fontos a rendszeres állatorvosi ellenőrzés: évente oltások, parazitaellenes kezelések, időnként vérvizsgálat (különösen 6-7 éves kor felett), és a fajtaspecifikus szűrések.
Az afgán agárnak nincsen különleges szokása a gondozás terén, de meg lehet említeni a fülvédő használatát: sok gazdi etetéskor és itatáskor is fülvédőt tesz rá (egy puha anyagú „fejpántot”, ami hátrahúzza a füleit), hogy a hosszú fülszőr ne lógjon az ételbe, vízbe. Ezt a kutyák hamar megszokják, és akár maguk tartják a fejüket a felhelyezéshez, mert tudják, hogy utána étel jön.
Összességében a fajta gondozása főként a szőr körül forog, a megfelelő táplálással és általános ápolással az afgán agár sokáig gyönyörű és egészséges marad. Aki vállalja ezt a többletmunkát, cserébe egy csodaszép, nem vedlő (vagy csak minimálisan vedlő) kutyával élhet együtt, akire büszke lehet.
A fajtára jellemző egészségügyi problémák és betegségek
Az afgán agár szerencsére a relatíve egészséges fajták közé tartozik, de mint minden fajtánál, itt is vannak öröklődő vagy gyakoribb betegségek, amikre oda kell figyelni. Felelős tenyésztők ezeket igyekeznek kiszűrni, illetve a gazdiknak is ismerniük kell a jeleket. A leggyakrabban előforduló problémák közül kiemelhetők:
Allergiás megbetegedések
Az afgán agaraknál az átlagnál gyakoribbak lehetnek az allergiák (pl. pollen, poratka, élelmiszer). Ezek bőrviszketésben, fülgyulladásban, mancsrágásban nyilvánulhatnak meg. Kezelésük diétával, gyógyszerrel és a kiváltó ok kerülésével lehetséges.
Daganatos megbetegedések
Sajnos bizonyos daganattípusok is előfordulhatnak. Idősebb korban az afgán agarak esetében gyakori halálok a rák (pl. csontrák vagy léprák). A korai felismerés (pl. gyanús duzzanat) életmentő lehet.
Szürkehályog
A szemlencse elszürkülésével járó betegség a szürkehályog (cataracta), amely vaksághoz vezethet. A fajta hajlamos lehet rá, főleg idősebb korban. Létezik veleszületett formája is, ezért a tenyészállatokat szemészeti szűrésre viszik.
Csípőízületi diszplázia
Nagytestű kutyáknál általános probléma lehet a csípőízületi fej laza illeszkedése. A fajta átlagánál nem extrém gyakori, de előfordul, ezért a tenyésztők szűrik (röntgennel). Tünetei a sántítás, mozgászavar fiatal korban; súlyos esetben műtétet igényel.
Könyökdiszplázia
Bár kevésbé jellemző, a biztonság kedvéért egyes tenyésztők erre is szűrnek.
Pajzsmirigy-alulműködés
Közepes gyakorisággal jelentkezik a fajtában a pajzsmirigy-alulműködés (hypothyreosis), ami letargiát, hízékonyságot, szőrminőség-romlást okoz. Gyógyszerrel jól kezelhető élethosszig.
Szívproblémák
Ritkán, de előfordul dilatatív kardiomiopátia (DCM), főleg kanokban, ami a szívizom gyengülését jelenti. Szűrni lehet ultrahanggal és EKG-val, kezelése gyógyszeres.
Légzőszervi gondok
Idősödő kanoknál tapasztaltak gégebénulást (laryngealis paralízist) a fajtában. Ilyenkor rekedtes légzés, fulladás jelentkezik, műtétre szorulhat.
Dermatológiai sajátosságok
Ivartalanított kanoknál megfigyeltek ún. tesztoszteron-érzékeny dermatosist – a hormonhiány miatt a szőrzet megritkulhat, a bőr elszíneződhet. Ez egy kozmetikai probléma, hormonpótlással javítható. Előfordulhat Dudley-orr, azaz az orrtükör részleges kivilágosodása is, ami nem kóros, csak esztétikai jelenség. Bőr jóindulatú daganatai, pl. tricholemmoma idős korban szintén jelentkezhetnek.
Neurológiai gondok
Specifikusan az afgán agárnál leírták az afgán myelopathia nevű gerincvelő-degenerációt. Ez fiatal felnőtt korban, 3-5 évesen jelentkezhet, hátulsó testfél koordinációzavarral (ataxia). Sajnos gyógyíthatatlan és progresszív betegség, bár ritkán fordul elő. A tenyésztésből az érintetteket kizárják.
Chylothorax
Érdekes módon az afgán agaraknál viszonylag gyakrabban tapasztalható ez a nagyon ritka kórkép. Ilyenkor a mellkasi nyirokerekből nyirokfolyadék (chylus) szivárog a mellüregbe, ami légzőszervi nehézséget okoz. Gyakran vezet másodlagosan tüdőlebeny-torzióhoz, ami sürgősségi műtétet igényel, és ha nem korrigálják, a chylothorax fibrotikus mellhártyagyulladáshoz vezethet. Sajnos sokszor végzetes kimenetelű. Szerencsére nagyon kevés afgánnál fordul elő, de tisztában kell lenni vele.
Egyéb problémák
Emellett megemlíthető, hogy az afgán agarak – akárcsak más agarak – érzékenyek az altatószerekre. Ennek oka a fajták alacsony testzsír-százaléka. Az altató (anesztetikum) könnyen túladagolható náluk, illetve a hőháztartásuk is labilisabb altatás alatt. Épp ezért ha állatorvosi műtétre kerül sor, fontos, hogy a doki tisztában legyen ezzel, és az adagokat ennek megfelelően kalkulálja. Manapság már biztonságosabb altatószereket használnak, de nem árt óvatosnak lenni – az AKC fajtaklubja is felhívja rá a figyelmet, hogy érdemes rutinos altatóorvost keresni.
A fajta várható élettartama 12-14 év körül van, ami szép kor egy ekkora termetű kutyánál. A jól tartott, szeretett családi kutyaként nem ritka a 14-15 éves afgán agár sem. Hosszú élettartamukat segíti, ha megkapják a megfelelő mozgást – az elhízott, keveset mozgatott ebeknél gyakoribbak a szív- és ízületi gondok, amik megrövidíthetik az életüket. A rendszeres állatorvosi szűrések (évente vérkép, szívultrahang 6-7 éves kortól, szemészeti vizsgálat) időben felfedhetik az esetleges problémákat, így kezelni lehet azokat.
A felelős tenyésztők jellemzően végeznek csípőszűrést, szemszűrést (PRA, szürkehályog), és sokan szűrik a pajzsmirigyet, szívet is tenyészszemle előtt. A genetikai diverzitás megőrzése is fontos – az afgán agaraknál szerencsére nincs extrém szűk vérvonal-probléma, de a túl gyakran használt kanok kerülése és a tudatos párosítások segítenek az egészséges genetikai állomány fenntartásában.
Az afgán agár tehát egy viszonylag egészséges fajta, a maga nemében. Nincsenek tömegesen bénító genetikai betegségei, és amit ismerünk, azt szűréssel kordában lehet tartani. Egy jól szűrt alomból származó kiskutyánál jó eséllyel csak kisebb problémák adódhatnak élete során. Gazdiként a legfontosabb, hogy odafigyeljünk a kutya jelzéseire: ha biceg, ha köhög, ha fogy vagy ha bármi szokatlant tapasztalunk, mielőbb vizsgáltassuk ki. Így kedvencünk hosszú és boldog életet élhet mellettünk.
Tartási és környezeti igényei
Az afgán agár eredetileg a szabad ég alatt, zord körülmények között edződött, de mára igazi családi kutya lett, aki igényli a kényelmet és a társaságot. Tartási szempontból rugalmas, de bizonyos feltételeknek teljesülniük kell, hogy jól érezze magát.
Lakásban vagy kertben?
Jó hír, hogy az afgán agár lakásban is tartható, amennyiben a mozgásigényét kielégítik. Sokan azt gondolják, ekkora kutya csak kertes házba való, pedig ha napi több alkalommal elviszik sétálni, futni, akkor lakásban is nyugodtan elkanapézgat. Sőt, kifejezetten szeret a gazdi közelében, a lakás melegében lenni – egy hideg garázskennelbe zárva nagyon boldogtalan lenne. Természetesen egy saját kert nagy előny: egy bekerített udvarban szabadon rohangálhat naponta, ami számára boldogság. De hangsúlyozni kell, hogy a kert sem helyettesíti a közös sétákat és ingereket! Egyedül hagyva az udvaron unatkozni fog, még ha nagy is a tér. Az afgán agár társas lény, a család közelségét igényli.
Környezeti alkalmazkodás
Mivel évszázadokon át Afganisztán változatos klímáján éltek, elég jól tűri a hideget és meleget egyaránt. Vastag, hosszú szőrzete meglepően jó szigetelő: a metsző hidegtől és a perzselő hőségtől is védi. Persze ez nem azt jelenti, hogy extrém mínuszokban fáznia se fog – nagyon hideg téli napokon, különösen, ha nyírva van a szőre, kutyaruha ajánlott neki is, de általában a bundája elég a nulla körüli hőmérsékletig.
Szeret kint játszani a hóban is, szívesen ugrál a friss hóesésben (a hosszú szőr vicces „hógolyókat” tud összeszedni a lábán, amiket aztán olvasztani kell róla). A nagy nyári hőségben már érzékenyebb: ilyenkor biztosítsunk neki árnyékot és sok vizet, kerüljük a tűző napon való futtatást. A bundája bizonyos fokig óvja a napsugárzástól, de a párás kánikulában saját kabátja is melegíti. Nem ritka, hogy a nyári hőségben inkább levágatják a szőrét rövidebbre a gazdák, bár kiállítási kutyánál ez nyilván nem opció.
Városi vagy vidéki élet?
Az afgán agár meglepően jól adaptálható városi környezethez, ha megtanítják kulturáltan közlekedni pórázon. Zajos utcán, tömegben lehet kicsit bizonytalan eleinte, de ha kölyökként szokva van, nem lesz gond. Egy lakásban tartott afgánnak mindenképp kell legalább napi két nagy séta (reggel-estéje), plusz valamennyi szabad futási lehetőség hetente. Sok városi gazdi ezért hétvégente kiviszi kutyáját a természetbe (erdőbe, mezőre), hogy szabadon rohangálhasson.
Vidéken, kertes házban persze egyszerűbb: ott bármikor ki lehet engedni a kertbe. De vigyázat, egy nem megfelelően bekerített kert az afgánnak nem akadály – legalább 1,5-1,8 méteres, stabil kerítés szükséges, mert könnyedén átugorhat egy alacsonyabbat, vagy kiáshatja magát alatta, ha valami érdekli a túloldalon. Ha a kerítésen túl gyakran lát mozgó dolgokat (utcán macskák, szomszéd tyúkok), akkor praktikus belső kerítéssel elválasztani az udvart, nehogy kárt tegyen magában próbálkozás közben.
Kinti-benti tartás
Az afgán agár szeret a szabadban lenni, de nem igazi kerti kutya. Leginkább azt kedveli, ha van lehetősége kint futkosni, szimatolni, napon sütkérezni (imádnak napozni a kifutóban), de utána bejöhet a puha kanapéra a családhoz. Aki azt tervezi, hogy az afgán majd kint lakik egy kennelben, az nem ezt a fajtát keresi. Ők nagyon is értékelik a komfortot; bundájuk szép, de nem vízálló – órákon át tartó hideg esőben átnedvesedik és fázni fognak. Ha van egy fűtött garázs vagy zárt tér, ahová bejárhatnak, az jó kompromisszum, de legjobban a házban érzik magukat. Sok afgán kifejezetten kanapékutya, aki felkéredzkedik a heverőre vagy fotelbe, és elegánsan elnyúlik rajta.
Különleges környezeti igények:
- Erős vadászösztöne miatt szabadban mindig pórázon sétáltassuk lakott területen, és csak biztonságos helyen engedjük el.
- Ideális, ha van a közelben bekerített kutyafuttató.
- Ha valaki kertes házban tart afgánt, és tudja, hogy jön látogatóba mondjuk postás vagy idegen, jobb becsukni a kutyát, mert területén belül előfordulhat, hogy nem szívesen enged be idegent (nem úgy, mint pl. egy retriever).
- A magas kerítés – ahogy már említettük – elengedhetetlen.
- Ha a kertben veszélyes helyek vannak (medence, szerszámok), azt zárjuk el – egy kíváncsi afgán belemászhat dolgokba.
Eredeti feladat vagy modern tartás?
Régen az afgán agarak sokszor együtt éltek a nomád pásztorokkal, de mégis kicsit önálló életet éltek: a nyájak mentén, táborok körül szabadon mozogtak, nappal vadásztak, éjjel az emberek közelében pihentek. Ma ezt az életformát kevesen tudják nekik biztosítani. Még Afganisztánban is kevesen tartják már őket hagyományos módon – bár állítólag a távoli hegyvidéken még léteznek félig vadon élő tazi kutyák, amelyek maguknak vadásznak és csak lazán kötődnek egy-egy nomád csoporthoz.
Ezzel szemben a modern afgán agár a világ nagy részén elkényeztetett, lakásban tartott kutyává vált, aki sokszor párnákon alszik és kozmetikushoz jár. Ez hatalmas változás, de a fajta meglepően alkalmazkodott hozzá. Sokan mondják, hogy az afgánok élvezik is a kényelmet – végül is, ki ne szeretne puha kanapén heverészni vadászat helyett? Mindazonáltal a vérükben még ott van a szabadság szeretete, ezért is fontos a mozgás és a szabadban töltött idő.
Klímaérzékenység
Az afgán agár jól bírja a kontinentális éghajlatot. Hóban-fagyban nem fázik meg, ha mozog és van bundája, de kerti tartásra extrém hidegben nem való. Hőségben árnyék és víz kell neki. Érdekesség, hogy bundája a forró nap ellen is véd valamelyest (mint a beduin lovak takarója), de a pára és szélcsend megviselheti. Magyarországon például simán elvan kint tavasztól őszig, de télen-nyáron be kell engedni, ha szélsőséges az idő.
Kinek ajánlott a fajta?
Az afgán agár különleges kutya, annak való, aki a kutyáját életmódpartnernek tekinti, és hajlandó napi rendszerességgel foglalkozni vele. Mozgásigénye miatt nem ajánlott olyannak, aki egész nap dolgozik és nincs, aki sétáltassa helyette. Olyan gazdi kell neki, aki élvezi a közös kinti programokat – legyen az futás, kirándulás, kutyafuttatóban találkozás más kutyákkal. Emellett a gazdinak vállalnia kell, hogy a hétvége egy részét esetleg a kutya fürdetésével tölti, vagy havonta egyszer elviszi kozmetikushoz. Ha valakinek mindez nem gond, akkor fantasztikus kutyát kap cserébe.
Gyermekes családoknak?
Vegyes az ítélet. Ha kicsi (óvodás) gyerekek vannak, talán nem ő a legjobb választás, mert a gyerekek mozgását vadászkedvvel nézheti, illetve nem annyira tolerálja a gyerekzsivajt és esetleges durvább bánásmódot (huzigálás, ráfekvés). Nagyobb (10+ éves) gyerekek mellé viszont már jó társ, főleg ha a gyerekek is kutyás nevelést kapnak és tisztelik a kutyát. Sok afgán kifejezetten gyengéd a család gyermekeihez, de játéknál ügyelni kell a méretkülönbségre (egy nagy rohanásban fellökhet egy gyereket).
Egyedülállóknak, pároknak?
Ideális, ha az életmód stimmel. Egy fiatal pár, aki szeret kirándulni és van ideje foglalkozni a kutyával, remek gazdája lehet egy afgánnak. Egy egyedülálló, aki munkába viszi a kutyát vagy otthonról dolgozik és van rá ideje, szintén. De ha valaki egyfajta díszkutyát akar és alig van otthon, annak nem ajánlott.
Idősebb, de még aktív emberek mellé megfelelő lehet, mert nyugodt társ, viszont a nagy erőpróbákat (hegyi túra) már nem feltétlen igényli 6-7 éves kora után. Azonban egy nagyon idős, törékeny gazdinak nem ajánlanám, mert egy hirtelen rántás a pórázon veszélyes lehet számukra. A szőrápolás is fizikailag fárasztó lehet egy idősebb embernek.
Kezdő kutyatartóknak?
Általánosságban nem a legkönnyebb fajta kezdőknek, de nem is „ördögtől való”. Egy kezdő, ha nagyon beleszeret a fajtába, felkészülten, tenyésztő és fajtaklub támogatásával boldogulhat. Az viszont tény, hogy egy együttműködőbb fajta – pl. egy golden retriever vagy egy uszkár – sokkal kevesebb kihívást jelent az első kutyásnak. Kezdők néha azért választanak afgánt, mert beleszeretnek a szépségébe, de nem számolnak a nevelési és ápolási nehézségekkel. Aztán csalódhatnak, amikor a kutya „nem hallgat rájuk” vagy „koszos lesz a lakás a szőrtől” stb. Tehát kezdőként csak akkor vágjunk bele, ha tényleg alaposan utánaolvastunk és reálisan látjuk a feladatokat.
Az ideális gazdi tulajdonságai
- Aktív, sportos életmód: Olyan embereknek való, akik szívesen mennek nagy sétákra, kirándulnak, esetleg futnak a kutyájukkal. Az afgánnak szüksége van mozgásra – egy nagyon otthonülő, kevésbé aktív személynek hamar teher lehet a sok sétáltatás. Egy futást vagy bringás kocogást viszont kiválóan lehet vele kombinálni, ha megtanul együtt haladni.
- Türelmes és következetes személyiség: Ne legyen olyan elvárásunk, hogy az első kutyaiskolában kitűnőre vizsgázik engedelmességből. A jó gazdi elfogadja az afgán agár makacsabb természetét, és nem idegesíti fel magát azon, ha a kutya néha szelektíven süket. Határozottan, de kedvesen irányítja.
- Tapasztalat vagy felkészültség: Első kutyának nem szokták javasolni, de nem kizárt, hogy egy jól felkészült kezdő is boldogul vele. Mindenesetre az illető olvasson sokat a fajtáról, járjon el fajtaklub rendezvényre, ismerkedjen meg afgán agárral személyesen, mielőtt bevállalja. Aki már tartott agarat vagy más nagytestű független kutyát, előnyben van.
- Sok szabadidő: Nem arról van szó, hogy az afgán agár egész nap pörögne – ellenkezőleg, sokat alszik. De attól még igényli, hogy a gazdi naponta több órát foglalkozzon vele (mozgás, ápolás, közös idő). Ha valaki reggeltől estig dolgozik és alig van otthon, annak nehéz lesz biztosítani, ami kell. Ráadásul a hosszú szőr ápolása is időigényes.
- Gondoskodás a szőrápolásról: Nem muszáj a gazdinak magának csinálni, de számolnia kell rá időt és/vagy pénzt. A fésülésre meg kell tanítani a kutyát (kölyökkortól tanulja, hogy álljon nyugodtan), és rutinból kell csinálni. Aki utál kutyát fésülni vagy nem bír a szőrrel, annak a fajta nem ideális. Alternatíva, hogy levágja rövidre a bundát (akkor kevesebb gond van vele), de ezzel pont a fajta egyik fő szépségét veszítjük el.
- Empatikus, szeretetteljes attitűd: Az afgán érzékeny lélek, ezért olyan gazdát kíván, aki finoman bánik vele. A túl szigorú, kiabálós, ideges típusú ember nem való hozzá – abból csak dominanciaharc vagy sértődés lesz. Egy nyugodt, de határozott vezetőt követni fog.
Félreértések a fajta ajánlhatóságáról
- Gyakori tévhit, hogy „lakásba simán jó, mert úgyis csak fekszik”. Ez féligazság. Tényleg sokat fekszik, de csak akkor, ha volt miben elfáradnia. Ha nincs lemozgatva, akkor nem egy nyugodt lakáskutyát kapunk, hanem egy frusztrált ebet, aki keres magának elfoglaltságot (lásd rombolás, szökés).
- Másik tévhit, hogy „nem kell vele foglalkozni, mert független”. Valóban független, de nem önellátó! Attól még igényli a szeretetet, a játékot és a mentális kihívásokat. Ha magára hagyják, nem fog úgy „szórakoztatni magát”, mint egy önálló macska – valószínűleg inkább aludni fog és éjjel lesz aktív, vagy stresszel.
- A „szépség” alapján sokan gondolják, hogy az afgán kényes díva. Igaz, hogy elegáns, de ne higgyük, hogy porcelánból van. Kint szeret futni-sározni, simán hempereg a fűben, nem fél összekoszolni magát. Tehát ha valaki csak dekorációnak szánja, téved: az afgán is kutya, szüksége van kutyának lenni, nem bábuként üldögélni.
- Ezzel ellentétben az is előfordul, hogy valaki vadászkutyának vélné, és azt hiszi, hogy kemény bánásmódot is eltűr – ez sem igaz. Habár vadászatra tenyésztették, a módszerei mások, mint egy pointernek. Finom érzékenységgel reagál a gazdára, és nem való durva fegyelmezésre.
Ajánlható-e más háziállat mellé? Ha van otthon macska vagy nyúl, jól gondoljuk meg. Egyes afgánok együtt nőttek fel cicával, és úgy elfogadják, de az erős vadászösztön miatt sok esetben a macska-mint-családtag és a macska-mint-préda összeütközésbe kerülhet. Általában azt mondják, „együtt nevelve működhet”, de sose bízzunk meg teljesen a helyzetben felügyelet nélkül. Baromfi, rágcsáló mellé nem ajánlott – ezeket szinte biztosan vadnak tekinti. Más kutyákkal jól kijön, nem verekedős, de a túl kicsi ebeket hajkurászhatja. Így pl. egy csivavát, yorkit figyelni kell mellette, nehogy játékból kergetni kezdje.
Végső soron az afgán agár annak való, aki csodálja a szépségét és egyéniségét, és vállalja a vele járó kihívásokat. Nem véletlenül mondják, hogy „nem te választod az agarat, az agár választ téged” – sokan, akik tartanak afgánt, úgy érzik, hogy ez a fajta egészen különleges kapcsolatot alakít ki az emberrel, amiért minden fáradozás megéri.
A fajta helyzete napjainkban
Napjainkban az afgán agár kissé ellentmondásos helyzetben van: egyfelől mindenki ismeri ikonikus külsejét, másfelől nem tartozik a legnépszerűbb, legtöbbet tartott fajták közé. Világszerte inkább egy exkluzív, kevésbé gyakori kutyafajtának számít, amelyet főleg a sighthound-rajongók és a kiállítási körök ismernek és szeretnek.
Az 1970-es években volt egy fellendülés – különösen Ausztráliában és az Egyesült Államokban – amikor az afgán agarak igazi divatkutyáknak számítottak (Ausztráliában akkoriban a kiállítások sztárjai voltak). Azóta a népszerűségük csökkent, kiegyenlítődött. Az AKC regisztrációs statisztikák szerint az afgán agár az USA-ban a kevésbé gyakori fajták közé tartozik: 2013-ban még a 95. helyen volt a népszerűségi listán, 2020-ra lecsúszott a 122. helyre a ~195 fajtából. 2023-ban is valahol a 100-110. hely körül rangsorolták (tehát az alsó negyedben). Ez azt jelenti, hogy évente viszonylag kevés afgán agár kölyök születik az USA-ban az olyan slágerfajtákhoz képest, mint a labrador vagy a francia bulldog.
Európában is inkább stabil, kicsi tenyésztői bázisa van. Nagy-Britanniában, a fajta „második hazájában” működő fajtaklub szerint az utóbbi évtizedekben csökkent az alomszám – sok régi nagy tenyészet visszaszorult, bár a minőség megmaradt. Magyarországon az afgán agár kifejezetten ritka. Néhány elhivatott tenyésztő van csupán, évente csupán pár alom születik. A MEOESZ adatai alapján évi néhány tucatnál nem több afgán agár kiskutyát törzskönyveznek, így aki Magyarországon szeretne ilyen kutyát, gyakran várólistára kell iratkoznia egy tenyésztőnél, vagy külföldről behozni kiskutyát. A hazai állomány ugyanakkor nagyon szép – a ’90-es és 2000-es években több neves külföldi kennel vonalait hozták be. 1996-ban Budapesten a World Dog Show-n Best in Show címet nyert egy csodálatos afgán agár, ezzel beírva magát a hazai kinológia történetébe. Ez is hozzájárult a fajta presztízséhez itthon.
Bizonyos országokban (pl. Oroszországban) megjelent egy törekvés az ősi típus fenntartására – ott Bakhmull néven emlegetik az afgán agár egy változatát, amelyet az orosz tenyésztők igyekeztek „visszatenyészteni” az afgán hegyekből származó kutyák alapján. Ezt azonban az FCI és nagyobb kennelklubok nem ismerik el külön fajtaként, inkább kuriózum.
Eredeti feladat vagy modern szerep
Ma Afganisztánban a fajta sajnos a háborúk és nehézségek miatt visszaszorult – a 20. század végi konfliktusok idején sok agár veszett oda, bár a hegyvidéki falvakban állítólag még használják őket vadászatra a helyiek. Pakisztánban és Észak-Indiában is akadtak még hagyományos vadászatok velük a múlt században. De globális szinten az afgán agár ma már elsősorban hobbikutya és kiállítási kutya. Kevés olyan terület van, ahol eredeti pásztor- vagy vadászfeladatát betöltené – inkább „nyugdíjba vonult nemes” lett belőle. Ettől függetlenül coursing versenyeken szép számmal indulnak a mai napig, így sportkutyaként is nyilvántartják őket. A coursing bajnokságokon egy-egy afgán is elnyerheti a champion címet a fajtacsoportjában.
Tenyésztői erőfeszítések
Mivel az állomány nem nagy, a fajtaklubok nemzetközi szinten is együttműködnek a genetikai változatosság megőrzésében. Bizonyos vérvonalakat figyelnek, hogy ne szoruljanak háttérbe. A komoly tenyésztők kötelezően szűrik az egészségügyi problémákat, így próbálják a betegségek gyakoriságát alacsonyan tartani. Az utóbbi években szerencsére nem merült fel súlyos új betegség a fajtában, ami a gondos tenyésztés eredménye. A fajta létszáma világszerte csökkenő tendenciát mutat ugyan, de nem drasztikusan – inkább stagnál vagy lassan fogy. Ez aggodalomra adott okot néhány szakembernek: volt olyan genetikus, aki 2013-ban azt jósolta, hogy ha így folytatódik, az afgán agár populáció nagyon kicsire zsugorodhat a belátható jövőben. A tenyésztők azonban hisznek benne, hogy mindig lesznek rajongói e fajtának, és nem hagyják kihalni.
Közkép és előítéletek
A közvélemény szemében az afgán agár legtöbbször a „szépség és butaság” kettős sztereotípiájával jelenik meg – sokan csak szépnek látják, de úgy gondolják, nincs sok ész a fejében. Ezt az előítéletet a tenyésztők és tulajdonosok igyekeznek eloszlatni, hangsúlyozva, hogy az afgán okos, csak épp nem alávetett. Az is akadályozza elterjedését, hogy tartása és nevelése munkásabb, mint egy könnyebben kezelhető fajtáé. Emiatt a hétköznapi kutyatartók ritkábban választják, inkább azok, akik szeretik a különlegességeket.
Ugyanakkor a fajtának van egy rajongótábora, akik szerint „aki egyszer afgánt tartott, más kutya már nem elégíti ki”. Ezek az emberek gyakran egynél több afgán agarat is együtt tartanak – hiszen többen is jól megférnek, szeretnek együtt játszani. A közösségi médiában időről időre felbukkan egy-egy szenzációs kinézetű afgán agár, aki virálisan híressé válik. Például Tea, egy fekete afgán szuka Ausztráliából 2016-ban „a világ legszebb kutyájaként” járta be az internetet gyönyörű fotói révén. Soltéry Tea bundája olyan pompás volt, hogy milliók osztották meg a képét, ezzel is reflektorfénybe hozva a fajtát. Ezek a pillanatok mindig hoznak pár új érdeklődőt, bár tartósan trendi „slágerfajtává” nem vált az afgán – talán nem is baj, így elkerülte a túlszaporítást és divat kutyává válás káros hatásait.
Hazai helyzet
Magyarországon az afgán agár ritkaságának előnye, hogy aki találkozik vele, annak biztosan emlékezetes élmény. Kiállításokon a hazai tenyésztők szép eredményeket érnek el vele, bár a létszám csekély. A Magyar Agár Klub (mely a magyar agarat és az egyéb agárféléket is összefogja) rendez tanácsadásokat, programokat az érdeklődőknek. Itthon is létezik coursing, ahol időnként indul afgán is, de a magyar agarak dominálnak. Aki tehát ma Magyarországon afgán agarat választ, az számíthat rá, hogy a séták során sokan rácsodálkoznak majd, mert nem mindennapi látvány. Számíthat néhány kérdésre is („Ez milyen kutya?”, „Ez a kutya lát egyáltalán a haja mögül?” stb.), de büszkén mesélheti a fajta történetét és jellemzőit.
A fajta helyzete stabil, de alacsony egyedszámú. Az afgán agár megőrizte exkluzivitását – nem fut bele az ember mindennap – és ezzel együtt megőrizte varázsát is. Aki pedig meglát egy elegánsan vágtázó afgán agarat, annak a számára örökre feledhetetlen élmény marad.
Érdekességek a fajtáról
Zárásképp következzék néhány érdekesség és különleges tény az afgán agárról, amelyek tovább színesítik a róla alkotott képet:
Noé bárkája és Nagy Sándor legendája
Ahogy a történeti részben említettük, az afgánok szerint olyan régi ez a fajta, hogy Noé is magával vitte a bárkára. Egy másik legenda szerint Nagy Sándor hadjárataival érkeztek agarak Közép-Ázsiába, és az ottani állomány alapjai lettek. Bár ezek nem bizonyítható történelmi tények, jól mutatják, hogy az afgán agarat a helyiek mitikus eredetűnek tartják.
A „keleti tekintet”
Az afgán agár tekintetét sokféleképpen írták le: van, aki szerint „át- és beléd néz egyszerre”, mások szerint „a távolba réved”. Ez a különös, mélázó arckifejezés annyira jellegzetes, hogy a standard is megemlíti. Azt szokták mondani tréfásan, hogy az afgán „magában filozofál az élet értelmén, miközben rád néz”.
A leglassúbb agility-sztár
Egy angliai agility-versenyen évekkel ezelőtt hatalmas tapsot kapott egy afgán agár, aki nem a gyorsaságáról, hanem a komótos pályateljesítéséről vált híressé. A közönség imádta, ahogy a kutya minden akadályt kedélyesen megcsinált, majd a palánk tetején megállt szétnézni. Bár csiga lassú volt, megmutatta, hogy egy afgán is tud agilityzni a maga stílusában – a videója azóta is kering a neten, mint humoros bizonyítéka a fajta öntörvényűségének.
Híres gazdik és kutyáik
Pablo Picasso Kabul nevű agarát már említettük, de más hírességek is rajongtak értük. Zeusz és Apolló, a ’80-as évek népszerű sorozatában, a Magnum P.I.-ben szereplő két afgán agár például a képernyőn vált híressé – igaz, ott dobermannak „alakították” őket a történet szerint. Gary Cooper hollywoodi színésznek is volt afgán agara, és még a Fehér Házban is megfordult ilyen kutya: Gerald Ford amerikai elnök fiának volt egy afgánja, Liberty mellett (bár Ford saját kutyája egy golden retriever volt). Gábor Zsazsa színésznő magyar származású hollywoodi díva szintén tartott afgán agarakat a fényűző villájában.
Szobrok, festmények
Az afgán agár ihlette Picasso chicagói szobrát, de nem ez az egyetlen műalkotás róla. A British Museum őriz egy ókori perzsa agár-ábrázolást, amely nagyon hasonlít egy mai afgánra – sokan ezt tartják a fajta egyik legrégebbi ábrázolásának. Az afgán agár elegáns alakja visszaköszön az 1920-30-as évek art deco grafikáin is, gyakran ábrázolták előkelő hölgyek mellett sétapálcával, mint a luxus és kifinomultság jelképét.
A legelső klón
Ezt is említettük már, de nem lehet eléggé hangsúlyozni – a világ első klónozott kutyája, Snuppy, egy afgán agár volt. 2005-ben hozták nyilvánosságra, és azért választották a fajtát, mert viszonylag homogén génállományú és könnyebb volt a sejtmanipulációja (valamint egy kutató tulajdonában volt egy tenyészkutya, akit klónoztak). Snuppy egészségesen élt 10 évet, és még utódai is születtek természetes úton.
Guinness-rekord
Az afgán agarat tartják számon egyes források a „leghosszabb szőrű kutyafajta” cím birtokosaként. Persze ez attól függ, hogyan mérjük – a komondor vagy a yorkshire terrier is vetekszik vele szőrhosszban. Mindenesetre egy kiállítási kondícióban lévő afgán szőre a földet súrolja, ami valóban lenyűgöző.
A memória-bajnok
Már volt szó róla, milyen jó az afgán agár emlékezőképessége. Egy-egy történet is kering ezzel kapcsolatban: például egy afgán évek múltán pontosan felismert egy embert, aki kölyökkorában durván bánt vele – pedig addig nem látta. Az is előfordult, hogy egy költözködés után a kutya visszaszökött az eredeti házához kilométerekre, mert emlékezett rá, hol lakott. Ezek a történetek erősítik, hogy az afgán nem felejt, és hálás vagy sértődött is tud maradni hosszú ideig.
A fajta neve
Az „afgán agár” elnevezés magától értetődően származási helyére utal. Érdekesség, hogy sok nyelven egyszerűen Afghan Hound vagy annak megfelelője. Az eredeti Tāzī szó arabul annyit tesz: „gyors”, de a köznapi jelentése csak simán „agár”. A helyiek néha Sabzī néven is emlegették, ami „vadász”-t jelent. A Bakhmull szó, amit az oroszok használnak, egy pastu kifejezés a puha „bársonyos” bundára. Az angolok régen Persian Greyhound-nak is hívták, mielőtt Afganisztán lett volna a hivatalos névhasználatban.
A futóbajnok
Az afgán agár a világ egyik leggyorsabb kutyája. Bár a versenypályákon a rövidebb távokon az angol agár a rekorder (~70 km/h-val), egy jól edzett afgán is képes elérni a 60-65 km/órás sebességet rövid sprintben. Különösen nehéz terepen jeleskedik: olyan helyeken is nagy tempóban tud üldözni, ahol egy gyorsabb angol agár már esetleg nem boldogulna. A kitartása is figyelemreméltó – eredeti vadászatai során sokszor kilométereken át követte a vadat sziklákon, hegyoldalakon.
Úszás és sport
Az afgán agár alapvetően nem vízimádó fajta, de egyedfüggő. Van, amelyik szeret pancsolni és úszni, más ki nem állhatja, ha vizes lesz a bundája. Aki strandolni viszi, figyeljen a füleire – úszás közben könnyen befolyik a víz a hosszú fül miatt. Az agilityről és más sportokról már beszéltünk – jellemző, hogy az afgán gazdik humorral fogják fel az ilyen próbálkozásokat. Gyakran elhangzik egy agility pálya szélén: „A mi időeredményünk nem lesz világbajnok, de a stílusunk utánozhatatlan!” – utalva a fajta bohókás függetlenségére.
Az afgán agár lenyűgöző történelemmel, különleges külsővel és egyedi belső tulajdonságokkal bír. Egyaránt megihlette a költőket, művészeket, és okozott fejtörést a kutyakiképzőknek. Egyszerre a kelet titokzatosságának hordozója és egy szerethető bohóc otthon, aki ellopja a sült csirkét az asztalról, majd úgy néz rád, mintha semmi köze nem lenne az egészhez. A fajta iránt érdeklődőknek érdemes alaposan tájékozódniuk, de aki vállalja a kihívást, annak az afgán agár rengeteg örömet és szépséget visz az életébe.
