A megfelelő táplálás alapvető eleme minden egészséges kutya életének. A kiegyensúlyozott étrend nemcsak a növekedéshez és az izmok fejlődéséhez szükséges, hanem a bőr- és szőrzetminőségért, az immunrendszer támogatásáért és az általános jó közérzetért is felelős. A kutyatartó feladata, hogy megértse e tápanyagok szerepét, és az egyes életkoroknak, aktivitási szinteknek megfelelő étrendet biztosítson kedvencének. Az utóbbi években felkapott téma a nyers húsos (BARF) étrend és a gabonamentes tápok megítélése: az érvek és ellenérvek között több kutatási eredmény is született. Cikkünkben áttekintjük a kutyák táplálkozásának alapjait, a fő tápanyagok szerepét és napi szükségletét, az életkori sajátosságokat, valamint a különböző étrendtípusokat. Rámutatunk a legfontosabb gyakorlati tanácsokra, és igyekszünk a lehető legpontosabb képet adni a témáról.
Tartalom
A kutya táplálkozási sajátosságai
A kutya evolúciójából adódóan húsevőből alakult át inkább mindenevővé. Ősei, a farkasok túlnyomórészt húst fogyasztottak, de az emberrel való együttélése során a kutyák szervezete alkalmazkodott a változatosabb étrendhez. Különösen a háziasítás idején terjedő mezőgazdaság hatására a kutyákban megnőtt az amiláz enzim génszáma, ami lehetővé teszi a keményítők hatékonyabb lebontását – ez a változás a farkasokéhoz képest többszörös génszaporodás eredménye. Egy 2016-os vizsgálat szerint a kutyákban univerzálisan megfigyelhető volt az amiláz génszámának növekedése, vagyis a kutyák képesek a növényi eredetű keményítőket is emészteni, míg a farkasok jellemzően csak két génmásolattal rendelkeznek.
A kutyák emésztőrendszere ezért elsősorban húsevéssel alakult ki, de a háziasítás során képesek voltak magasabb szénhidráttartalmú táplálékot is feldolgozni. Emésztési szempontból „állati eredetű” zsírokra és fehérjékre épít ugyan, de szénhidrátforrásként gabonákat, rizst, burgonyát is hasznosít. Fontos tudni, hogy a kutyák nem képesek maguk előállítani minden nélkülözhetetlen aminosavat és vitamint, ezért táplálékukban minden alapvető tápanyagnak megfelelő mennyiségben jelen kell lennie.
Mindezek alapján a kutyát inkább fakultatív húsevőként tarthatjuk számon: egyaránt meglehet a képessége a húsok, zöldségek és gabonafélék bontására. A háziasítás során a kutyáknak energetikai és tápanyag-szükségleteik változtak, ezért a modern tápok összetétele erre épül. Összességében elmondható, hogy a kutya változatos, de kiegyensúlyozott étrendet igényel, amely minden szükséges makro- és mikrotápanyagot megfelelő arányban tartalmaz. A következő fejezetekben részletesen bemutatjuk a főbb tápanyagcsoportokat és azok szerepét.
A fő tápanyagok szerepe és szükségletei
A kutya táplálékának alapvető építőkövei a fehérjék, zsírok, szénhidrátok és rostok, valamint különböző vitaminok és ásványi anyagok. Ezen felül elengedhetetlen a víz biztosítása minden nap. Az alábbiakban az egyes tápanyagcsoportok fő funkcióit és szükségleti szintjeit foglaljuk össze a szakirodalom alapján:
Fehérjék (proteinek)
A fehérjék létfontosságúak az izmok, szervek és enzimek felépítéséhez. Különböző állati (hús, hal) és növényi (szójaprotein, zöldségek) forrásokból származhatnak. A kutyák esetében a fehérjebevitel minimuma életciklustól függően változik. Az AAFCO irányelvei szerint növendék (növekedésben lévő) kutyák számára a szárazanyag-tartalomban legalább 22,5% fehérje szükséges, felnőtt kutyáknak pedig legalább 18% (szárazanyagban). A teljes fehérjetartalom 30% fölé emelése már nem jár extra előnnyel, mivel a fölösleget a szervezet energia-előállítására vagy zsírrá alakítva raktározhatja. Fontos, hogy a fehérjék az összes esszenciális aminosavat (például arginin, metionin) biztosítsák – ezek hiánya növekedési zavarokhoz és izombomláshoz vezethet. (Különleges esetekben, például veseproblémák esetén indokolt lehet mérsékeltebb fehérjebevitel, de ez mindig állatorvosi felügyeletet igényel.)
Zsírok
A zsírok energiaforrásként a legkoncentráltabb tápanyagok (grammonként mintegy 2,25-szer több kalóriát tartalmaznak, mint a fehérjék vagy szénhidrátok). Ezen felül nélkülözhetetlenek a zsíroldékony vitaminok (A, D, E, K) felszívódásához és számos biológiai folyamathoz. Az állati (liba-, csirke- vagy halzsír) és növényi olajok (napraforgó- és lenmagolaj) egyaránt szolgáltathatnak telített és telítetlen zsírsavakat. Különösen fontosak az esszenciális omega-3 és omega-6 zsírsavak: ezek gyulladáscsökkentő hatásúak és segítik a bőr és a szőr egészségét.
A zsírszegény táplálék kedvező lehet bizonyos betegségek (pl. hasnyálmirigy-gyulladás) esetén, azonban általában felnőtt kutyáknál a legalább 5,5-8,5% (szárazanyagban) zsírtartalom a minimális érték. Túlságosan kevés zsír esetén csökken a táplálék kalóriatartalma, drasztikusan csökkenhet a táp élvezeti értéke, viszont túlzott zsírmennyiség esetén fokozott hízás és emésztési gondok léphetnek fel. A legideálisabb, ha a tápban hasznos omega-3-forrás (például halolaj) is szerepel, mert ez csillapítja az ízületi és bőrgyulladásokat.
Szénhidrátok és rostok
Kutyák esetén nincs ismert minimális szénhidrátszükséglet; a szervezet alapvetően a táplálékkal bevitt energiát leginkább zsírból és fehérjéből nyeri. Ugyanakkor a szénhidrátok (növényi eredetű keményítők, cukrok) fontos energiaforrást jelentenek, és szerepük van például a gyors energia-kiegészítésben. A szénhidrátok glükózzá alakulnak, amely segít az agy és izmok működésében, és nélkülük a szervezet fehérjét vonna el izomépítés céljából. A gabonák, rizs, zab és burgonya magas keményítőtartalmú források, míg a zöldségek és gyümölcsök egyszerű cukrokat is adnak.
Fontos kiemelni, hogy a száraztápokban a szénhidrát arány általában 30-60% körül van. Emellett a rostok (mind oldódó, mind oldhatatlan formában) támogatják a bélflóra egészségét és a székletürítést – például a zöldségek bélmozgást javító hatása segíti a megfelelő emésztést. A kutyák táplálékaként szolgáló szénhidrátokat tehát nem szabad alapvetően „kitöltő anyagnak” tekinteni; sok esetben a megfelelő rostbevitel és könnyen emészthető keményítők hozzájárulnak a jó bélműködéshez és a kiegyensúlyozott energiaellátáshoz.
Vitaminok és ásványi anyagok
A mikrotápanyagok (vitaminok, ásványi anyagok) ugyan kis mennyiségben kellenek, de számos életfolyamatban nélkülözhetetlenek. Például a kalcium és foszfor a csont- és fogképződés kulcselemei, a vas a vérképzéshez, az A-, D-, E-, K-vitaminok többek között a látáshoz, csontnövekedéshez, antioxidáns védelemhez kellenek. Minden teljes értékű kutyatáp ki van egészítve a szükséges vitaminokkal és ásványi anyagokkal, hogy az AAFCO vagy FEDIAF standardok szerinti minőségi követelményeket (pl. egy napra eső minimális kalcium, B-vitamin, cink stb.) tartsa.
Egy kutatás szerint a kiegyensúlyozott, jól összeállított étrend minden napi vitaminszükségletet fedez. Emiatt az ilyen jellegű tápokban általában nincs szükség további táplálékkiegészítő vitaminok adására – sőt túlzott mennyiségben a vitaminok toxikussá válhatnak. (Például túladagolt A- vagy D-vitamin mérgezést, csontdeformációt okozhat.) Ezért fontos, hogy csak teljes értékű, kiegyensúlyozott étrendet válasszunk kutyánknak, és ha mégis egyedi receptű étrendet (pl. házi készítésűt) alkalmazunk, konzultáljunk állatorvossal vagy kutyatáplálkozásban jártas szakemberrel annak megfelelő összeállítása érdekében.
Összességében tehát egy kutya táplálékának teljes értékűnek kell lennie, azaz tartalmaznia kell a fenti tápanyagok mindegyikét a megfelelő arányban. A kereskedelmi kutyatápok címkéjén gyakran szerepel a „teljes és kiegyensúlyozott” (complete and balanced) megjelölés, ami azt jelenti, hogy a gyártó ígérete szerint az adott táp kizárólagos etetés mellett kielégíti a kutya napi tápanyagigényét. Ezt a gyártók általában AAFCO vagy FEDIAF szabványok szerint bizonyítják.
Életkori és életszakaszok szerinti táplálkozás
A kutyák tápanyagigénye jelentősen változik életkoruk és életstílusuk szerint. Fontos, hogy a megfelelő életciklusnak megfelelő tápot válasszunk, és ennek megfelelően módosítsuk az adagokat. Lássuk az egyes életszakaszok fő jellemzőit:
Kölyökkutyák etetése
A kiskutyáknak gyors növekedésük miatt arányaiban sokkal több energiára, fehérjére és zsírokra van szükségük, mint a felnőtt kutyáknak. Felépítik izmaikat és csontjaikat, ezért étrendjük nagyobb arányban tartalmazzon tápanyagokban gazdag, energiában bővelkedő összetevőket. Egy AKC-szakértő szerint kölyökkutyáknak a növekedési időszakban magasabb fehérje- és energiaszintű táplálék szükséges. Gyakorlati szempontból a kutyatáp csomagolásán általában külön „kölyök” vagy „growth” életkorjelzés található, ezeket kell választani.
Az etetések gyakorisága is több: a növésben lévő kiskutyákat napi három- vagy akár négyszeri kisebb étkezéssel célszerű etetni (például reggel, délben, este), hogy a gyors anyagcsere egyenletes energiaellátást kapjon. A kiskutyák etetési mennyiségét érdemes szakember által összeállított táblázat vagy kalóriaszámítás alapján is követni, de mindig figyeljünk a testkondícióra: nem szabad engedni a túl gyors vagy túlnövekedést, mert az ízületi fejlődési rendellenességekhez vezethet nagytestű kutyáknál.
Különösen a nagy- és óriástermetű fajtájú kölykök étrendjében fontos a kalcium-foszfor arány megfelelő szabályozása. A nagytestű kiskutyák nem tudják olyan hatékonyan szabályozni a bevitt kalcium felszívódását, mint a kisebbek, ezért ha étrendjükben túl sok a kalcium, az csontdeformációkat, eltéréses csontfejlődést okozhat. Ennek elkerülésére nagytestű kölyöknek szánt tápokban az ilyen ásványi anyagok aránya eltér a kis- vagy közepes testű kölykökétől. Összességében figyeljünk rá, hogy kölyökkutyánk étrendje fehérjében és zsírokban gazdag, könnyen emészthető legyen, és etessünk rendszeresen kis adagokat (három-négy alkalommal naponta).
Felnőtt kutyák etetése
A felnőttkori igények alapvetően alacsonyabbak, mint a növekedés alatt. Egy átlagos, ivartalanított, közepes testű kutya nyugalmi energiaszükséglete kiszámolható a nyugalmi energiaszükséglet (RER) formulával:
RER (kcal/nap) = 70 × (testtömeg [kg])^0,75
Ezt követően a napi karbantartási energiaszükséglet (MER) ivartalanított kutyáknál általában 1,6 × RER (kcal/nap). Ivaros állatoknál más szorzót használnak, jellemzően 1,8 × RER (kcal/nap). Ez egy becslés, amiből a tápadagokat indokolt kiszámolni, de utána az állat testalkatát, energiaszintjét figyelve korrigálni kell. Fontos a testtömeg- és testkondíció folyamatos ellenőrzése: a normális testsúlyú kutya látható derékvonalat tart, és könnyen kitapinthatók a bordái. Ha a kutya hízni kezd, csökkenteni kell az adagot; ha fogyni, emelni.
Az AKC-szakértője szerint a felnőtt kutyák számára elegendő az étrend egyszerűbb formázása: kereshetünk olyan magas minőségű kutyatápot, amely „jó arányban” tartalmazza a fehérjét, zsírt és szénhidrátot, valamint minden szükséges vitamint és ásványt. Ajánlott konzultálni az állatorvossal az ideális táp kiválasztásához, figyelembe véve a kutya korát, fajtáját és életmódját. Az energia- és kalóriaszükségletet befolyásolja a fizikai aktivitás is: aktív, mozgékony kutyáknak többre, míg a csökkent mozgású vagy idős kutyáknak kevesebbre van szüksége.
Idős kutyák etetése
Az öregedő kutya anyagcseréje lassul, az aktivitása általában csökken, ezért időskori szükséglete alacsonyabb kalóriabevitelt ír elő. Emellett az emésztőrendszer érzékenyebbé válhat, ilyenkor gyakran ajánlanak könnyebben emészthető, alacsonyabb energiatartalmú, de tápanyagokban sűrű étrendet. Sok gyártó kínál „senior” vagy „időskori” formulájú kutyatápot, amiben több az ízületvédő összetevő (pl. glükózamin, kondroitin) és csökkentett az energia- vagy fehérjetartalom. Az idős kutyáknál gyakrabban fordul elő túlsúly és a vesefunkció romlása, ezért érdemes az adagokat a gyengébb kondícióhoz igazítani, és az etetést kedvezőbb étrenddel (pl. kevesebb zsír, sok rost) támogatni. Ha egészségügyi problémák (pl. vese- vagy májelégtelenség) jelentkeznek, az állatorvos speciális diétát írhat elő.
Szoptató és vemhes szukák etetése
A kutyaszülés időszakában az anyakutya tápanyagszükséglete jelentősen megnő. Már a vemhesség második felében (kb. 5-6. hét után) szükséges a napi táplálék mennyiségét fokozatosan növelni. Egy amerikai szakértő szerint a szuka napi energiaszükséglete a vemhesség alatt hetente mintegy 10%-kal emelkedik, így a végén már 25-50%-kal is többre lehet szükség a megszokottnál. A vemhes szuka különösen a magas minőségű, kalciumban és fehérjében gazdag táplálékot igényli. Az AKC tanácsa szerint a vemhes kutyának az első hónap után olyan tápot adjunk, amely legalább 29% fehérjét és 17% zsírt tartalmaz, továbbá a kalcium és foszfor aránya is kellően magas a kölykök csontfejlődéséhez.
A szoptatás idején még nagyobb a tápanyagigény: a tejtermelés alatt az anyakutya hatalmas mennyiségű energiát és zsírt használ fel. Általánosságban elmondható, hogy szoptatás csúcsán minden egyes világra hozott kölyök után kb. 25%-kal kell növelni az anya napi kalóriabevitelét az eredeti értékhez képest. Emellett speciális táp vagy szoptató szukáknak készült táp szükséges – ezek gazdagabbak zsírokban és kalciumban, hogy fedezzék a tejtermelés igényeit. A táplálékot ebben az időszakban érdemes kisebb adagokra bontva adni, hogy a szuka meg tudja emészteni. Fontos megjegyezni, hogy a táplálék-kiegészítők (például kalciumtabletták) túlzott adagolása szív- és érrendszeri, valamint szülési komplikációkat okozhat; a kiegyensúlyozott táp önmagában általában megfelelő feltételeket biztosít.
Etetési gyakoriság és adagolás
Az etetési rend kialakításánál érdemes a kutya korához és egyéni igényeihez igazodni. A felnőtt kutyák számára általában a napi kétszeri etetés a leggyakoribb ajánlás. Két étkezés segít abban, hogy a kutya viszonylag egyenletesen jusson táplálékhoz a nap folyamán, és rutinszerűséget ad a mindennapoknak. Néhány kutyánál (például émelygésre hajlamos kedvenceknél vagy akik egyszerre csak kis mennyiséget esznek) akár háromszori kistányéros etetés is indokolt lehet. Fontos, hogy a kutyák „szeretik a rutint” – ha rendszeresen ugyanabban az időben kapják az ételt, az megkönnyíti a tanulást és segít a bélmozgás szabályozásában.
Kölyökkutya esetén viszont sűrűbb etetés ajánlott: a kicsinyeknek kis adagokat, de akár napi három-négy alkalommal adunk. A PetMD szerint a 3 hónaposnál fiatalabb kölyköket minimum három, de inkább négy részre bontott etetéssel érdemes ellátni. Ez azért előnyös, mert a kölyök emésztőrendszere gyors anyagcserével dolgozik, és viszonylag gyorsan megéhezik az étkezések között. A kisebb, gyakori étkezések stabilabb vércukorszintet és egyenletes növekedést segítenek. Ahogy a kölyök közelebb kerül a felnőttkorhoz (kb. 6-12 hónapos kor körül), fokozatosan áttérhetünk a napi kétszeri etetésre, ahogy azt a normális felnőtt korú kutyáknál is javasoljuk.
Az adagok meghatározásához először érdemes a táp csomagolásán található etetési útmutatót megnézni. Ez azonban csak kiindulópont, mivel az egyedi tényezők (pl. a kutya anyagcseréje, egészségi állapota, aktivitása) módosíthatják az igényt. Általános tanács, hogy a gyártók ajánlását csak kiindulási iránymutatásként vegyük, és ne kövessük vakon. Ha a kutya az ajánlott adagnál többet eszik, az könnyen hízáshoz vezethet; ha túl keveset, akkor nem nő vagy nem él továbbra is egészségesen. Az ideális mennyiség kísérletezéssel is beállítható: kezdjük az ajánlott adagnak kb. 80-90%-ával, majd néhány hét után ellenőrizzük a testalkatát.
Etetési tippek
Minden etetéskor mérjük ki az adagot: használjunk mérleggel vagy jól kalibrált mérőedényt. Kerüljük a „szabadon választott” etetést, mert ez túltápláláshoz és elhízáshoz vezethet. Ha a kutya nem eszi meg az összes ételt 15-20 perc alatt, vegyük el a tálat, és a következő etetési időpontig hagyjuk pihenni a háziállatot. Ha a kutya sokat hagy az edényben, az jelezheti, hogy túl sokat kap, vagy nem megfelelő a táp összetétele. Mindig biztosítsunk friss ivóvizet az etetések között is; a vízfogyasztás ugyanis elengedhetetlen a megfelelő anyagcsere-folyamatokhoz.
Az étrendtípusok és tápok fajtái
Manapság számos étrend közül válogathatunk, és ezek közül mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Íme a leggyakoribb táplálékkategóriák:
Kereskedelmi száraztápok (száraztáp, pellet)
Ezek a legelterjedtebbek a kutyatulajdonosok körében. Előnye, hogy könnyen tárolhatók, hosszabb ideig eltarthatók, és ha teljesen és kiegyensúlyozottan vannak összekészítve, egészséges táplálékot biztosítanak. A száraztápok általában 10-12% vizet tartalmaznak, a maradék pedig szárazanyag, ami között 30-60% lehet a szénhidrát (főként gabonákból vagy keményítőkben gazdag növényekből), a fehérje és zsír aránya pedig a receptúra függvénye. A jó minőségű száraztáp első alapanyaga általában hús vagy állati fehérjeforrás, de előfordulhat gabona- és növényalapú változat is.
Fontos, hogy a táp címkéjén legyen AAFCO/FEDIAF „komplett és kiegyensúlyozott” nyilatkozat, és érdemes figyelni a garantált elemzésre (hány százalék a fehérje/zsír/rost). Hátránya lehet, hogy néhány kutya kevésbé lelkesedik érte (ezért egyesek a száraztáphoz kis mennyiségű konzervet vagy esszenciális olajat kevernek), illetve ha egy hétig szabadon áll – bár ez nem javasolt – akkor romlásra is hajlamosabb. Sok száraztáp gabonamentes változatban is kapható, de ahogy később tárgyaljuk, ezeknél körültekintően kell eljárni. Összességében a száraztáp kényelmes és tápláló, és a legtöbb kutya szívesen elfogyasztja.
Konzerv (nedves) tápok
Ezek 70-80%-ban vizet tartalmaznak, tehát sokkal nedvesebbek, mint a száraztápok. Sok kutya kedveli gazdag ízviláguk és puha textúrájuk miatt. Előnyük, hogy magasabb a nedvességtartalmuk, ami segíthet a hidratálásban (különösen idősebb vagy kevésbé szomjas kutyák esetén). Általában kevesebb szénhidrátot tartalmaznak (néhány esetben csak 5-10%), és magasabb a fehérje/zsírtartalom (több hús van bennük). Hátrány, hogy viszonylag gyorsan romlanak nyitás után (ha egyszer kinyitjuk a konzervet, a maradékot gyorsan fel kell használni vagy le kell hűteni), ráadásul adagolásuk és szállításuk kényelmetlenebb lehet.
Ugyanakkor kevesebb helyet foglalnak az etetőtálban és gyakran magasabb ára van kilónként. Sok gazdi kombinálja a konzervet a száraztáp külső rétegébe keverve az íz fokozására. Fontos, hogy a konzerv is teljes értékű legyen (AAFCO-jelöléssel), mert különben kiegészítő jellegű termékként kell tekinteni. Mivel magas a nedvességtartalma, adagonként kevesebb kalóriát tartalmaz, ezért a konzervadagolásnál ügyeljünk a mennyiségre.
Nyers étrend (BARF) és nyers előkészített termékek
A BARF (Biologically Appropriate Raw Food vagy Bones And Raw Food) étrend lényege, hogy a kutya eredeti, ősei étrendjéhez hasonlóan nyers húst, csontokat, belsőségeket és esetenként nyers zöldségeket kap. Egyes változatok főként húst és csontot tartalmaznak, míg mások beépítik a zöld növényi összetevőket is, amelyek őrölt vagy darabolt nyers formában kaphatók (frissen vagy fagyasztva). A nyers étrend mellett szólók állításai szerint „természetesebb”, ízletesebb lehet, tisztítja a fogakat és jobb lehet a bőrnek.
Ugyanakkor a tudományos eredmények alapján ez a módszer komoly kockázatokkal jár. Az FDA adatbázisa és más vizsgálatok rámutattak, hogy a kereskedelmi nyers húsos tápok mintái között gyakori a kórokozók (Salmonella, Listeria stb.) jelenléte: tanulmányok szerint a nyers étrendek 25-50%-ában kimutatható Salmonella baktérium volt. Ez nemcsak a kutyát veszélyezteti, hanem a vele élő embert is – a nyers étrenddel táplált állatok családjában fokozott a fertőzések kockázata. Emellett a csontok törött fogakat vagy bélcsavarodást okozhatnak. A legnagyobb probléma mégis az összetételbeli pontatlanság: több tanulmány kimutatta, hogy a házi recept alapján vagy nyers étrendekre épülő receptek többsége tápanyaghiányos vagy arányaiban téves. Például egy 2007-es amerikai kutatás során 200 házi készítésű receptet vizsgáltak meg, és 95%-ban talált legalább egy, élethez szükséges tápanyagból hiányos mennyiséget.
Ennek oka, hogy az átlagos gazdi vagy állatorvos számára is nehéz megfelelően kiegyensúlyozott, teljes étrendet összeállítani etetésre szánt, nyers alapanyagokból. Szakértők ezért javasolják: ha nyers étrendet választunk, mindenképp kérjünk táplálkozási szakértő vagy állatorvos segítséget az étrend megtervezéséhez, illetve mindig gondosan fagyasszuk le és kezeljük a nyers húst (külön tárolóban, alapos kézmosás után). A nyers étrendek támogatói szerint állatorvosok és egyes természetgyógyászok felügyelhetik azt, ám az Állatorvosi Kamara és több szakmai szervezet inkább figyelmeztet a nyers etetéssel járó egészségügyi veszélyekre.
Fagyasztva szárított és szárított nyers eledelek
A nyers étrend egy alternatívája a fagyasztva szárított (freeze-dried) tápok használata. Ezek lényege, hogy nyers, húsos alapanyagokat magas technológiával lassan kiszárítanak, és általában granulátum vagy pellet formájában jutnak forgalomba. Előnyük, hogy tárolhatóbbak, mint a teljesen nyers (fagyasztott) tápok, viszont állagukban és beltartalmukban közelebb állnak a nyers étrendhez, mint a hagyományos száraztápokhoz. Ezeknél is ügyelni kell azonban a higiéniai szabályokra adagolás közben: még a hidegen szárított hús is tartalmazhat élő baktériumokat. Ha ilyet alkalmazunk, az elkészítés előtt és után mindig mossunk kezet, és alaposan tisztítsuk a felületeket – ahogy minden nyers hússal dolgozó étkezési gyakorlatnál.
Házi főzött étrend
Azok a gazdik, akik a kereskedelmi tápok helyett inkább házilag főzik meg az ételt (például húsos rizses raguk, főtt zöldségek, stb.), gyakran egészségesebbnek tartják ezt a módszert. Valóban, így teljes mértékben tudják irányítani az összetevőket. Ugyanakkor ne feledjük: a kalóriák, fehérje, vitaminok, ásványi anyagok pontos arányát nehéz így biztosítani. Egy kaliforniai egyetemi kutatás kiskutyáknak szóló 200 házi receptet elemzett, és megállapította, hogy 95%-uk nem adta meg minden nélkülözhetetlen tápanyagot a szükséges mennyiségben. (Mindössze 9 recept volt kellően kiegyensúlyozott – és ezeket is nagy többségében állatorvosok írták.)
A hiányok többnyire kalcium, D-vitamin, cink, E-vitamin terén voltak. Következtetés: ha házi főtt eledelt adunk, olyat válasszunk, amelyet állatorvos vagy szakreferens állított össze, vagy biztosítsunk étrend-kiegészítőt (fehérje, vitaminkészítmény), amit állatorvos javasol. A házi diéta tisztasága miatt kevésbé van kórokozó-veszély, de a hiánybetegségek kerülése és a kalóriaszámolás miatt is orvosi segítség lehet szükséges.
Vegetáriánus/Vegán étrend
Egyre többen kérdezik, lehet-e a kutyát növényi alapú (vegetáriánus vagy vegán) étrenden tartani. Elméletben a kutya túlélheti a növényi fehérje-alapú diétát, de csak szigorúan kiegyensúlyozottan és kiegészítve. A PetMD szerint ugyan a növényi fehérjék nem olyan könnyen emészthetők, mint az állatiak, de ha a tápot gondosan állítják össze (amibe beleszámítják a kiegészítőket, mint a metionin, L-karnitin vagy B12-vitamin), a kutya életben maradhat növényi tápokon.
Mindazonáltal a vegán vagy vegetáriánus diéta komoly odafigyelést igényel: az állat állapotát szigorúan követni kell, és rendszeresen érdemes vérvizsgálattal ellenőrizni (pl. cink, vas, folsav, taurinszintet). A szakértők hangsúlyozzák, hogy ilyen étrendet csak állatorvosi ajánlásra, megfelelő táplálékkiegészítőkkel adagolva szabad alkalmazni. Összefoglalva: a hagyományos húsos táplálkozás kutyáknak természetesebb és egyszerűbb (akár a gabonamentesség hitéről korábban azt gondolták, hogy segít allergián, ma már ez is vitatott), de ha valaki elköteleződik a növényi irány mellett, feltétlenül keresse fel szakemberét.
Speciális receptúrák (gyógytápok)
Vannak olyan állapotok (allergia, emésztési zavar, elhízás, vese-/májprobléma), amelyek speciális diétát igényelnek. A kereskedelmi kínálatban találunk hipoallergén (korlátozott fehérjeforrású), hipoallergén hidrolizált fehérjéjű, csökkentett fehérje/zsír vagy kifejezetten diétás tápokat. Ezeket általában állatorvos írja elő. Például ételallergia esetén a redukált összetevőket (monoproteint) tartalmazó vagy előkészített terápia (hidrolizált fehérje) tápok ajánlottak. Elhízott kutyáknak speciális alacsony kalóriatartalmú táp létezik, sok rosttal. Vesebetegség esetén fehérje- és foszforszegény, gyógynövényes tápokat adnak. Ezek a termékek orvosi felügyelet nélkül nem javasoltak. Általában azonban a felelősségteljes kutyatenyésztők és gazdik inkább megelőzésként választanak jó minőségű, jól kiegyensúlyozott tápot, és csak panasz (pl. túlsúly, allergia, ízületi gyulladás) esetén váltanak terápiás diétára állatorvosi tanács alapján.
Etetés és táplálkozás-tippek, gyakorlati tanácsok
A kutyák táplálása komplex és felelősségteljes feladat. Egy jól összeállított, teljes értékű étrend gondoskodik kutyánk testi fejlődéséről, energiaszükségletéről, immunvédelméről és közérzetéről. Mindig az adott életkorhoz, aktivitáshoz, egészségi állapothoz igazítsuk a táp kiválasztását és az etetések mennyiségét. Száraztáp, konzerv, nyers diéta vagy házi főtt étel – bármely megoldás mellett döntünk is, a lényeg a kiegyensúlyozottság. A modern táplálkozástudomány és tápkészítmények segítségével ma már jól nyomon követhető, hogy kutyánk minden szükséges tápanyagot megkapjon; ehhez azonban tudnunk kell, milyen arányban és miből kell táplálkoznia.
Étkeztetés mennyiség szerint
Mindig mérjük ki pontosan a napi adagot, ne csak körülbelül. Egy csészényi adag kalóriatartalma a táp jellegétől függően nagy eltéréseket mutathat. Használjunk az adott tápra kalibrált mérőedényt vagy konyhai mérleget. Figyeljük kutyánk testalkatát: ha az ajánlott mennyiség mellett a kutya hízni kezd (nincs dereka, nem látszik a bordasor), akkor adjunk neki kevesebbet a táblázatos mennyiséghez képest. Soványodás esetén fordítva, emeljünk rajta.
Étkezési rend és szokások
A kutyák rendmániások, szeretik a rendszerességet. Etessünk lehetőleg mindig ugyanabban az időben, így nemcsak a belek, hanem a pszichéjük is könnyebben megtanulja az etetés időpontját. A kiegyensúlyozott időzítés segítségével az esetleges étrendváltás (másik márkára vagy receptúrára váltás) is gördülékenyebbé válik. Ha kutyánk evés közben mindig ugyanabban a szobában vagy helyen várja a jutalomfalatot, az is megkönnyíti a napirend betartását.
Fokozatos étrendváltás
Ha új tápot szeretnénk kipróbálni, mindig fokozatosan váltsunk át. Kezdjük úgy, hogy az étkezések során 3-4 napon át az új táp és a régi keveréke kerül az edénybe, fokozatosan növelve az új arányát. Ez segít elkerülni a gyomor-bélrendszeri panaszokat és a makacs étvágytalanságot, amit a hirtelen váltással okozhatunk. Néhány hét alatt teljesen átállhatunk az új eledelre, ha a kutya jól reagál rá.
Étrendkiegészítők, vitaminkészítmények
Ha kutyánk kiegyensúlyozott kereskedelmi tápot kap, az önmagában fedezi vitamin- és ásványianyag-szükségletét. Felesleges a „minden reggel vitamintablettával” módszer, sőt, a túlzásba vitt kiegészítés veszélyes is lehet. Csak állatorvos javaslatára adjunk speciális táplálékkiegészítőket (pl. ízületvédő glükózamint, probiotikumot, ha táplálékfelvételi zavar vagy bélflóra-probléma áll fenn). Általánosságban fontos, hogy a felnőtt kutya ne kapjon az emberi élelmiszerekből adalékokat (például mogyoróvajat, csokoládét stb.), mivel ezek gyakran toxikusak lehetnek (pl. csokoládé a kutyának nem adható).
Jutalomfalatok és nasi
A kutya szívesen kap jutalomfalatokat, de ügyeljünk arra, hogy ezek legfeljebb a napi kalóriabevitel 10-15%-át tegyék ki. A túl sok extra finomság hízáshoz vezethet, és torzíthatja az étrend egyensúlyát. Használhatunk egészséges falatokat (pl. főtt zöldségeket, kockára vágott gyümölcsöt, banánt, dinnyét stb.), illetve speciális állateledel-rágcsákat fogápolásra. Emlékezzünk rá, hogy a napi adagba a jutalomfalatokat is bele kell számítani (kb. 10-15%).
Ételallergia vagy érzékenység
Ha kutyánk fokozott viszketést, rendszeres hányást vagy hasmenést mutat egy adott tápra, lehet, hogy érzékeny valamely összetevőre (gyakori allergén a csirke, marha, kukorica, búza). Ilyenkor érdemes állatorvossal konzultálni, aki javasolhat eliminációs diétát (monoproteines, új fehérjeforrású táp kipróbálása), illetve vérvizsgálat vagy próbadiéta segíthet a diagnózisban.
Toxikus ételek elkerülése
Ne adjunk kutyánknak olyan emberi ételt, amely bármilyen mértékben mérgező! Például csokoládé (teobromin), fokhagyma, hagyma, szőlő, mazsola, kávé, alkohol mind veszélyesek. Sok esetben eledelmegvonást és azonnali állatorvosi beavatkozást igényelnek.
Érdemes figyelni a jelzéseket: a kutya kondíciója, szőre fénye, energiaszintje és emésztése mind-mind visszajeleznek a táplálás sikeréről. Ha bármikor kétség merül fel, kérjünk állatorvosi tanácsot a megfelelő diéta kialakításához. Az átfogó, megbízható forrásokból származó ismeretek (például állatkórházi táplálkozás-szakértők és elismert egyesületek ajánlásai) segítenek abban, hogy kutyánk táplálása során a legjobb döntéseket hozzuk meg. Így nemcsak kedvencünk életminősége javul, de a betegségek megelőzése is hatékonyabbá válik.
