Az abruzzói juhászkutya (olaszul: Cane da pastore maremmano-abruzzese, angolul: Maremma and Abruzzes Sheepdog) az egyik legrégebbi és leghíresebb olasz pásztorkutya, amelynek eredete az ókorba nyúlik vissza. Egy ősi fajtacsalád, amelyet a nyájak és csordák őrzésére tenyésztettek ki. Ezeknek a kutyáknak vérében van, hogy a rábízott állatokat vagy területet hűséggel őrizze és védelmezze minden betolakodótól.
Az abruzzói juhászkutya története
Az abruzzói juhászkutya pontos származása a mai napig vitatott: egyes kinológusok szerint már az ókori Róma előtti időkben létezett ősi itáliai juhászkutya, amely a Maremma és Abruzzo régiókban élt. Más kutatók viszont úgy vélik, hogy a fajta ősei Közép-Ázsiából származtak – azokból a nagy testű, fehér nyájőrző kutyákból, melyek évszázadokkal ezelőtt terjedtek el Európában. Lehetséges rokonságot mutat a többi fehér nyájőrző fajtával, például a magyar kuvasz, a pireneusi hegyikutya és a szlovák csuvacs is közel állnak hozzá, ami arra utal, hogy közös őst oszthatnak meg.
A középkori forrásokban is találunk utalásokat hasonló nagy, fehér pásztorkutyákra – például egy 14. századi freskó is megörökít egy juhászt segítő fehér ebet Abruzzo vidékén. A fajta nevét is két olaszországi területről kapta: az Appenninek hegyvidékéhez tartozó Abruzzo és a Tirrén-tenger menti Maremma régiókból. Sokáig az ebben a két tartományban élő pásztorkutyákat külön fajtaként tartották számon, ám 1860 körül a nyájak szezonális vándorlása során a két változat rendszeresen kereszteződött egymással. Ennek eredményeképpen fokozatosan egységesült a típusuk, és végül egyetlen fajtában egyesült a maremmai és abruzzói pásztorkutya. A modern abruzzói juhászkutya tehát e két ősi regionális fajta természetes keveredéséből alakult ki.
A 20. század viharai az abruzzói juhászkutyát sem kímélték. A második világháború alatt a megszálló csapatok sok ilyen kutyát lelőttek, mivel azok bátran védelmezték a rájuk bízott nyájat és területet. A háború utáni zűrzavar és a pásztorélet visszaszorulása miatt a fajta kis híján eltűnt Olaszországból. Szerencsére néhány elszánt tenyésztőnek köszönhetően sikerült megmenteni és újjáéleszteni az állományt. Az 1970-es évektől kezdve világszerte újra felfedezték a fajtát mint természetes őrző-védő kutyát. Érdekesség, hogy Ausztráliában és más országokban is bevetették az abruzzói juhászkutyákat a ragadozók elleni védekezésben – vegyszermentes „biológiai fegyverként” a haszonállatok védelmére. Ennek köszönhetően mára nemcsak Olaszországban, hanem nemzetközi szinten is ismert és elismert fajtává vált.
Az eredeti feladata a kutyának az volt, hogy a nyájat és egyéb háziállatokat védelmezze a ragadozóktól. Nem terelőkutya a klasszikus értelemben (nem hajtja a nyájat egyik helyről a másikra), hanem nyájőrző kutya, amely a csordával együtt élve annak őrzője és védelmezője. Már az ókorban is farkasoktól, medvéktől, rablóktól kellett óvnia a juhokat az itáliai hegyekben. Ez a munka önállóságot és hatalmas bátorságot követelt – az abruzzói juhászkutya ennek megfelelően vált rettenthetetlen, kitartó és éber fajtává. Sok helyen „farkasölőként” emlegették, utalva rá, hogy ha kellett, képes volt halálos harcba bonyolódni a nyájra támadó farkasokkal.
A hagyományos olasz pásztorok generációkon át előszeretettel alkalmazták ezt a kutyát, mert megbízhatósága legendás volt. A kutya éjjel-nappal a nyáj mellett volt a legelőn, együtt védve és terelve azt (a terelés itt inkább a nyáj egyben tartását jelentette, nem a nagy távolságú hajtást). A fehér szín azért is volt praktikus, mert sötétben is meg lehetett különböztetni a farkastól, illetve a juhok között rejtőzködve is könnyebben elvegyült, így a ragadozó későn vette csak észre. A csörgős nyakörvet (más néven spanyél vagy varga nyakörv) is gyakran viseltek ezek a kutyák, hogy a farkas ne tudja halkan megtámadni őket hátulról. Mindez része volt az eredeti munkájuknak.
Generációkon át szelektálódtak a legkiválóbb őrző egyedek: csak azok tudták túlélni és továbbadni génjeiket, amelyek elég erősek, harciasak és hűségesek voltak. Ennek eredményeként alakult ki az abruzzói juhászkutya ma ismert karaktere. Bár a modern világban megváltoztak a körülmények, még ma is számos helyen használják a fajtát eredeti szerepkörében. Abruzzo hegyeiben a mai napig terelnek és őriznek vele juhnyájakat, de világszerte is felfedezték, például Észak-Amerikában és Ausztráliában egyre gyakoribb a bevetésük farmokon a ragadozók (prérifarkasok, dingók, rókák stb.) ellen.
Az abruzzói juhászkutya külső megjelenése
Az abruzzói juhászkutya nagy termetű, impozáns megjelenésű eb. Marmagassága kanoknál általában 65–73 cm, szukáknál 60–68 cm között mozog. Testtömege ehhez arányosan társul: a kifejlett kanok súlya 35–45 kg, míg a kifejlett szukáké 30–40 kg körüli. Kifejezetten erőteljes, izmos testalkattal rendelkezik, ugyanakkor harmonikus felépítésű és elegáns tartású. Masszív felépítése tiszteletet parancsoló, első ránézésre is sugárzik belőle az erő és a határozottság.
Feje széles és erőteljes; a koponyája lapos, a stopp (homlok és orrhát találkozása) csak mérsékelten kifejezett. Fülei közepes méretűek, háromszög alakúak és lelógóak, a fej oldalán illeszkednek – figyelő helyzetben a kutya kissé megemeli őket. Szemei sötétbarnák, közepes nagyságúak és értelmes tekintetűek. Az orrtükre mindig fekete pigmentáltságú, ajkai feszesek. Fogazata erős, harapása ollószerű, azaz a felső fogsor enyhén rázár az alsóra.
Teste téglalap alakú (kicsit hosszabb, mint amilyen magas), mellkasa mély és jól fejlett, háta egyenes és izmos. Végtagjai egyenesek, izmosak, mancsai kissé oválisak (macskamancs-szerűek). Farka hosszú, nyugalmi állapotban lefelé lóg, izgalmi állapotban a hát vonala fölé emelheti. Mozgása rugalmas, térölelő ügetés jellemzi, de ha kell, meglepően fürgén és kitartóan tud galoppozni.
A fajta szőrzete nagyon jellegzetes, hosszú, tömött és sűrű, vastag aljszőrzettel. A fedőszőr enyhén hullámos is lehet, tapintása kissé durva. A nyak körül gallért alkotó dús sörény figyelhető meg, különösen a kanoknál kifejezett a nyak szőrkoszorúja. A bunda alapvetően hófehér színű, kis krémszínű vagy elefántcsont árnyalattal előfordulhat, esetleg halvány sárgás tónus is megengedett. Más szín nem jellemző és nem kívánatos – a fehér szőrzet évszázadok óta fontos ismertetőjegye a fajtának.
Ennek gyakorlati oka is volt: a pásztorok így könnyebben megkülönböztethették a kutyákat a nyájat fenyegető farkasoktól, amelyek szürkés színűek. A dús bunda nemcsak látványos, hanem funkcionális is: kiváló védelmet nyújt az időjárás viszontagságai ellen, legyen szó a zord téli hidegről vagy a nyári napsütésről. A hosszú szőrzet alatt rejtőző vastag aljszőr melegen tartja a kutyát fagyban, míg a fehér szín a tűző napon visszaver némi hőt.
Méreténél fogva az abruzzói juhászkutya fizikailag is erőt, tekintélyt képvisel. Nem véletlen, hogy a fajta a pásztorkutyák között is az óriás kategória határán mozog – bár nem éri el egy bernáthegyi vagy német dog tömegét, mégis a legnagyobb pásztorkutyák között tartják számon. Tartásánál ezért figyelembe kell venni a méretét: helyigényes, a szállítása is csak megfelelő járműben oldható meg, és anyagilag is számottevő egy ekkora kutya etetése, állatorvosi költségei stb. Ugyanakkor akik rajonganak a nagytestű kutyákért, azok számára az abruzzói egy valóra vált álom – igazi nagy mackó, akit jó átölelni, és akinek a jelenléte biztonságérzetet ad.
Az abruzzói juhászkutya jelleme
Az abruzzói juhászkutya jelleme legalább annyira különleges, mint a külseje. Ez a fajta rendkívül megbízható, hűséges és bátor; olyan kutya, akire gazdája a legnehezebb körülmények között is számíthat. Alaptermészete nyugodt és kiegyensúlyozott, nem kapkodó vagy ideges típus. Nem keresi feleslegesen a konfliktust, és ok nélkül nem válik agresszívvá. Bátran szembeszáll bárkivel vagy bármivel, ha szeretteit vagy területét fenyegetve érzi, ugyanakkor megfontolt: nem támad meggondolatlanul és általában ritkán ugat feleslegesen.
Fontos kiemelni az önállóságát, mivel eredetileg is egyedül dolgozó nyájőrző, megtanult önmagától döntéseket hozni. Emiatt az abruzzói gyakran független és önfejű; nem egy olyan kutya, amely minden pillanatban gazdája utasításaira vár. Ez a függetlenség azonban párosul józan ésszel és intelligenciával – a kutya saját belátása szerint cselekszik a legjobb tudása alapján. Értelmes és tanulékony, de nem alárendelt módon engedelmeskedő, sokszor inkább partnerként tekint gazdájára.
Védelmező ösztöne kiemelkedő, mind családját, mind otthonát képes rendíthetetlenül őrizni. Megfelelő neveléssel kitűnő őrző-védő válik belőle, aki rettenthetetlenül áll őrt a rábízott terület határán. Idegenekkel szemben ezért rendszerint tartózkodó vagy gyanakvó – nem barátkozik elsőre mindenkivel, sőt az illetéktelen betolakodókat nem tűri meg a területén. Ugyanakkor agresszívnak sem nevezhető: ha látja, hogy a gazda szívesen fogad valakit, akkor általában elfogadja azt az illetőt. Ok nélkül nem támad és nem hangoskodik, de határozott fellépésével képes bárkit elriasztani, ha úgy érzi, családját vagy vagyonát fenyegetik.
A fajta különösen hűséges a gazdájához. Egy abruzzói juhászkutya szoros köteléket alakít ki a családjával, és teljes mértékben lojális lesz feléjük. Ez a hűség párosul egy nyugodt, szeretetteljes oldalával is: bár megjelenése tekintélyt parancsoló, a saját családjával szemben általában gyengéd és ragaszkodó. Nem tolakodóan akaratos – nem fogja mindenáron magának követelni a figyelmet –, de igényli a gazdájával való kapcsolatot és törődést. Sok helyzetben meglepően önállóan viselkedik, emiatt nem egy „ölbekutya” típus, de ettől még erősen kötődik a családjához és szereti a közös időt.
Társas viselkedés
Sokan felteszik a kérdést, vajon hogyan viselkedik egy ilyen hatalmas és független pásztorkutya családi környezetben. Megfelelő nevelés esetén az abruzzói juhászkutya családi kutyaként is kiválóan helytáll. A saját családtagjaival szemben általában szeretetteljes és oltalmazó. Gyermekekkel kifejezetten türelmes tud lenni, különösen ha kölyökkorától fogva megszokta a jelenlétüket. Sok mindent eltűr a gyerekektől – híresen „jószívű óriás” tud lenni velük –, de természetesen fontos a gyerekek és a kutya interakcióit mindig felügyelni. Nagy termete miatt akaratlanul is fellökhet egy kisgyermeket játék közben, ezért a közös időtöltésnél legyen mindig óvatosság. Viszont jellemző, hogy a fajta valósággal dajkálja és óvja a család legkisebb tagjait, ha azok tisztelettel bánnak vele.
Más háziállatokkal is általában jól kijön, főleg ha együtt nő fel velük. Szocializált abruzzói képes elfogadni más kutyákat, macskákat, sőt akár a haszonállatokat is, hiszen eredetileg is nyájak mellett élt. Természetesen domináns, magabiztos jelleme miatt előfordulhatnak összezörrenések más nagytestű kan kutyákkal, de megfelelő irányítás mellett ez is kezelhető. A fajtára nem jellemző a felesleges agresszió fajtársakkal szemben; a legtöbb abruzzói békésen együtt tud élni más kutyákkal, különösen ellenkező nemű vagy ivartalanított társsal.
A vendégeket és idegeneket illetően az abruzzói tartózkodó marad. Ha a család barátairól van szó és látja, hogy gazdája szívesen fogadja őket, idővel ő is elfogadó lesz, bár sosem válik igazán „mindenkivel haverkodó” típussá. Az ismeretlen látogatókat először bizalmatlanul szemléli és csak a gazdi jóváhagyásával engedi közel magához őket. Hívatlan idegenekkel – legyen az váratlan vendég vagy betörő – szemben viszont határozottan fellép, ugatással és szükség esetén testével is útját állja a behatolónak. Ezt a védelmező magatartását nem agresszivitásból, hanem a családhoz való kötődéséből fakadóan teszi.
Összességében elmondható, hogy az abruzzói juhászkutya családi környezetben hűséges és gyengéd társ. Feltétel nélkül szereti „saját” embereit, és igyekszik a kedvükben járni – még ha meg is őrzi bizonyos függetlenségét. Nem való mindenkinek családi kutyának, de a megfelelő gazdi mellett igazi családtaggá válhat, aki akár a gyerekek legjobb barátja és oltalmazója lesz. A kulcs a korai szocializáció, a következetes nevelés és az, hogy a kutya érezze: ő is a „falkához”, a családhoz tartozik.
Az abruzzói juhászkutya nevelése
Egy abruzzói juhászkutya nevelése izgalmas, de egyben kihívást jelentő feladat lehet a gazda számára. Ezek a kutyák rendkívül okosak, ugyanakkor önálló természetük miatt nem mindig engedelmeskednek vakon. Nevelésüknél fontos a korai kezdés: már kölyökkorban el kell kezdeni a szocializációt és az alapvető engedelmességi feladatok tanítását. Fiatalon sokkal fogékonyabbak az új élményekre, ezért érdemes minél több emberrel, állattal, helyzettel megismertetni a kölyköt, hogy felnőttként magabiztos és nyugodt legyen hasonló szituációkban.
Az engedelmességi képzés során kulcsfontosságú a türelem, a következetesség és a pozitív megerősítés. Az abruzzói juhászkutya érzékeny lelki alkatú – noha hatalmas és erős, a durva fenyítést vagy kiabálást rosszul tűri, és makacssággal vagy bizalmatlansággal reagálhat rá. Ehelyett dicsérettel, jutalomfalattal és játékkal motiválva sokkal jobb eredményeket érhetünk el. A fajta számára a pozitív megerősítéses módszer a legcélravezetőbb: ha jutalmat kap a helyes viselkedésért, szívesebben fog együttműködni. Kerülni kell a kemény büntetést – az csak megijesztheti vagy elidegenítheti a kutyát.
Fontos a következetesség a nevelésben.: Az abruzzói gyorsan tanul, de ha egyszer valamit megengedünk neki, utána nehezen érti meg, miért tilos később ugyanaz. A szabályokat tehát következetesen be kell tartatni. Ugyanígy lényeges a határozott vezetés is: a gazdának nyugodt, magabiztos „falkavezérként” kell viselkednie, mert a bizonytalanságot ez a kutya kihasználhatja. Nem szabad azonban összetéveszteni a határozottságot a keménységgel – egy szeretetteljes, de egyértelmű irányítással lehet a legjobban terelgetni a kutya viselkedését. Ha a gazda nem mutat irányt, az abruzzói hajlamos a saját feje után menni.
A tanítás során célszerű először az alapvető parancsokra (ül, fekszik, marad, helyedre, gyere stb.) koncentrálni, mert ezek segítségével kontrollálni tudjuk a kutyát a mindennapi helyzetekben. Miután ezeket elsajátította, ki lehet terjeszteni a kiképzést összetettebb feladatokra is. Nagyon értelmes lévén az abruzzói juhászkutya szereti, ha mentálisan is kihívások érik – érdemes trükköket tanítani neki, vagy akár munkakutya-szerű feladatokkal (például házőrző gyakorlatokkal, keresőfeladatokkal) lefoglalni az elméjét.
Ne feledjük, hogy ennek a fajtának a tanítása több időt vehet igénybe, mint egy könnyebben idomítható, gazdáját leső munkakutyáé. Ne veszítsük el a türelmet! A rendszeres gyakorlás, a nyugodt ismétlés és a kitartás végül meghozza gyümölcsét. Ha úgy érezzük, elakadnánk, bátran forduljunk tapasztalt kutyakiképzőhöz segítségért. A legfontosabb, hogy a tanítás legyen egyaránt pozitív élmény a kutyának és gazdájának – az abruzzói ugyanis nagyon jól reagál arra, ha a kiképzés során jó hangulat és jutalmazás társul a feladatokhoz. Így a nevelés nemcsak kötelesség, hanem a kapcsolat erősítésének egyik legjobb módja is lesz.
Taníthatóság
Az abruzzói juhászkutya intelligens fajta, ám intelligenciája másképp nyilvánul meg, mint mondjuk egy német juhászé vagy border collie-é. Eredeti szerepében az eszét önálló problémamegoldásra használta: magától kellett felismernie a veszélyt és reagálnia rá, gyakran emberi irányítás nélkül. Ez a ösztönös intelligencia a mai napig jellemzi – kiválóan olvassa a környezetét, megérzi az emberek szándékait, és remekül alkalmazkodik a váratlan helyzetekhez. Például képes felmérni, hogy egy közeledő idegen fenyegetést jelent-e vagy sem, és ennek megfelelően viselkedik.
Ami a taníthatóságot illeti, az abruzzói bizonyos szempontból kihívást jelent. Nem tartozik a könnyen és gyorsan tanuló, vakon engedelmeskedő fajták közé. Ennek oka nem az értelem hiánya – hiszen okos kutya –, hanem a független természete és az a tény, hogy a monoton engedelmességi feladatokat gyakran értelmetlennek találja. Míg egy labrador retriever boldogan ismételget 20-szor is egy parancsot a gazda kedvéért, addig egy abruzzói lehet, hogy harmadszorra már azt gondolja: „ebben semmi érdekes nincs, mi értelme tovább csinálni?”. Motiválhatósága tehát kulcskérdés: ha sikerül megtalálni, mi lelkesíti (legyen az jutalomfalat, játék vagy a gazda dicsérete), akkor meglepően sok mindent megtanul. Ha viszont kényszerítve érzi magát vagy unja az egészet, makacsul ellenállhat.
Az abruzzói juhászkutya alapvető engedelmességi feladatokra megtanítható, csak több türelem kell hozzá, mint sok más fajtához. Rendkívül emlékezőtehetségű – ami egyszer rögzül benne, azt nem felejti el könnyen. Ugyanakkor a kreativitást igénylő, önálló feladatokban jobb, mint a szigorú fegyelmet követelő versenysportokban. Például egy nyomkereső vagy területőrző feladatban kiváló, mert ott kibontakoztathatja saját döntéshozó képességét. Viszont egy magas szintű obedience (engedelmes) versenyen vagy agilityben nem valószínű, hogy tarolna, mivel nem arra szelektálták, hogy minden rezdülésére figyeljen a gazdának.
A problémamegoldó képessége nagy – sok gazda beszámol arról, hogy abruzzói kedvence magától rájött, hogyan nyisson ki egy kaput, vagy hogyan kerüljön vissza a kerítésen belülre, ha véletlenül kijutott. Ezek apró, de beszédes példák arra, hogy a fajta használja a „fejét”. Intelligenciáját azonban mindig a maga módján kamatoztatja.
Taníthatóság szempontjából elmondható, hogy következetes és hozzáértő gazdával igenis szépen nevelhető a fajta. A korábban már részletezett nevelési elvek – pozitív megerősítés, türelem, határozottság – itt is kulcsfontosságúak. Egy tapasztaltabb gazda kezében az abruzzói rengeteget képes tanulni és fejlődni. Soha nem lesz azonban „robotkutya”, aki gondolkodás nélkül teljesít minden parancsot. Mindig megmarad benne egy kis önálló gondolkodás – de épp ez teszi őt különlegessé.
Érdekességképpen: az abruzzói juhászkutya nem szerepel Stanley Coren híres kutyaintelligencia-rangsorában (mivel viszonylag ritka és az AKC nem ismeri el, ezért nem gyűlt össze elég adat a rangsorolásához). A hasonló pásztorkutyák közül a kuvasz vagy a pireneusi hegyikutya a rangsor vége felé szerepel, de ezt a listát sok szakértő fenntartásokkal kezeli, mert főleg az engedelmességi taníthatóságot méri. Az abruzzói pedig tipikusan az a fajta, akire nem az „ül-fekszik” parancsok villámgyors teljesítése a jellemző, hanem a helyzetfelismerő és őrző intelligencia, amit nehéz számokkal mérni. Akinek volt már abruzzói juhászkutyája, az tudja, hogy ezek az ebek a maguk területén valójában nagyon is okosak – csak épp autonóm módon.
Az abruzzói juhászkutya gondozása
Az abruzzói juhászkutya gondozása néhány speciális szempontot igényel ahhoz, hogy a kutya egészséges és kiegyensúlyozott maradjon. Táplálás szempontjából fontos figyelembe venni, hogy egy nagytestű, aktív kutyáról van szó. Kiváló minőségű, nagytestű fajtáknak szánt kutyatáp vagy megfelelően összeállított házi étrend ajánlott számára. Kölyökkorban külön figyelmet kell fordítani a kiegyensúlyozott, nem túlterhelő etetésre, hogy a csontok és ízületek egészségesen fejlődhessenek. Felnőttkorban pedig ügyelni kell arra, hogy ne hízzon el – inkább karcsúbb, atletikus kondícióban tartsuk, mert az elhízás feleslegesen terheli az ízületeit. Naponta két részletben etessük (különösen felnőttként), így csökkenthető a gyomorcsavarodás kockázata is, amelyre a mérete miatt hajlamos lehet. Természetesen friss ivóvíz mindig legyen előtte.
A rendszeres állatorvosi ellenőrzés éppolyan fontos, mint bármely más fajtánál: az alapoltások, féreghajtás, kullancs- és bolhamegelőzés legyen naprakész. Évente legalább egyszer vigyük el egy általános kivizsgálásra, hogy időben kiszűrhetők legyenek az esetleges rejtett betegségek (például szívzörej, kezdődő ízületi problémák, fogkő stb.). Az abruzzói juhászkutya általában erős és szívós fajta, de a későbbi fejezetben ismertetett néhány gyakori egészségügyi problémára hajlamos lehet – ezeket megelőzhetjük felelős tenyésztőtől származó kölyök választásával és gondos odafigyeléssel.
Az udvarban tartott abruzzói esetében elengedhetetlen a megfelelő kerítés és biztonságos elkerítés. Mivel területvédő ösztöne erős, egy kerítetlen telken könnyen elkóborolna, vagy kergetőzne a szomszéd macskával – ezt el kell kerülni. Emellett soha ne hagyjuk hosszú időre felügyelet nélkül, főleg kölyökként, még a kertben sem. Bár szeret kinn lenni, fiatalon sok bajba keveredhet (pl. kiássa magát egy résen, vagy megrág valami veszélyes tárgyat). Később felnőve már komolyabb és területéhez ragaszkodóbb lesz, de akkor is figyeljünk rá, és foglalkozzunk vele. Lakásban tartva pedig kiemelten fontos a sok mozgás, hogy a kutya ne unatkozzon és ne legyen frusztrált. A gondozás része a mindennapi figyelem és szeretet is: az abruzzói lelkileg is igényli, hogy gazdája törődjön vele, ne hanyagolja el.
Az abruzzói juhászkutya gyönyörű fehér bundája komoly szőrzetápolási igényű. A hosszú, dús szőrzet hajlamos a gubancolódásra és a koszolódásra, ezért rendszeres gondozást igényel. Általánosságban heti 2-3 alkalommal alaposan át kell fésülni az egész testét. Vedlési időszakban (tavasszal és ősszel) akár naponta is szükséges lehet a fésülés, mert ilyenkor rengeteg aljszőrt hullat. A rendszeres kefélés segít eltávolítani az elhalt szőrszálakat, megelőzni a filcesedést és szellőzteti a bőrt. Emellett a gazdi otthonának tisztasága miatt sem mindegy, hogy a kihullott szőr a kutyán marad gubancban, vagy a fésűben köt ki – inkább utóbbi.
A vedlés mértéke a fajta esetében meglehetősen intenzív. Az abruzzói juhászkutya dupla szőrzetű: puha, tömött aljszőr és hosszabb fedőszőr alkotja. Tavasszal a télen megnőtt aljszőr jelentős részét ledobja, ilyenkor szó szerint száll a kutya körül a fehér pihe. Ősszel kisebb mértékű vedlés figyelhető meg, amikor a nyári laza aljszőr helyett a téli vastag bunda kezd nőni – ilyenkor is hullik a régi szőr. Egész évben is hullat valamennyit, de azt egy jó porszívóval és heti keféléssel kordában lehet tartani. Készüljünk fel rá, hogy fehér szőrszálak lesznek a ruhánkon, a kanapén, autóban – ez ezzel a fajtával együtt jár. Cserébe viszont megkapjuk azt a csodálatos bundájú társat, akit öröm simogatni.
Fürdetni csak akkor szükséges, ha koszos. A fehér bunda hajlamos látványosan bekoszolódni, főleg ha a kutya szeret ásni vagy sarazni. Szerencsére a tapasztalat az, hogy önmagát tisztító jellegű a szőrzet: ha a sár rászárad, az abruzzói kirázza vagy lekefélhető róla, és sokszor újra fehér lesz anélkül, hogy vizes beavatkozás kéne. Ezért túl gyakran nem kell fürdetni – általában évi 2-3 fürdetés elegendő (természetesen kutyasamponnal). Gyakoribb fürdetés esetén a szőr elveszítheti természetes vízlepergető, öntisztuló képességét és a bőr kiszáradhat. Ha fürdetjük, figyeljünk arra, hogy a sűrű aljszőr nagyon átnedvesedik és nehezen szárad: meleg időben csináljuk, vagy alaposan töröljük át és szükség esetén hajszárítóval (langyos levegőn) szárítsuk át a bundát, nehogy napokig nedves maradjon a bőr közelében.
Egyéb ápolási teendők: a karmait általában nem kell vágni, mert sok mozgással koptatja magának, de ellenőrizzük, és ha túl hosszúak, vágjunk belőlük. A füleit rendszeresen vizsgáljuk meg, nincs-e benne túl sok lerakódás vagy gyulladás – a lógó fül miatt kevésbé szellőzik, érdemes tisztán tartani, szükség esetén állatorvossal kitisztíttatni. A szem környékét is tisztán tarthatjuk egy puha ronggyal, ha könnyfoltok alakulnának ki (bár a fehér kutyáknál ez nem olyan látványos, mint a sötét szőrűeknél). Kullancsok, bolhák ellen szezonban védekezzünk, mert a dús bunda alatt nehéz észrevenni a betolakodókat, és a kullancs által terjesztett betegségek veszélyesek.
Az abruzzói juhászkutya szőrápolása idő- és energiaigényes, tehát olyan gazdának való, aki ezt vállalni tudja. A jutalom viszont egy szépséges, egészséges bundájú kutya, akire öröm ránézni. És valljuk be, a közös fésülések erősítik is a kapcsolatot: a kutyák többsége – ha hozzá van szoktatva – kifejezetten élvezi a fésüléssel járó törődést, simogatást.
Az abruzzói juhászkutya mozgásigénye
Mozgásigény tekintetében az abruzzói igényli a napi szintű aktivitást, de emellett mentális lefárasztásra is szüksége van. Ez azt jelenti, hogy ne csak fizikailag fárasszuk le (pl. futtatás, séta), hanem adjunk neki „munkát” is: akár engedelmességi tréning, akár játékos feladatok formájában. Egy unatkozó abruzzói hajlamos lehet rosszaságokra (ásás, rágcsálás), míg egy elfoglalt kutya boldogabb és nyugodtabb. Sok abruzzói örömmel vesz részt például hosszú túrákon a gazdájával – kiváló túratárs válhat belőle, hiszen állóképessége nagy, és imád a szabadban lenni.
Az abruzzói juhászkutya aktív, munkára termett fajta, de nem hipermozgékony az állandó pörgés értelmében. Inkább úgy jellemezhető, hogy nyugodt, de tettre kész: alapvetően szeret lazítani a kertben és figyelni a környezetét, de ha helyzet van vagy épp sétára indulnak vele, akkor tele van energiával. Átlagos aktivitási szintűnek tartják, ami azt jelenti, hogy nem követel magának óránkénti játékot, mint némelyik pásztorkutya, de minden nap szüksége van kiadós mozgásra.
Egy abruzzói optimálisan akkor érzi jól magát, ha van lehetősége napi hosszabb sétákra és szabad futkározásra biztonságos területen. Ideális esetben naponta legalább 1-2 órát töltsünk el aktív mozgással a kutyával. Ez lehet két közepes séta vagy egy nagy hosszú kirándulás is – a lényeg, hogy lehetősége legyen levezetni az energiáit. Egy nagy, bekerített udvar mindenképp ajánlott ehhez a fajtához, ahol szabadon mozoghat. Fontos azonban tudni, hogy önmagában a nagy kert nem garantálja a kutya lefáradását: ha az abruzzói unatkozik, akkor is energikus marad, hiába van tér körülötte. Éppen ezért a kertben is foglalkozni kell vele – például labdázás, húzódzkodó játék vagy engedelmességi gyakorlatok formájában.
Munkakutyaként tenyésztették, tehát imádja, ha valami hasznos feladatot végezhet. Ha van rá mód, próbáljuk ki vele a terelést (bár jellemzően őrző, nem terelő kutya, egy kis kedvtelésből végzett terelőedzés kihívást nyújthat neki), vagy akár az őrző-védő foglalkozásokat, amikben kiváló lehet. Manapság egyre több abruzzóit alkalmaznak farmokon, ahol nemcsak jelképesen, hanem ténylegesen dolgoznak: juhokat, kecskéket, baromfit védenek ragadozóktól. Ez a tevékenység a vérében van, így ha lehetősége adódik rá, örömmel ellátja ezt a feladatot.
Amennyiben hobbi célú tartásról van szó (tehát nem munkakutyaként dolgozik), akkor se feledkezzünk meg a mentális lefárasztásról. Egy intelligens kutya számára a szellemi kihívások ugyanolyan fontosak, mint a fizikaiak. Adjunk neki interaktív játékokat, tanítsunk neki új trükköket, vagy akár próbáljuk ki vele az agility-t (ügyességi akadálypálya) a móka kedvéért – meglepően ügyes lehet benne a mérete ellenére. Sokan alábecsülik egy ekkora kutya fürgeségét, pedig egy jól motivált abruzzói meglepően gyors és fordulékony tud lenni.
Arra is figyeljünk, hogy a növekedés időszakában (különösen 1 éves kor alatt) ne terheljük túl: a hosszú futások, ugrálások ilyenkor kerülendők, mert a csontozat és ízületek fejlődése még nem fejeződött be. Fiatal korban inkább több, rövidebb sétát tegyünk, és csak fokozatosan emeljük a terhelést, ahogy erősödik a kutya. Felnőtt korában aztán már bírni fogja a komoly terhelést is, de addig legyünk óvatosak.
Az abruzzói juhászkutya mozgásigénye tehát nagy, de jól kezelhető. Nem hiperaktív, de nem is kanapé-kutya. Ha biztosítjuk számára a rendszeres mozgást és elfoglaltságot, akkor otthon nyugodt és elégedett lesz. Ha viszont bezárva, lemozgatás nélkül tartjuk, könnyen viselkedési problémák jelentkezhetnek (nyugtalanság, rombolás, ugatás). Egy fáradt abruzzói jó abruzzói – tartja a mondás. A boldog abruzzói pedig az, amelyik testileg-lelkileg ki van elégítve a gazdája által.
A fajtára jellemző egészségügyi problémák, betegségek
Az abruzzói juhászkutya alapvetően robosztus, egészséges fajta, de mint minden tenyésztett fajtánál, nála is vannak bizonyos egészségügyi problémák, amelyekre hajlamos lehet. Átlagos élettartama ~12 év, ami a nagytestű kutyák között jónak számít, és sok abruzzói idős koráig aktív marad. Ugyanakkor fontos odafigyelni néhány gyakori betegségre és rendszeresen szűrni ezekre. Az alábbiakban felsoroljuk a gyakoribb egészségügyi gondokat a fajtánál:
Csípő- és könyökdiszplázia
A nagytestű kutyáknál gyakori ízületi probléma, ami az ízületek rendellenes fejlődését jelenti. Az abruzzói juhászkutyáknál is előfordulhat csípő- vagy könyökdiszplázia, ami sántaságot, fájdalmat okozhat, és hosszú távon ízületi gyulladáshoz vezethet. Felelős tenyésztők szűrik a szülőket diszpláziára – érdemes csak olyan kölyköt választani, ahol a felmenők szűrési eredményei rendelkezésre állnak. Fiatal korban a megelőzés része a kiegyensúlyozott etetés (ne hízzon el és ne nőjön túl gyorsan a kölyök) és a túlzott mozgatás kerülése.
Szívproblémák
Előfordulhatnak örökletes vagy időskori szívbetegségek a fajtánál, például szívbillentyű-elégtelenség. Rendszeres állatorvosi kontroll (szívultrahang, hallgatózás) segíthet a korai felismerésben. Szerencsére nem túl gyakori gond, de 6-7 éves kortól érdemes figyelni a jelekre (fáradékonyság, köhécselés, gyengébb terhelhetőség).
Ortopédiai növekedési problémák
Mivel az abruzzói gyorsan nő kölyökként, előfordulhat úgynevezett diszharmonikus növekedés, amikor az izmok és a csontozat fejlődése nem teljesen szinkronban történik. Ez okozhat időleges sántaságot, vagy például pánosteitist (növendékkori csontvelőgyulladást), ami fájdalmas, de kinőhető állapot. A helyes táplálás (nem túl magas fehérje- és energiatartalom) és a nem túl megerőltető mozgatás segít megelőzni az ilyen problémákat.
Bőrproblémák
A sűrű, vastag szőrzet miatt hajlamos lehet bizonyos bőrbetegségekre. Előfordulhatnak allergiás bőrgyulladások, hot spot (nedvedző bőrgyulladás) vagy gombás fertőzések, ha a bőr nem szellőzik rendesen a bunda alatt. Fontos a szőrzet rendszeres ápolása és a bőr ellenőrzése. Ha a kutya sokat vakarja magát, érdemes kivizsgáltatni allergia vagy paraziták szempontjából.
Szemproblémák
Nagytestű pásztorkutyáknál olykor jelentkeznek örökletes szembetegségek. Az abruzzóinál is előfordulhat PRA (progresszív retina atrófia), ami látásromláshoz vezet, vagy idősebb korban szürkehályog. A tenyésztők egy része már szűri a kutyákat PRA-ra. Érdemes időnként (pl. évente) megnézetni az állatorvossal a szemét, különösen ha a kutya bizonytalanul közlekedik ismerős helyen vagy fényérzékeny lesz.
Emésztési érzékenységek, allergiák
Néhány abruzzói hajlamos lehet bizonyos ételekre érzékenyen reagálni – például gabona- vagy csirkehús-allergia előfordulhat. Ilyenkor bőrviszketés, fülgyulladás vagy emésztési zavarok jelentkezhetnek. A megoldás a megfelelő (akár hipoallergén) diéta megtalálása. Emellett a gyomorcsavarodás veszélye is fennáll a mély mellkasú nagytestű kutyáknál, ezért javasolt a napi adag két részre osztva való etetése és a nagy evés utáni pihentetés.
Hol tartható az abruzzói juhászkutya?
Őszintén szólva, az abruzzói juhászkutya nem lakáskutya. Bár léteznek kivételek és városi környezethez szoktatott egyedek, a fajta igényeit és természetét figyelembe véve sokkal jobban érzi magát kertes házban, udvarral vagy még inkább vidéki farmon. Ennek több oka is van: egyrészt a mérete – egy 40 kg-os, nagy bundájú kutya számára a panel- vagy lakásbelső szűkös lehet, ő maga és a gazdái számára is kényelmetlen a zsúfoltság. Másrészt az őrző-védő ösztöne miatt a legtöbb abruzzói szeret kint lenni és figyelni a területét; egy lakásban ezt a késztetését nem tudja kiélni, ami frusztrálhatja. Harmadrészt pedig a mozgásigénye és klimatikus tűrőképessége is amellett szól, hogy inkább a szabadban, legalább részben kinti kutyaként legyen tartva. Vastag bundája kifejezetten a kinti létre predesztinálja: télen élvezi a hideget és a havat, nyáron pedig egy árnyékos udvaron vagy kertben hűsöl szívesen.
Természetesen lakásban is tartható, ha a gazdi elkötelezett és naponta többször lemozgatja, de fel kell készülni rá, hogy a lakásban tartott abruzzói is inkább kint érezné magát elemében. Ha lakásban lakik, biztosítani kell neki a rendszeres, hosszú sétákat, futtatást, és lehetőség szerint akár udvari játékot is (például egy közeli kutyafuttatóban). Emellett a lakásban tartásnál gondot jelenthet a vedlési időszakban a hatalmas mennyiségű szőr, ami hullik – erre készüljön fel a gazda alapos takarítási menetrenddel. A mérete miatt a berendezést is „át kell rendezni”: egy derékig érő, lelógó farkú kutya könnyen lever tárgyakat a dohányzóasztalról, és a szűk folyosón a falról is leporolja a dekorációt a bundájával. Ezek praktikus szempontok, de fontos megfontolni.
A legideálisabb az abruzzói számára egy kertes ház vagy tanya, ahol napközben kint lehet a szabadban, de este bejöhet a családhoz, ha akar. Sokan úgy tartják, hogy az abruzzóit télen-nyáron ki lehet zárni a kertbe, mert „úgyis bírja” – ám a mai, társállatként tartott kutyák igénylik a családdal való kontaktust. Ha a család bent van, az abruzzói is szívesen velük van (legalább az ajtóban fekve), nem szeret teljesen magányosan kintlétre kárhoztatva lenni. Tehát kint tidja igazán jól érezni magát, de családi kapcsolatra is szüksége van. Ideális, ha napközben kint őrzi a portát, éjjel viszont legalább a zárt teraszon vagy előtérben pihenhet, ahonnan szükség esetén jelez. Így megkapja a szabad levegőt és a kötődést is.
Összességében: ha lakásban élsz és abruzzóit szeretnél, nagyon alaposan gondold át. Megoldható, de hatalmas energiabefektetést kíván: napi több órányi séta és aktivitás, sok türelem a szőrhullás és a méret okozta nehézségek miatt, és persze a szomszédok türelme, ha a kutya netán ugatna (egy társasházban egy mély hangú ugatás nagyon áthallatszik). Ha mindezzel együtt tudsz élni és elkötelezett vagy, akkor is próbálj valami kompromisszumot találni – például legyen legalább egy nagy erkély vagy tetőkert, ahova ki tud feküdni a kutya nézelődni. De a fajta ideális tartási helye egy nagy, biztonságos kert, ahol szabadon járkálhat és teljes kutyaéletet élhet. Ott fog igazán kivirágozni a személyisége.
Kinek ajánlott az abruzzói juhászkutya?
Az abruzzói juhászkutya annak ajánlott, aki képes és hajlandó megfelelni a fajta speciális igényeinek. A jutalom egy csodálatos társ, aki hűségesen védelmezi a családot és a házat, és éveken át örömet szerez jelenlétével. Nem szabad azonban elfeledni, hogy tartása komoly felelősség és hosszú távú (10+ év) elköteleződés. Az válassza ezt a fajtát, aki életmódjában, lakókörnyezetében és személyiségében is passzol hozzá – mert csak így lesz felhőtlen a kutya és gazdája kapcsolata. Határozott egyénisége és nagy igényei miatt elsősorban az alábbi gazdatípusoknak ideális:
Vidéki életet élők, gazdálkodók
Eredetileg juhászkutya lévén a fajta számára a vidéki környezet a legmegfelelőbb. Olyan gazdának ajánlott, aki akár állattartással foglalkozik, vagy legalább vidéken, kertes házban él, és van lehetősége a kutyát „munkára fogni” – legyen az tényleges nyájőrzés vagy csak a porta őrzése. Ha valaki juhokat, kecskéket vagy más jószágot tart, szinte ideális társ lehet mellé egy abruzzói, hiszen a vérében van azok védelmezése.
Aktív életmódú, sok szabadidővel rendelkező gazdák
A Maremmano-Abruzzese nagy és aktív fajta, melynek rengeteg mozgás és foglalkozás kell. Ideális gazdája az, aki naponta rá tud szánni több órát a kutya sétáltatására, játékra, kiképzésre. Nem való annak, aki reggeltől estig dolgozik és csak esténként látja a kutyát pár percre – az abruzzói igényli a társaságot és a napi programot.
Tapasztalt kutyatartók, határozott vezetők
Ez a fajta hűséges és engedelmes a számára tekintélyt jelentő gazda felé, de önfejűsége miatt erős vezetést igényel. Olyan embernek ajánlott, akinek már van gyakorlata nagytestű vagy domináns kutya nevelésében, és aki magabiztosan, következetesen tudja irányítani kedvencét. Első kutyának nem a legkönnyebb választás – egy kezdő gazdi könnyen tanácstalanul állna egy makacsabb abruzzói előtt.
Türelmes, következetes személyiségek
A nevelés, kiképzés időigényessége miatt a fajta mellé olyan gazda illik, aki nem adja fel könnyen, nem lobbanékony, és hosszú távon is kitart a kutya mellett. A pozitív megerősítést alkalmazó, nyugodt gazdák keze alatt az abruzzói kivirágzik, míg az ideges, kapkodó vagy túl szigorú emberek mellett problémássá válhat.
Családosok, akik bevonják a kutyát a családi életbe
Megfelelő szocializációval az abruzzói remek családi kutya lehet, aki imád a „falkájával”, azaz a családjával lenni. Olyan családoknak ajánlott, ahol tisztában vannak vele, hogy ez a kutya nagy és erős, de hajlandóak időt és energiát szánni a gyerekek melletti nevelésére és felügyeletére. Ha a gyerekeket is megtanítják a kutya tiszteletére, és a kutyát is gyerekként szoktatják a kicsikhez, akkor nagyon erős kötelék alakulhat ki köztük. Fontos viszont, hogy a család értse: egy abruzzói nem plüssmackó, hanem élőlény saját akarattal, így a gyerekeknek is tudniuk kell bánni vele.
Tágas területtel rendelkezők
Legjobban azok járnak egy abruzzóival, akiknek van nagy, biztonságosan elkerített kertjük vagy birtokuk, ahol a kutya szabadon mozoghat. Egy nagy udvar hatalmas plusz, bár a napi közös séta és foglalkozás akkor sem spórolható meg. Továbbá előny, ha a gazda olyan helyen él, ahol a kutya ugatása (ami bár nem állandó, de előfordul) nem zavar szomszédokat.
Érdekességek a fajtáról
Pingvinek megmentője
Talán a legismertebb modern történet egy Oddball nevű abruzzói juhászkutyáról szól, aki Ausztráliában szerzett világhírt. 2006-ban egy ausztráliai kis szigeten (Middle Island) a rókák majdnem kiirtották a törpe pingvinek kolóniáját – mindössze 4 pingvin maradt. Ekkor egy helyi farmer azt javasolta, hogy védjék meg a pingvineket abruzzói juhászkutyákkal, hiszen a környéken a baromfiállományt is ilyen kutyákkal óvták a rókáktól. Oddball, aki addig csirkékre vigyázott a farmon, lett az első „pingvinőr kutya”.
A kísérlet óriási siker lett: Oddball jelenlétében egyetlen pingvint sem bántottak a rókák. Története annyira híressé vált, hogy 2015-ben családi film is készült „Oddball” címmel. Bár ő maga csak pár hetet szolgált a szigeten, utána két másik abruzzói, Eudy és Tula vették át a feladatot, és a pingvinkolónia létszáma mára 150 fölé nőtt nekik köszönhetően. Ez az eset nagyszerűen példázza a fajta képességeit: nemcsak juhokat, de akár pingvineket is képes megvédeni – az ösztönei működnek, bármit is kell őriznie. A projekt olyan sikeres volt, hogy más országok is fontolóra vették hasonló „ökológiai őrzőkutyák” alkalmazását védett fajok megmentésére.
Híres rokonság
Az abruzzói juhászkutya közeli rokonságban áll több ismert fajtával. A már említett kuvasz és pireneusi hegyikutya mellett a török Akbash és Kangal, a kaukázusi juhászkutya, sőt a nápolyi masztiff ősei között is feltételezik az abruzzói típusú fehér pásztorkutyákat. Régen ugyanis a hadjáratok és kereskedelem során ezek a kutyák eljuthattak más vidékekre, ahol helyi fajtákkal keveredve új fajták alapjai lettek. Így egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy az abruzzói juhászkutya a „fehér pásztorkutyák családjának” egyik ősatyja.
A mediterrán medveölő?
Egyes történészek szerint az ókori római arénákban használt nagy fehér „medveölő” kutyák között is lehettek abruzzói-szerű ebek. Bár erről konkrét bizonyíték nincs, érdekes elképzelni, hogy a mai nyájak csendes őrzőinek ősei esetleg gladiátorként küzdöttek oroszlánokkal a Colosseumban. Mindenesetre tény, hogy a római birodalom idején léteztek nagytestű fehér kutyák Itáliában, amelyeket háborúkban is bevetettek vagy a vagyon őrzésére használtak.
Hófehér bundás angyalok
Abruzzo hegyei között a pásztorok körében számos babona kapcsolódik ezekhez a kutyákhoz. Úgy tartották, hogy az abruzzói juhászkutya fehér bundájában angyalok lakoznak, akik éjjel vezetik és oltalmazzák a nyájat. Egy helyi legenda szerint egyszer egy pásztor elaludt a tábortűznél, és a nyáját farkasfalka vette körül. A hűséges fehér kutyája azonban körbefutott a birkák körül, és a bundája olyan volt a holdfényben, mint egy fénylő kör – az angyalok karának jelképe. A farkasok megijedtek és elmenekültek. Azóta a pásztorok meg vannak győződve róla, hogy ezek a kutyák égi védelemmel is bírnak. Persze mindez kedves mese, de jól mutatja, milyen tisztelet övezte a fajtát a hagyományos pásztorkultúrában.
Az abruzzói juhászkutya besorolása
Az abruzzói juhászkutya nemzetközileg elismert fajta, melyet a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) is nyilvántart. Az FCI az 1. fajtacsoportba sorolja, azon belül az 1. szekcióba (Juhászkutyák). Tehát hivatalos besorolása: FCI I. csoport, 1. szekció (pásztor- és juhászkutyák). A fajta FCI-standardjának száma 201, eredeti (őshonos) országa Olaszország. Az FCI standard jelenleg munkavizsga nélkül érvényes – azaz a fajta kiállítási champion címéhez nem követelmény munka (őrző-védő vagy terelő) vizsga.
Magyarországon az abruzzói juhászkutya a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége (MEOESZ) által elismert fajta, a hivatalos magyar fajtacsoport-besorolás megegyezik az FCI-ével. A hazai tenyésztők a fajta eredeti olasz standardja alapján tenyésztenek. A fajta nevét gyakran rövidítik „Maremmano” névre, utalva a régi maremmai elnevezésre. Néha hallhatjuk „Maremmai pásztorkutya” vagy „abruzzói pásztorkutya” néven is emlegetni, de a hivatalos megnevezésben mindkét régió szerepel.
Érdekesség, hogy az Amerikai Kennel Klub (AKC) nem ismeri el önálló fajtaként (ott nem regisztrált), viszont például az Egyesült Kennel Klub (UKC) – egy másik nagy amerikai szervezet – elismeri és saját standarddal is rendelkezik hozzá. Európában, Ausztráliában és sok más helyen az FCI standard az irányadó. Az FCI standard részletes leírást ad a külső megjelenésről, jellemről és hibákról; aki mélyebben érdeklődik, érdemes elolvasnia. Az FCI standard legutóbbi frissítése 2023-ban történt, amely megerősítette a magasság-súly paramétereket és temperamentumbeli leírásokat.
Végső soron a hivatalos besorolás egyfajta „személyi igazolvány” a fajtának a kinológiai világban. Az abruzzói juhászkutya büszkén viseli az FCI I. csoportjában elfoglalt helyét a többi legendás pásztorkutya – például a német juhászkutya, belga juhászkutya, kuvasz, komondor – társaságában. Ez a besorolás is tükrözi, hogy elsősorban pásztorkutya típusú fajtáról van szó, még ha funkcióját tekintve a nyájőrző (őrző-védő) szerepkörbe tartozik is.
