Yorkshire terrier fajtaismertető

A yorkshire terrier (vagy röviden yorki), apró termetű, mégis nagy személyiségű kutyafajta, amely a 19. századi Angliából származik. Hosszú, selymes szőre, élénk tekintete és bátor természete sok kutyabarát szívét meghódította világszerte. Eredetileg munkakutya volt – patkányfogó a textilgyárakban -, mára azonban elsősorban kedvelt társállat, amely kiválóan érzi magát a lakásban. Mi teszi különlegessé? Parányi termete ellenére igazi terrier: energikus, kíváncsi, intelligens és néha pimaszul magabiztos. Selymes bundája alatt egy rettenthetetlen kis terrierszív dobog, ami a fajta egyik fő vonzereje. Népszerűsége töretlen – elegáns megjelenése és ragaszkodó természete miatt a világ számos pontján a legkedveltebb kistestű fajták közé tartozik.

A fajta története és kulturális jelentősége

A yorkshire terrier nem véletlenül vált világszerte az egyik legnépszerűbb kutyafajtává. Egyedülálló kombinációja a törpe termetnek és a hatalmas személyiségnek: egy kiskutya nagy szívvel és bátorsággal. Történelmi gyökerei a munkásosztály patkányfogó ebeihez nyúlnak vissza, mégis a szalonok aranyozott díszpárnáin találta magát – ez a kettősség ma is megjelenik benne. Egyszerre elkényeztethető öleb és elszánt kis terrier, aki boldogan veti bele magát bármilyen kalandba, ha a gazdája vele tart.

Eredet és kialakulás

A yorkshire terrier története az iparosodó Angliában kezdődik. A fajta a nevét is adó Yorkshire megyében jelent meg először az 1850-es évek körül. Skót vándormunkások hozták magukkal kis termetű terrier kutyáikat a Yorkshire és Lancashire grófságokba a 19. század közepén, ahol a helyi ebekkel keresztezték őket. A fajta alapjában a régi angol fekete-cser terrier (old black and tan terrier) vérvonala állt, melyet máltai selyemkutya és skye terrier keresztezésével finomítottak.

Feltehetően szerepet kapott egy waterside terrier nevű, hosszú szőrű, kékesszürke kis terrier is, amely Yorkshire vidékén a patkányok irtására volt használatos. A skót bevándorlók „törpe skót terrierjei” (akkori nevükön broken-haired scotch terrier) és a helyi terrierek keresztezése révén megszületett új kutya kiváló patkányfogónak bizonyult a szénbányákban és textilmalmokban.

Korai idők és névváltozások

A fajta kezdetben még jóval nagyobb volt mai önmagánál – egy 19. századi yorkshire terrier átlagosan 6-7 kg tömegű, zömökebb eb volt. A tenyésztők azonban tudatosan a kisebb termet és hosszabb, szebb szőrzet felé szelektáltak. A kutyákat eleinte a kiállításokon gyűjtőkategóriában mutatták be, mivel a pontos típus még nem volt egységes. Huddersfield Ben, egy 1865-ben született kan vált a fajta korai sztárjává és kvázi ősatyjává: ez a Yorkshire grófságban élő Mary Ann Foster tulajdonában álló kutya számos díjat nyert, utódai révén pedig meghatározta, milyen is legyen egy yorkshire terrier. Az ő hatására formálódott a fajta egységes külleme.

1870 körül döntöttek úgy az angol tenyésztők, hogy az addig skót terrierként emlegetett kis ebet – mivel Yorkshire vidékén sikerült igazán tökéletesíteni – átnevezik yorkshire terriernek. A Brit Kennel Club 1886-ban hivatalosan is elismerte a fajta nevét és standardját. A fajta köznapi beceneve, a „Yorkie” is ezekben az években terjedt el.

A yorkshire terrier 1872-ben került át az Egyesült Államokba, és 1885-ben regisztrálták az első egyedet az American Kennel Clubnál. A viktoriánus korszakban Angliában is, Amerikában is divatos öleb lett belőle. A nemesi hölgyek és polgári családok körében státuszszimbólumnak számított ez a bájos kis eb. Miközben az elegáns nappalik dísze lett, eredeti patkányfogó ösztönét sem vesztette el – a ház körüli rágcsálókat továbbra is szenvedéllyel üldözte.

Kulturális hatások és híres yorkik

A fajta a 20. században is gyakran feltűnt a nyilvánosság előtt. A II. világháború alatt egy Smoky nevű apró szukából lett híres hős. A fronton szolgáló yorkshire terrier számos bevetésen vett részt, sőt egyszer egy szűk csővezetéken keresztül húzott át kommunikációs kábelt, megmentve ezzel katonák életét. Smoky később terápiás kutyaként is vigaszt nyújtott sebesült katonáknak – sokan őt tartják az első „terápiás kutyának”.

A popkultúrában is felbukkan a fajta: Audrey Hepburn színésznő legendás kedvence egy Mr. Famous nevű yorki volt, aki a filmforgatásokra is elkísérte (még a Funny Face című filmben is szerepelt egy jelenet erejéig). Richard Nixon amerikai elnök lányának, Tricia Nixonnak is volt egy Pasha nevű yorkshire terrierje, aki a Fehér Házban élt. A fajta nevéhez fűződik egy Guinness-rekord is: egy Sylvia nevű yorkshire terrier tartja a valaha feljegyzett legkisebb kutya címét – alig 6,3 cm marmagasságú volt, és mindössze 110 grammot nyomott két éves korában. Mindezek a történetek tovább növelték a yorki hírnevét.

Társadalmi megítélés

A yorkshire terrier a luxus és elegancia szimbólumává is vált az idők során. Gyakran ábrázolják masnival a hajában, selyempárnán ülve, ami azt mutatja, mennyire kedvelték ölebként. Ugyanakkor a néphitben megmaradt „terrieri” hírneve is: sokan emlegetik, hogy „a yorki azt hiszi magáról, hogy egy nagy kutya”, utalva hatalmas önbizalmára egy ilyen pici testben. A fajta tehát kettős kulturális jelentőséggel bír: egyrészt a városi divatkutyák egyik prototípusa, másrészt a rettenthetetlen terrier archetípusa miniatűr kiadásban.

A fajta hivatalos besorolása és standardja

A yorkshire terrier a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) rendszerében a 3. fajtacsoportba, a terrierek közé tartozik. Ezen belül a 4. szekcióba sorolják, amely az apró méretű terrierek csoportja. Az FCI standard száma 86, a fajta eredeti országa Nagy-Britannia. A hivatalos FCI standard legutóbbi érvényes változatának kiadási dátuma 2011, és 2012 februárjától hatályos. A standard szerinti hasznosítás: „társasági kutya”, azaz klasszikus értelemben vett munkavizsgát nem kell tenniük.

Ez azt jelenti, hogy a fajta nem igényel munkateljesítmény igazolást a bajnoki címek megszerzéséhez – ellentétben például a munkakutyákkal -, hiszen tipikusan hobbi- és kiállítási kutyaként tenyésztik. Magyarországon a yorkshire terrier tenyésztését a MEOESZ (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége) felügyeli, amely az FCI tagja, így itthon is az FCI által meghatározott besorolás érvényes.

Az angol Kennel Club (KC) és az Amerikai Kennel Klub (AKC) a yorkshire terriert a Toy (Játék) csoportba sorolja – vagyis a társasági kutyák közé. Ennek oka, hogy apró mérete miatt ezeknél a szervezeteknél nem a terrierek közé, hanem a törpekutyákhoz sorolják. Ugyanakkor a fajta terrier jellege megkérdőjelezhetetlen, amit az FCI besorolása is tükröz. A kanadai Kennel Klub (CKC) szintén a Toy Group-ban tartja nyilván. Az Egyesült Kennel Klub (UKC) – egy amerikai szervezet – egy Companion Dogs (Társasági kutyák) nevű csoportba sorolja a yorkit. Minden nagyobb kinológiai szervezet elismeri a fajtát; eltérések legfeljebb a csoportba sorolásban vannak, de magában a standardban minimális különbségek találhatók.

A hivatalos FCI és KC standard szerint a yorkshire terrier egyszínű acélkék és cser (aranybarna) színezetű hosszú szőrű kutya. Sem az FCI, sem a brit standard nem fogad el más színeket (például fehéret vagy csokoládébarnát). Az amerikai AKC standard is ragaszkodik a kék-cser színhez, bár az AKC regisztrációs lapon négyféle kombináció választható: kék-cser, kék-arany, fekete-cser, fekete-arany – utóbbi kettő főként a kölyökszínek megnevezései. A lényeg, hogy a fej és mellkas cserbarna (aranyba hajló), a hát és farok acélkék (szürkéskék) legyen.

A standard tilt minden más árnyalatot; az „egyéb színű” egyedek (például a fehér-foltos úgynevezett parti-yorkie-k) nem felelnek meg a fajtastandardnak és a komoly tenyésztők ezeket nem is szaporítják. Érdekesség, hogy egy ilyen fehér-foltos változatból Németországban külön fajta is kialakult biewer terrier néven, amelyet újabban egyes szervezetek (pl. AKC) külön fajtaként ismernek el – az FCI viszont egyelőre nem.

A standard előírja a farok korrekcióját (csonkolását) is, történelmileg ugyanis a yorkshire terrierek farkát általában középhosszúra vágták. Ma azonban sok országban – így Magyarországon és az EU-ban – a farokcsonkítás törvényileg tiltott, ezért a legtöbb mai yorki hosszú farokkal él. A standard leírja, hogy az eredetileg vágott farok középhosszú, a hát vonalánál valamivel magasabban hordott legyen, dús szőrzettel, a vége sötétebb kék színű.

A nem vágott farok esetén azt kérik, hogy egyenes legyen, a hát vonalánál kicsit magasabban tartva, a hossza pedig illeszkedjen a test egyensúlyához. A kiállításokon manapság a hosszú farkú yorkshire terrierek ugyanolyan eséllyel indulnak, hiszen a szabályok alkalmazkodtak a jogi környezethez. A füleket soha nem vágták ennél a fajtánál – a yorki füle természetesen felálló, V-alakú, kicsi és előre tekintő, és a rajta levő szőr rövidebb, élénk rozsdabarna színű.

Mivel a yorkshire terrier apró termetű társasági kutya, nincs munkavizsga-kötelezettsége a kiállítási champion címek eléréséhez. Az FCI rendszerében a HCH (Hungária Champion) vagy nemzetközi champion cím elnyeréséhez „csak” a szükséges kiállítási eredményeket kell hozni. Ugyanakkor a fajtaklubok gyakran ösztönzik a tenyésztőket bizonyos egészségügyi szűrésekre (erről később), de ezek nem hivatalos vizsgák, csak ajánlások. A yorkshire terrierek egy része hobbi szinten kutyás sportokban is részt vesz, de hivatalos munkacímeket (mint az IPO vagy terelőmesteri cím) a fajta sajátosságai miatt nem szereznek.

A világ nagy kinológiai szervezetei mind elismerik a yorkshire terriert, sőt gyakran a legismertebb fajták között tartják számon. Crufts-on, a leghíresebb angol kiállításon 1997-ben először fordult elő, hogy yorkshire terrier nyerte el a Best in Show címet (Ch. Ozmilion Mystification nevű kan). Ez nagy büszkeség a fajta szerelmeseinek, hiszen bizonyítja, hogy a törpe terrierek között is lehet sztár. Az AKC-nél a fajta 2013-ig évekig az első 10 legnépszerűbb fajta között volt, 2006-ban pedig az USA-ban a labrador után a második legnépszerűbb kutyafajta lett egy évre. Mindez mutatja, hogy bár kicsi, a yorkshire terrier a nemzetközi kutyás világban „nagy játékosnak” számít.

A fajta külső megjelenése és jellegzetességei

Méret és testfelépítés

A yorkshire terrier kistestű, kecses kutya. Marmagassága általában 20 cm körüli, de nincs pontosan meghatározva; a lényeg, hogy súlya ne haladja meg a ~3,2 kilogrammot. A testfelépítése arányos, szinte négyzetes formájú – hossza megközelíti a marmagasságát. Hátvonala egyenes és feszes, mellkasa mérsékelten ívelt bordázatú, nem hord hordós mellkast.

A felépítése kompakt, mégis izmos és fürge benyomást kelt: jól fejlett, de finom csontozatú. Lábai egyenesek, apró mancsai kerekek, fekete körmökkel. Mozgása könnyed, egyenes vonalú; lépéseiben lendület és ruganyosság van, miközben a háta mozgás közben is vízszintes marad. Összességében a yorki elegáns tartású, büszkén hordja magát – gyakran emlegetik, hogy „fontosnak képzeli magát” a fellépése alapján.

Fej, arc, kifejezés

A fej kicsi és lapos tetejű, a koponya nem domború. A pofa finom metszésű, az orrhát nem túl hosszú, de nem is nyomott – aránylik a koponyához. Orrtükre fekete. A harapása ollós, apró fogaihoz képest meglepően erős az állkapcsa; a fogsor teljes és szabályos kell legyen. A szemek közepes méretűek, sötétek, élénk csillogásúak, intelligens kifejezésűek. Nem ülnek kidülledten (a kidülledt „gülüszem” hiba), hanem egyenesen előre tekintenek. A szemhéjszélek feketék, ami még markánsabbá teszi a tekintetet.

A fülek kicsik, V alakúak és felállóak, nem túl távol tűzöttek egymástól. A fülkagylót rövid, mély rozsdabarna szőr borítja. A felálló fülek és éber tekintet kölcsönöznek a fajtának egy jellegzetesen figyelő, élénk arckifejezést. Gyakran a fejükön – különösen a hosszú szőrű egyedeknél – a szőrt masnival vagy gumival copfba fogják, hogy ne lógjon a szemükbe: ez a fajta „frizura” szinte a yorki védjegyévé vált a kiállítási egyedeknél.

Szőrzet típusa és színe

A yorkshire terrier bundája az egyik legkülönlegesebb tulajdonsága. Hosszú, egyenes szálú, finom szerkezetű szőrzete van, amely olyan, mint az emberi haj: folyamatosan nő és nem vedlik évszakonként nagy mennyiségben. A szőr textúrája selymes, fényes és egyenes – a standard kifejezetten kiköti, hogy nem lehet hullámos vagy göndör, sem gyapjas tapintású. A szőrzet a földig érhet a törzs két oldalán, ahol középen az orrtól a farok végéig pontos választék van (a hosszú szőrű kiállítási kutyáknál ez különösen látványos).

A fej tetején és arcán a szőr hosszú, sokszor a földig lóg – ezt nevezik topknot-nak, amit gyakran összefognak. A szőrszín születéskor még fekete-cser: a kölykök fekete alapszínnel és cser (rozsdabarna) jegyekkel jönnek a világra. Ahogy növekednek, 6-12 hónapos kor között a fekete szőr fokozatosan acélkék-szürkére vált át a háton.

Felnőtt korban a törzs és farok színe sötét acélkék (nem ezüstös, hanem mély kékesszürke), a fej, a mellkas és a lábak pedig gazdag arany-vörösesbarna (cser) árnyalatúak. A cser szín a gyökereknél sötétebb, a vége felé világosodó, aranyló tónusú. Fontos, hogy a kék részbe ne keveredjenek rozsdás vagy fekete szálak, a cser területekbe pedig koromfekete szálak – ezeket a standard hibának tekinti. A mellkas szőrzete élénk, fényes cserbarna. A pofán a nagyon hosszú szőr szintén mély arany színű. A fülek szőre rövid és sötét cser. A mancsok szőre a könyökig, illetve térdig aranybarna, de a tövénél sötétebb árnyalattal, a vége felé világosodva.

Jellemzők, amelyekről messziről felismerhető

A yorkshire terrier miniatűr mérete, valamint hosszú, fényes, leomló szőre miatt könnyen azonosítható még laikusok számára is. Gyakran látni őket jellegzetes masnival a fejükön, mely nem csupán dísz, hanem praktikus célokat is szolgál (a szem védelme). Apró, peckes lépteik, elevenségük és „nagy kutyát megszégyenítő” magabiztos fellépésük is feltűnő. A fajta tartása elegáns, mozgás közben a fejét büszkén, magasan hordja, mintha tisztában lenne fontosságával. Sokan humorosan megjegyzik, hogy „úgy vonul, mint egy uralkodó a palotájában”. A szín és a szőrminőség is markáns: az acélkék hát és arany fejecske kombinációja egyedi a kutyafajták között.

Finom különbségek szakmai szemmel nézve

A tenyésztők és bírók apró részleteket is figyelnek, amelyek a laikusnak talán fel sem tűnnek. Ilyen például a fej aránya – fontos, hogy ne legyen se túl kerek, se túl hosszúkás. A szemek formája: a túl nagy, kidülledő szem nem kívánatos, ahogy a túl világos szemszín sem. A füleknek határozottan fel kell állniuk – a lógó fül (ha nem áll fel kölyökkor után) kizáró hiba kiállításokon. A hátulsó lábak szögellése mérsékelt; a túl egyenes térd vagy épp túl hajlított (x-láb) hiba. A farok hordozása: a standard kicsivel a hát vonala felettit kér – sem a túl magasan kunkorodó, sem a lógva hordott farok nem ideális.

A szőrzet minősége talán a legfontosabb: a filcesedő, gyenge vagy ritka szőr nem felel meg a követelményeknek. Kiállításokon a kutyák szőrét sokszor különleges módon ápolják (olajozzák és papírba csavarják a szőrt tincsekbe osztva), hogy megvédjék a töredezéstől – egy laikusnak meglepő látvány lehet egy „becsavart” szőrű yorki a ringre készülve. A standard szerinti kizáró hibák közé tartozik bármilyen agresszív vagy extrémen félénk viselkedés, illetve minden nyilvánvalóan testi vagy viselkedésbeli rendellenesség. A fajtajellegtől eltérő egyedeket (pl. teljesen eltérő szín, túlzott méretbeli eltérés, szabálytalan fogazat stb.) a tenyésztésből ki szokták zárni a minőség megőrzése érdekében.

Összehasonlítás rokon fajtákkal

A yorkshire terrier több más fajta kialakulására is hatással volt – például az ausztrál silky terrier (ausztrál selyemszőrű terrier) úgy jött létre, hogy yorkikat kereszteztek ausztrál terrierekkel. A silky terrier nagyobb termetű, de ránézésre hasonló hosszú szőrű terrier, csak kicsit erőteljesebb. A biewer terrier – ahogy említettük – tulajdonképpen a yorkshire terrier egy háromszínű változatából lett külön fajta.

Ha más kistestű hosszúszőrű kutyákkal vetjük össze (pl. máltai selyemkutya vagy si-cu), a yorki könnyebben felismerhető hetyke terrier viselkedéséről és a kék-cser színről. A kölykök fejlődése is sajátos: a kis yorkik fekete szőrzettel születnek, és gyakran csak 1 éves korra nyerik el végleges színüket, ami a tenyésztőknek izgalmas folyamat – sokszor csak később derül ki, mennyire lesz intenzív a kék szín vagy milyen árnyalatú a cser.

Összességében a yorkshire terrier megjelenése arisztokratikus, nem véletlen, hogy a kiállítási ringben egyedüliként őt szokták díszpárnán vagy emelvényen bemutatni – ez egy régi hagyomány, mellyel a fajta eleganciáját hangsúlyozzák. Ugyanakkor ne feledjük, hogy a csillogó külső mögött egy harcias kis terrier lakozik.

A fajta jelleme, viselkedése és nevelése

A yorkshire terrier jellemének két oldala van: egy ragaszkodó, tanulékony családi kutya, aki imád a gazdi ölében pihenni, és egy vakmerő, energikus terrier, aki sosem riad vissza a kalandoktól. Nevelése során ezt a két oldalt kell harmóniába hozni – ha ez sikerül, a yorki csodálatos, vidám és hűséges társ lesz bárki számára.

Jellem és temperamentum

A yorkshire terrier eltökélt, élénk és szeretetteljes természetű. A standard is úgy írja le, mint éber, intelligens törpe terriert, mely tüzes temperamentumát kiegyensúlyozott jellem kíséri. Magyarán: okos, bátor kis eb, aki nem riad vissza a kihívásoktól, de megfelelő neveléssel jól kezelhető és alkalmazkodó. Sokan meglepődnek, mennyire bátor és vakmerő tud lenni – gyakran azt hiszi, nagytestű kutya, és ennek megfelelően viselkedik. Például simán szembeszáll nála sokkal nagyobb ebekkel is, ha nincs tisztában saját méreteivel. Ugyanakkor családjához végtelenül ragaszkodó és bújós, szereti a közelséget. Általában barátságos a gazdájával és idegenekkel is – a jól szocializált yorki általában örömmel üdvözöl vendégeket, és nem hajlamos indokolatlan agresszióra.

Természetesen egyedfüggő is a dolog: van olyan yorki, amelyik inkább egygazdás és idegenekkel tartózkodóbb, de a fajta átlagosan inkább nyitott és kíváncsi az emberek iránt. Gyerekekkel is kijön, főleg ha kölyökkorától hozzászokik – ilyenkor gyengéd és játékos tud lenni. Fontos azonban, hogy a kisgyermekek óvatosan bánjanak vele, mert törékeny; a yorki nem tűri jól, ha durván nyúzzák, és ha fájdalmat okoznak neki, odakaphat. Emiatt inkább nagyobb (ovis vagy iskolás) gyerek mellé javasolt, aki már megtanulta, hogyan bánjon a kutyával.

Viselkedés más kutyákkal és állatokkal

A yorkshire terrier megfelelő szocializáció esetén jól kijön más kutyákkal, bár hajlamos lehet domináns fellépésre még nála nagyobbakkal szemben is. Nem érzi magát kicsinek – gyakran látni, hogy egy pici yorki dirigál egy labradornak a kutyafuttatóban. Ezt a bátor, de néha vakmerő attitűdöt kordában kell tartani, nehogy bajba sodorja magát. Más háziállatokkal (macska, nyúl stb.) összeszoktatható, különösen ha kölyök kora óta együtt nevelkednek. Mivel eredetileg rágcsálóvadász volt, egy tengerimalacot vagy hörcsögöt idegenként kezelve esetleg zsákmánynak tekinthet – erre figyeljünk, ne hagyjuk felügyelet nélkül velük. A jól nevelt yorki azonban alapvetően alkalmazkodó és tanulékony, így ha megértette, ki a „családtag”, békében él velük.

Ösztönök, munkakészség

Ne feledjük, a yorkshire terrier bár ölebként él ma, terrierösztönei még élnek. Szeret ásni, kergetőzni, a mozgó apró célpontokat (pl. gyíkot, egeret) megpróbálja elkapni. Vadászösztöne kis állatokra irányul (patkány, egér), de ez nem olyan erős és kontrollálhatatlan, mint egy vadászkutyáé. Őrző-védő hajlama abban merül ki, hogy jelez: nagyon éber, és minden szokatlan zajt, vendég érkezését ugatással jelzi. Apró termete miatt persze fizikailag nem véd meg, de kiváló „riasztó” – sok gazdi szerint a yorki az elsők közt jelzi, ha bármi gyanús történik a ház körül. Idegenekkel szemben kezdetben ugatással, gyanakvással reagálhat, de rendszerint gyorsan oldódik és barátkozóvá válik, ha látja, hogy a gazdi is barátságos. Terelőösztön vagy egyéb munkavégző ösztön nem jellemző rá, hiszen sosem pásztorkodásra vagy házőrzésre tenyésztették.

Értelmi képességek

A yorkshire terriert gyakran okos kutyaként tartják számon. Stanley Coren kutatásai szerint a fajták engedelmességi intelligencia rangsorában a yorki a 27. helyen áll (90 fajtából), vagyis „átlag feletti” kategóriájú az értelmessége – olyan fajtákkal együtt holtversenyben, mint a puli. Ezt meg is tapasztalhatjuk: a yorki hamar megtanul trükköket, parancsokat, ha motiváljuk. Ugyanakkor eszességéhez párosul egy adag önfejűség is. Nem mindig hajlandó megcsinálni, amit kérünk tőle – tipikus terrier tulajdonság, hogy szeret önállóan dönteni. Sok tulajdonos beszámol arról, hogy a yorki felméri, megéri-e neki engedelmeskedni: ha nem elég következetes a gazda, a kutya „a fejére nőhet”. Tehát intelligenciáját néha arra használja, hogy a kiskapukat keresse. Ettől függetlenül nagyon tanítható fajta, csak tudni kell motiválni.

Nevelés és kiképzés

A yorkshire terrier nevelésekor a következetesség és türelem kulcsfontosságú. Pici termete miatt könnyű elnézni neki rosszalkodásokat – de ez hiba! Gyakori probléma, hogy a gazdik „elkényelmesítik” a yorkikat: nem tanítják meg az alapengedelmességet, ölbe veszik, ha ugrál, hagyják, hogy ő irányítson. Ettől alakul ki az ún. „kis kutya szindróma”, amikor a kutya azt hiszi, ő a falkavezér. Ennek elkerülésére ugyanúgy fegyelmet és szabályokat kell felállítani, mint egy nagyobb kutyánál. Szerencsére a yorki okos, így gyorsan tanul, ha megfelelő módszereket alkalmazunk.

Legjobban a pozitív megerősítés módszerével képezhető: jutalomfalattal, dicsérettel, játékkal motiválva szívesen dolgozik. Ügyelni kell viszont, hogy sok yorki nem különösebben ételmotivált – lehet, hogy a simogatás vagy a dicsérő szó többet ér neki, mint a jutalomfalat. Kísérletezzünk ki, mi ösztönzi a legjobban. A durva fenyítést, kemény hangerőt rosszul tűri: érzékeny lelkű, és könnyen bizalmatlanná vagy félőssé válhat, ha kiabálnak vele vagy fizikailag megbüntetik. Ehelyett a szelíd, de határozott hozzáállás válik be. Mivel okos, azt is megérzi, ha a gazdi bizonytalan – ezért fontos, hogy magabiztosan, de szeretetteljesen vezessük.

Alapvető engedelmesség

A szobatisztaságra szoktatás olykor kihívás lehet ennél a fajtánál. A kis termetű kutyák általában nehezebben tartják vissza a szükségleteiket sokáig, és a yorki sem kivétel. Kölyökkorban érdemes alaposan ráfeküdni a szobatisztaság tanítására: vigyük ki gyakran, jutalmazzuk, ha kint végzi a dolgát. Sokan használnak bent kutyapelenkát (alomtálcát) is vészhelyzetre, ami megoldás lehet, de ne váljon szokássá, mert akkor nehezebben tanul meg jelezni. Az ül, fekszik, marad, lábhoz parancsok mind megtaníthatók neki.

Mivel élénk, örömmel tanul trükköket is – például forogni, pacsit adni, apró tárgyat hordozni a szájában. Az ilyen mentális feladatok nagyon fontosak számára, mert levezetik az energiáit és erősítik a gazdi-kutya kapcsolatot. A pórázon sétálás szintén tanulandó: a yorki hajlamos húzni, szaladgálni, cikázni, főleg ha nem tanítjuk meg az elején sétálni. Itt is a következetesség segít – ha feszes a póráz, álljunk meg, és csak laza póráznál haladjunk tovább.

Tipikus nevelési kihívások

Az egyik leggyakoribb gond a túlzott ugatás. A yorkshire terrier imád hangot adni mindennek – jelez, ugat örömében, unatkozik és ugat, idegen lát és ugat. Ez természetéből fakad, de kontrollálható. Fontos már fiatalon megtanítani neki a „csend” vagy „elég” parancsot, és következetesen jutalmazni a csöndet. Ha csöng a telefon/csengetnek és ő ugat, ne vegyük fel addig, amíg nem hallgat el, különben azt hiszi, az ugatásával érte el, hogy a gazdi reagált.

Szerencsére a yorki tanítható arra, hogy ne ugasson feleslegesen – és így lakásban is könnyebben tartható. Másik kihívás a harapós játék: némely kölyök hajlamos játék közben csipkedni, főleg gyerekeknél. Ezt se hagyjuk rá, még ha nem is fáj – következetesen állítsuk le a játékot, ha a foga a bőrünkhöz ér, hogy megtanulja a harapásgátlást.

Életkori sajátosságok

Kölyök korban a legfontosabb a szocializáció. Vigyük minél több helyre, ismertessük meg emberekkel, állatokkal, hangokkal. A kiegyensúlyozott yorki titka a gazdag kölyökkori élmény. Ekkor kell elkezdeni a szőrkezeléshez szoktatást is: napi fésülés, mancsok, fülek érintése, hogy megszokja és felnőttként se legyen gond a kozmetikázása. Kamaszkorban (6-12 hónaposan) lehet, hogy próbára teszi a türelmünket – akárcsak egy tinédzser, feszegeti a határokat.

Ilyenkor némelyik yorki makacsabbá válhat, előfordulhat jelölgetés (kanoknál), és az engedelmességi szint kicsit visszaeshet. Ezt az időszakot következetességgel és türelemmel kell kezelni, nem feladva a szabályokat. Felnőttkorban (1 éves kor felett) a legtöbb yorkshire terrier megkomolyodik, hűséges, szerető társ lesz, aki tudja a napi rutint. Azonban még idősebb korban is érdemes néha új trükkökre tanítani, hogy mentálisan friss maradjon.

Gyakori gazdihibák

Az egyik tipikus hiba a túlzott babusgatás. Mivel a yorki cuki és pici, sok gazdi állandóan ölben hordja, ezzel azonban azt érezteti a kutyával, hogy ő a főnök, a gazdi pedig a hordozó személyzet. Így nem tanul meg a kutya önállóan közlekedni, felfedezni, és gyakran félénkké vagy hisztissé válhat más kutyák közelében (hiszen ő mindig kivételezett volt). Fontos hagyni a földön járni, kutyaként viselkedni – attól még lehet ölelgetni, de ne egész nap. Másik gyakori tévhit, hogy „ez a kutya túl kicsi a neveléshez”. Sokan úgy gondolják, a yorkinak nem kell fegyelmet tanítani, mert nem tud kárt tenni semmiben. Aztán csodálkoznak, ha a kutya kezelhetetlenül ugat, harapdál, nem szobatiszta.

Igenis szüksége van korlátokra és szabályokra, különben a maga feje után megy. Szintén rossz beidegződés lehet a féltés: néhány gazda annyira félti a kis kedvencét nagy kutyáktól vagy bármilyen veszélytől, hogy izolálja – nem engedi kutyák közé, nem engedi szabadon futkározni. Emiatt a kutya szociálatlan lesz és akár agresszív félelmében. Helyette okosabb kontrollált körülmények közt engedni másokkal játszani, és megtanítani, hogyan viselkedjen, mint burokban tartani.

Tévhit vagy valóság?

Gyakran hallani, hogy a yorkshire terrierek „idegbeteg, ugatós kis dögök” – ez azonban nem a fajta jellemvonása, sokkal inkább a rossz nevelésé. Megfelelő gazdánál a yorki csendes is tud lenni és kiegyensúlyozott társ, nem válik hisztérikussá. Az is tévhit, hogy „a yorki agresszív” – alapvetően nem az, sőt inkább kedves, de ha elkényeztetik vagy fájdalmat okoznak neki, akkor védi magát. Fontos látni, hogy a kutya viselkedése nagyrészt a gazda felelőssége.

Egy másik gyakori mondás, hogy „a yorki nehezen nevelhető”. Valójában nem nehezebb, mint bármely más okos, kissé önálló fajta – következetes, szeretetteljes neveléssel kifejezetten jól fegyelmezhető és sok mindenre megtanítható. Például számos yorkshire terrier sikeresen szerepel engedelmességi próbákon, agility versenyeken is. Még terápiás kutyaként is találkozunk velük, hiszen kicsi méretük miatt könnyen ölbe vehetők idősek vagy betegek által, és kedves természetükkel örömet okoznak.

A kutyás sportokban a yorki leginkább agilityben, flyballban, engedelmességi (obedience) vagy rally-obedience versenyeken tűnik fel. Ügyességi trükkversenyeken, kutyatáncban (freestyle) is láthatunk yorkikat, ahol kreatív feladatokat tanulnak meg. Ilyen sportokban a fajta kis mérete nem akadály, sőt előny is lehet a mini kategóriákban.

Persze a nagy fizikai erőt igénylő sportok (például súlyhúzás, őrző-védő küzdősport) nem neki valók, de terrier lévén imád dolgozni a gazdival, ha játékos formában teheti. A fajta nevelése során akár a sportokra való felkészítés is szóba jöhet: agilityhez például remek alap a jó behívhatóság és irányíthatóság, amit otthon is lehet gyakorolni. Sok yorkival versenyző gazdi számol be arról, hogy a kis „zseb-eb” ugyanolyan lelkesedéssel veti bele magát egy akadálypályába, mint nagyobb társai.

A fajta mozgásigénye, munkakészsége és sportban való szerepe

A yorkshire terrier mozgásigénye mérsékelt, de létező. Nem szabad őt sem egész nap ölben tartani, mert egy kis életrevaló örökmozgó, akinek a fizikai aktivitás éppúgy hozzátartozik a jóllétéhez, mint a szeretgetés. Ha ezt biztosítjuk, a yorki boldog, kiegyensúlyozott és egészséges marad.

Napi mozgásigény

Bár a yorkshire terrier kicsi, igényli a rendszeres mozgást. Sokan azt gondolják, elég neki pár perc és kész, de valójában meglepően energikus tud lenni. Természetesen nem egy szánhúzó husky, de napi szinten szüksége van aktív sétára vagy játékra. Méretéből adódóan a mozgásigénye könnyen kielégíthető: általában napi kb. 20-30 perc intenzívebb mozgás már megfelelő számára. Ez jelenthet egy-két rövidebb sétát a szabadban (reggel és este 15-20 perc például), kiegészítve kis otthoni játékkal.

A yorki imád sétálni és szimatolni; noha apró lábai vannak, meglepően kitartó – akár több kilométert is legyalogol, ha fokozatosan edzésben tartjuk. Ugyanakkor figyeljünk az adottságaira: nagyon hosszú túrákra (több tíz km) vagy futni kocogó partnerként nem alkalmas, mert kis lépteivel neki egy emberi lassú futás is sprintnek számít. A lényeg a rendszeresség: minden nap legyen alkalma levezetni az energiát.

Ha kertes házban él, a kertben szaladgálhat, de sok yorki olyankor is inkább a gazdája közelében marad, nem fog egyedül „edzeni”. Tehát a kert sem váltja ki a közös sétát vagy játékot. Városi környezetben is jól tartható, akár egy lakásban: elég neki néhány kör a háztömb körül vagy egy közeli parkban. A lényeg, hogy mentálisan is legyen stimulálva – egy okos kis terrier, ha unatkozik, akkor rosszalkodással vezeti le (pl. tárgyakat rág, szétszed papírokat, túl sokat ugat). A mozgás mellett ezért szellemi lefoglalásra is szüksége van (erről bővebben később).

Életkor és egészség szerinti különbségek

Fiatal korban (1-3 évesen) a yorki nagyon aktív, játékos, ilyenkor érdemes is lefárasztani sok játékkal, tanítással. Középkorúan (4-8 év) kiegyensúlyozottabbá válik, de igényli a napi rutint továbbra is. Idősebb korban (10 év felett) már csökken az energiaszintje, lehet, hogy többet alszik, és rövidebb sétákkal is beéri. Fontos azonban, hogy idősen se hagyjuk ellustulni – a mozgás segíti karbantartani az ízületeit, súlyát, keringését. Ha valamilyen egészségügyi problémája adódik (pl. szívgyengeség, légcső problémák), az orvosi tanácsoknak megfelelően kell alakítani a terhelést. Megfelelő körülmények között viszont akár egy 12 éves yorki is vidáman sétálgat napi fél órát.

A megfelelő mozgásformák

A yorkshire terrier leginkább a sétákat és a játékos futkározást kedveli. Örömmel szaladgál a parkban póráz nélkül (biztonságos, elkerített helyen), kerget labdát vagy játszik fogócskát. Sokan nem is gondolnák, de a yorki szeret apportírozni – természetesen kicsi labdával vagy játékegérrel. Lehet vele bent a lakásban is játszani: például elgurítunk egy labdát a folyosón, visszahozza.

Imádja a zörgős, sípoló játékokat, mert a terrier vadászösztöne ilyenkor előjön (a sípoló hang emlékezteti a zsákmány vinnyogására). Ugyanakkor figyeljünk, mert apró állkapcsa van: túl nagy vagy kemény labdákat nem biztos, hogy meg tud fogni. Jó játék számára a „kötélhúzás” egy puha ronggyal – bár sok szakember ezt nem javasolja domináns kutyáknál, egy jól nevelt yorkival lehet óvatosan játszani ilyet is, megtanítva neki, hogy parancsra el kell engednie.

Mentális lefoglalás

A yorkinak szinte jobban kell a szellemi munka, mint a fizikai. Imád problémákat megoldani (például kinyitni egy jutalomfalat rejtő játékot, vagy megkeresni az eldugott falatkát a szobában). Sok gazdi használ intelligencia játékokat: enyhén nehezített puzzle-k, kong játék megtöltve jutalommal – ezek lekötik. A fajta gyors felfogású, ezért lehet neki új trükköket tanítani rendszeresen, hogy ne unja magát. Akár egy esős napon bent is lehet tanítani neki, hogy ugorjon át egy kis akadályon (pl. seprűnyél), vagy karikán bújjon át.

Az ilyen tevékenység lefárasztja az agyát, és egy fáradt kutya boldog kutya. Ha a yorki nem kap elég figyelmet és elfoglaltságot, könnyen előfordulhat, hogy romboló viselkedést mutat (szétrág ezt-azt), vagy túlzottan ugatós, nyugtalan lesz – sok viselkedési probléma mögött egyszerű unalom van. Különösen fiatal kutyánál fontos a napi közös játékidő és tanulás.

Munkaterületek, ahol ma is használható

A yorkshire terrier eredeti munkája – a patkányfogás – ma már kevéssé releváns, de érdekes módon vannak modern sportok, amelyek ezt modellezik. Ilyen például a „barn hunt” (pajta vadászat) nevű sport Amerikában, ahol kutyák szalmabálák közt keresnek elrejtett patkányokat (védett csőben, sérülés nélkül). Ilyen versenyeken szoktak indulni terrierek, köztük yorkik is, akik még mindig remekül boldogulnak a szimatukkal és ösztöneikkel.

A klasszikus értelemben vett munkakutya szerepben – mint rendőrkutyák, mentőkutyák – természetesen nem találkozunk ezzel a fajtával, fizikai korlátai miatt. Ugyanakkor terápiás kutyaként megállja a helyét: kis mérete alkalmassá teszi, hogy idősek otthonában vagy kórházakban látogató kutyaként dolgozzon. Sok nyugdíjas otthonban van yorkshire terrier terápiás eb, aki odabújik az idősekhez, és örömöt hoz nekik. Ehhez a szerephez nyugodt vérmérséklet és alapos kiképzés kell, de a fajta megfelelő egyedei képesek rá.

Kutyás sportok

Meglepő lehet, de a yorki a sportpályán is feltűnik néha. Agilityben – ahol a kutyák akadálypályán futnak végig – külön mini kategóriák vannak a kistestűeknek, és bizony ügyes yorkshire terrierek ott is versenyeznek. Fürgeségük, fordulékonyságuk előnyt jelent, bár a nagyon magas ugrásokat nekik alacsonyabbra állítják a méretkategória miatt. Obedience versenyeken is indulnak, bár ritkábban – itt nagyon precíz feladatok vannak, ami kihívás a makacsabb egyedeknek, de nem lehetetlen.

A rally obedience vagy trükkversenyek inkább testhezállók: ezek játékosabbak, és a yorki lelkesedését jobban fenntartják. Népszerű még a dog dancing (kutyatánc, freestyle), ahol zene ütemére mutatnak be trükköket – ebben a fajta aranyos megjelenése és tanulékonysága miatt kedvelt, a közönség imád egy piruettező vagy gazdi lába közt szövögető yorkit a színpadon.

Flyball-ban (labdás váltóverseny) is láttak már yorkit, habár kevésbé gyakori – ott egy labdát kell kihozni egy szerkezetből, amit egyes yorkik imádnak, de a csapatsportban a gyorsaságban nehezen veszik fel a versenyt a border collieval. Canicross (kutyás terepfutás) vagy bikejöring (kerékpár vontatás) nyilván nem az ő terepe. Terelőversenyeken sem vesznek részt, hiszen sem ösztönük, sem méretük nincs hozzá. Őrző-védő sportokban sem (nem is engednék őket). Viszont volt példa arra, hogy egy yorki sikeresen letette a BH (Kísérőkutya) vizsgát, ami az engedelmes feladatok alapvizsgája – ezzel bizonyítva, hogy kicsiben is lehet ügyes egy kutya.

Hobbi vagy munkavonal

Más munkakutyáknál beszélhetünk külön munkavonalról és hobbi (show) vonalról – a yorkshire terriernél ilyen nincs hivatalosan, hiszen mind hobbi/show céllal tenyésztik. Ugyanakkor egyes tenyésztők figyelnek a természetes ösztönök megőrzésére (például ne legyen túl félénk vagy túlzásba vitt babakutya jellegű az eb), míg mások inkább a minél kisebb méretre és extrém hosszú szőrre mennek rá. Ez pici eltéréseket okozhat a temperamentumban: azok a yorkik, akiket kevésbé „túltenyésztettek” küllemre, talán életrevalóbbak, aktívabbak maradnak, míg a túl kicsire tenyésztettek néha nyugodtabbak, passzívabbak. De ez egyedenként változó, nem igazán beszélhetünk két külön típusról, mint mondjuk a munkavonalú és kiállítási német juhászkutyáknál.

Korlátok és odafigyelés

Bizonyos sportokban vagy intenzív mozgásformákban a fajta testi adottságai miatt nem ajánlott erőltetni. Például a magas helyről ugrálást kerülni kell, mert a mini kutyák csontjai sérülékenyek: egy nagyobb ugrásnál könnyen ficamodhat vagy törhet a lába. Ezért agilityben is a fel-le palánkos akadályokat (A-palánk) sokan nem szeretik velük, inkább alacsonyabb eszközöket választanak. Ugyanígy nem tanácsos vad ugrándozásra bátorítani lépcsőről, kanapéról – a mozgásigényét inkább sík terepen elégítsük ki. Futásnál figyelni kell, hogy nyáron ne hevüljön túl – a kis test gyorsabban felforrósodhat. Télen pedig a mozgás segít melegen maradni, de a lábacskáira érdemes cipőt adni, ha hosszabb ideig szalad a hóban vagy jégen, mert könnyen átfagy.

Ha nincs elég mozgás

Fontos hangsúlyozni, hogy a yorkshire terrier bár lakásban tartható, nem való mozgás nélküli kanapé dísznek. Ha huzamosan nem kap lehetőséget a kifutásra vagy játékra, viselkedésproblémák léphetnek fel. Gyakran hallani, hogy a frusztrált, le nem vezetett energiájú yorki rombol (megrág bútorokat, kapar szőnyeget), vagy állandóan ugat minden neszre, esetleg túlzottan követelőző, nyugtalan lesz. Esetenként a stressz miatt akár önnyalogatásba, mancsrágcsálásba is kezdhet. Ezek mind elkerülhetők azzal, ha a kutya ki van fárasztva testben és fejben. A fáradt kutya boldog kutya – ez a mondás a yorkira is igaz.

Híres sport- és munkateljesítmények

Mint említettük, Smoky háborús hőstettei legendásak. A kiállítási sikerek közül a Crufts győzelmet is megemlíthetjük. Továbbá volt néhány agility-bajnok yorki kis kategóriában, akiket a szakmai lapok emlegettek, bár nem világszinten híresek, de gazdáik büszkék rájuk. Ami bizonyos: egy jól nevelt és edzett yorkshire terrier aktív életet élhet, és méretéhez képest figyelemreméltó dolgokra képes – legyen szó egy hosszabb túráról a hegyekben (saját tempójában), vagy arról, hogy boldogan végigszalad egy házilag épített akadálypályán a kertben.

A fajta gondozása és mindennapi igényei

A yorkshire terrier gondozása a törődésről és rendszerességről szól. Bár sok feladat van vele (fésülés, fogápolás stb.), cserébe egy ragyogó, egészséges kis társat kapunk. Ha mindennapi igényeit – a finom falatokat mértékkel, a szőrzet karbantartását, a játékot és odafigyelést – megkapja, a yorki igen hálás, vidám és sokáig élő családtag lesz.

Táplálkozás és étrend

A yorkshire terriernek, mint minden kutyának, kiegyensúlyozott, teljes értékű étrendre van szüksége. Apró termete miatt fontos figyelni a megfelelő adagokra: az ő gyomra kicsi, egyszerre keveset eszik. Általánosságban egy felnőtt yorki napi adagja ~60-120 gramm kiváló minőségű száraztáp (vagy ennek megfelelő kalória konzervben/otthoni étrendben), a kutya súlyától és aktivitásától függően. Érdemes kifejezetten kistestű fajtáknak való tápot választani számára, mert ezek apróbb szeműek – a yorki kis szájának könnyebb megrágni. Kölyökkorban napi 3-4 etetés javasolt, mert hajlamos a vércukorszint-ingadozásra.

A kifejlett, 1 év feletti kutyának általában napi 2 étkezés elegendő (reggel és este). Néhány válogatós egyed jobban szeret egyszerre többször keveset enni, ilyenkor lehet 3 kisebb étkezést is adni. Fontos: a yorki hajlamos a hypoglykaemiára, különösen fiatal korban – ez azt jelenti, hogy ha sokáig nem eszik, leeshet a vércukra, ami gyengeséghez, remegéshez vezethet. Ezért is lényeges a rendszeres etetés. Ha a kutya napközben kimarad egy etetésből, legyen kéznél jutalomfalat vagy egy kis mézes-vizes oldat, amivel azonnal fel lehet emelni a vércukrát, amíg orvoshoz nem jutunk, ha rosszul lenne. Ez extrém eset, de a megelőzés a legjobb: tartsuk be az etetési rutint.

A jó minőségű eledel tartalmazza a számára szükséges tápanyagokat

Kb. 22-28% húsalapú fehérje, 12-18% zsír, és emellett vitaminokat, ásványi anyagokat. A túl sok szénhidrátot (gabona, rizs) tartalmazó táp nem ideális – a yorkik néha érzékeny gyomrúak, jobb nekik a könnyen emészthető, húsban gazdag étrend. Néhány gazda házi kosztot ad (főtt hús zöldséggel, rizzsel), vagy nyers étrendet (BARF), de ezt nagyon körültekintően kell összeállítani, hogy minden szükséges tápanyag meglegyen.

Akárhogy is etetjük, figyelni kell a hajlamát az elhízásra. Már +0,5 kg plusz súly is jelentős teher egy 3 kilós kutyánál! Az elhízás pedig terheli a szívét, ízületeit, légzését. Ezért szigorúan tartsuk a napi ajánlott adagot, és a jutalomfalatokat is beleszámítva porciózzunk. A jutalomfalat ne haladja meg a napi kalóriabevitel 10%-át. Célszerű a jutalmakból is a kistestűeknek szánt, apró darabosakat venni. Mindig legyen előtte friss víz – ez alap.

Hasznos kiegészítő lehet a fogápoló táp

A yorki hajlamos fogkőképződésre, így egy olyan speciális ropogós táp, amely segít tisztítani a fogait, jó szolgálatot tehet. Néhány állatorvos javasolja omega-3 zsírsavak (halolaj) adását is a szép szőr és az ízületek védelme érdekében. Ez lehet táplálékkiegészítő formában, vagy halas kutyatáp. Ha a kutya hajlamos érzékeny gyomorra vagy allergiára, előfordulhat, hogy speciális (pl. gabonamentes vagy hypoallergén) tápra van szüksége – ezt egyénileg kell kitapasztalni.

Etetési rutin

A yorkiknál bevált módszer a kötött etetési idő. Azaz tegyük le a tápot, hagyjuk előtte 15-20 percig, majd ami nem fogyott el, vegyük el. Így megtanulja, hogy egyszerre egye meg az adagját, és kevésbé válogat. Ha ingyenes hozzáférést biztosítunk (mindig van előtte kaja), hajlamos lehet csipegetni és válogatni, illetve nehezebb kontrollálni a mennyiséget. Ugyanakkor, mivel apró kutya, ha a gazdi sokat van távol, néhányan inkább otthagynak egy kis száraztápot, hogy nehogy hypoglykaemiás legyen. Ezt a kiskutyáknál érdemes, de felnőtteknél már általában nincs rá szükség, ha rendesen evett reggel és este.

• Kattints ide, és olvasd el a kutya etetéséről szóló cikkünket is.

Szőrápolási igények

A yorkshire terrier szőrzetápolása meglehetősen időigényes a hosszú, finom szálú bunda miatt. Cserébe viszont nem hullatja úgy a szőrét, mint sok más fajta – ezért is mondják „hipoallergénnek” (valójában teljesen allergénmentes kutya nincs, de a yorki kevésbé okoz tünetet sok allergiásnak, mert kevesebbet vedlik). A gondozási rutin attól függ, milyen hosszú a szőre:

Hosszú szőrű (kiállítási) tartás esetén a szőr a földig ér. Az ilyen kutyát naponta ki kell fésülni vagy kefélni, hogy ne csomósodjon össze. A finom selymes szőr hajlamos filcesedni, főleg hónaljnál, fülek tövénél, combok belső oldalán. Használjunk kefét vagy sűrű fogú fésűt, ami szépen kibontja a szálakat. Sok tulajdonos enyhén be is permetezi a szőrt fésülés előtt kondicionáló spray-vel, hogy könnyebben csússzon a kefe és ne törjön a szőr. A hosszú szőrű yorkikat általában két-három hetente fürdetik enyhe kutyasamponnal, majd balzsammal, hogy a szőre puha maradjon. Fürdetés után alapos szárítás szükséges langyos (nem forró) levegővel, közben fésülve, hogy egyenes legyen.

A kiállítási egyedek szőrét sokszor speciális pakolással, olajjal védik: a tincseket beolajozzák és papírba vagy selyembe tekerik, így nő hosszúra anélkül, hogy letörne. Otthon ilyen extrém óvintézkedésre a hobbi tartóknak nincs szüksége, de a napi fésülést nem úszhatják meg. A hosszú szőrű yorki alól ki kell vágni a végbél körül a szőrt higiéniai okból, és a talppárnák közül is a hosszú szőrszálakat, hogy ne csússzon el a padlón. Fején a fejbúbi copfot naponta újrakötik, hogy ne húzza a bőrét és ne kócoldjon. Ez valóban sok munka – cserébe gyönyörű a kutya.

Rövid szőrű („puppy cut”) tartás esetén sokan a nem kiállításra szánt kedvenceket rövidre nyíratják, ún. „kölyökkutya fazonra”. Ez általában azt jelenti, hogy testén 2-4 cm hosszúra vágják a szőrt, a lábán kicsit hosszabbra hagyják zászlósnak, a fején is formára igazítják (kis pofiséróval). Így a kutya külleme aranyos, bolyhos kis plüssmackóhoz hasonlít. Ennek az előnye, hogy jóval könnyebben kezelhető: elég lehet hetente 1-2 alkalommal átfésülni, és ritkábban csomósodik.

A rövid szőrű yorkinak is nő a szőre, tehát 6-8 hetente kozmetikushoz kell vinni igazításra, különben kinő és ugyanúgy gondozandó, mint a hosszú. Fürdetni őt is kell kb. havonta egyszer, vagy ha koszos lesz (a világos cser részek például koszolódnak evéstől, játéktól). A fülek szőrét általában nyírják a felső harmadban – ez segíti a fül felállását és higiénikus is. Az arc szőrét is fazonra kell igazítani, hogy lásson a kutya, ne menjen a szemébe a szőr. Nyíráskor a bajuszt és pofaszőrt sokan rövidre vágatják, hogy ne ázzon bele az ételbe.

A körömvágás is a rutin része, mert a yorki körmei gyorsan nőnek, és ha nem kopnak le (lakásban nem nagyon kopnak), kb. havonta vágni kell a hegyéből. Ugyanez igaz a tappancsszőrre: vágni kell, hogy ne csússzon. A fülek tisztítása (esetleg szőrnyírás a hallójárat körül) havi egyszer ajánlott, mert hajlamos lehet a fülzsír felgyűlni. A szemkörnyéken a könny miatt a világos szőr elszíneződhet, érdemes nedves ruhával áttörölni néha. A yorki kozmetikai igénye tehát jelentős, ha a gazdi nem ért hozzá, érdemes 4-8 hetente kutyakozmetikushoz vinni nagy generálra, ahol megfürdetik, nyírják, trimmelik, karomvágást, fültisztítást kap egyben. Közben otthon a köztes időben a fenntartó fésülést elvégezni.

Tipikus gazdihibák a szőrápolásban, hogy nem fésülik elég gyakran – ilyenkor a szőr filccé áll össze, ami a kutyának fájdalmas is lehet, húzza a bőrét. Ilyen csomós állapotban sokszor csak nyírni lehet, a fésű nem megy át rajta. Másik hiba a nem megfelelő eszközök használata: például műanyag sörtés kefe, ami elektromossá teszi a szőrt, vagy vizesen fésülés erőszakosan, amitől töredezik. Szintén gyakori gond, hogy a gazdi túl gyakran fürdeti illatos samponnal – a yorkinak érzékeny lehet a bőre, ha hetente fürdetik, kiszáradhat, irritáció lép fel.

Tartani kell a max havi egy fürdetést, kivéve ha valami extrém kosz éri (belemegy a sárba). Fürdetésnél mindig alapos öblítés kell, mert a samponmaradék is viszketést okozhat. Tévhit, hogy egy lakásban tartott kutyát minden héten fürdetni kell – a yorki tiszta fajta, a bundája ha ápolják, nem lesz büdös, csak 4-6 hetente igényel fürdőt. Legalább heti pár alkalommal érdemes átdörzsölni a fogait gumikefés ujjra húzható fogkefével. Ha ezt elmulasztják, a fogkő idővel lerakódik és állatorvosi tisztítást igényel majd.

Egészségmegőrző rutin

A rendszeres állatorvosi ellenőrzés a yorkiknál is fontos. Évente vigyük el oltásokra és szűrővizsgálatra. A kistestű kutyák gyakran élnek 15 évig is, ezért időskorban (10 év felett) érdemes évente vérvizsgálatot is csináltatni, hogy időben kiszűrjünk pl. a vesegondot vagy májproblémát, ami a fajtánál előfordulhat (lásd egészségügyi rész).

A fogászati ellenőrzés is különösen fontos. Ha észrevesszük, hogy fogkő képződik (sárgásbarna lerakódás a fognyakon) és rossz lehelet jelentkezik, vigyük el fogkőleszedésre (általában altatásban ultrahanggal). Ez megelőzi az idő előtti fogvesztést és fogínygyulladást.

A körmök állapotát is nézessük meg – ha mi nem merjük vágni, az orvos vagy kozmetikus megteszi. A füleket tartsuk tisztán, mert a lógószőrű fülű kutyákkal ellentétben a yorki felálló fülű, így jól szellőzik, de azért belemehet piszok. Ha a kutya rázza a fejét vagy vakarja a fülét, lehet, hogy fülatka vagy gyulladás – ilyenkor irány az orvos.

A yorkshire terrier néhány tipikus dologra hajlamos, amiket gondozással megelőzhetünk vagy enyhíthetünk:

• Fogproblémák: Kis állkapcsában sok fog van, hajlamos fogkőre és fogínybetegségre. Megelőzés: rendszeres fogmosás, rágóka használata, évenkénti fogkőeltávolítás szükség esetén.
• Szemkönnyezés: Némelyik egyed szeme hajlamos könnyezni (könnymirigy problémák vagy csak nagy szem miatti párolgás). A könny elszínezheti a szőrt. Megelőzés: szem alatti rész tisztítása, a hosszú szőr összekötése, ha irritálja a szemet. Ha nagyon csipásodik reggelente, azt kamillás vízzel lehet törölni, de ha folyamatosan folyik a könny, állatorvos megnézi, nincs-e pl. entropium (szemhéj befordulás) vagy elzáródott könnycsatorna.
• Bőr és szőr: A yorki bőre érzékeny lehet. Allergiás bőrgyulladás vagy szőrtüszőgyulladás előfordulhat. Megelőzés: jó minőségű étrend omega-3 zsírsavakkal, túl gyakori fürdetés kerülése, bolhák elleni rendszeres védekezés (a bolhaallergia gyakori ok). Egyes színbeli mutációval járó egyedeknél felléphet szőrhullás (colour dilution alopecia) – pl. kékesszürke egyedeknél – ami genetikai rendellenesség, ezt tenyésztésben kerülni kell.
• Elhízás: Mivel imád hízelegni és kaját kunyizni, sok gazdi túleteti. A túlsúly ízületi és szívterhelést okoz. A megelőzés egyszerű: pontos etetés, jutalomfalatok visszafogása, napi mozgás. Ha idősebb korban kicsit meghízik, állatorvosi diétás táp segíthet leadni.

Különleges igény vagy szokás

A yorkinak nincs olyan egyedi igénye, mint mondjuk egy kopónak a vadászterep, de van pár dolog, ami szinte „hagyomány” a fajta tartásában. Ilyen például a ruházat: mivel nem bírja a hideget jól (egy vékony szőrű, pici test gyorsan kihűl), a gazdik gyakran adnak rá pulóvert vagy kabátot télen. Ez nem (csak) divathóbort, tényleg remeghet szegény hidegben ruha nélkül. Tehát a meleg kutyaruha mondhatni hozzátartozik a tartási kelléktárhoz.

Másik dolog a szállítás, utazás. Sokan táskába téve hordják magukkal a yorkikat – a fajta kifejezetten könnyen szállítható, jól tűri, ha hordozóban utazik akár repülőn is. Így a kutya-hordozótáska gyakori kelléke a yorki gazdiknak. Ezen belül figyelni kell, hogy a kutya is szeressen benne lenni, érdemes kicsit szoktatni, jutalmazni, ne trauma legyen számára a bezártság.

A fajtára jellemző egészségügyi problémák és betegségek

A yorkshire terrier relatíve egészséges fajta. Számos egyede 11-15 éves koráig él anélkül, hogy komoly betegsége lenne. A rendszeres állatorvosi ellátás, az oltások, féreghajtás, fogkő-eltávolítás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy minél tovább éljen jó életminőségben. Kiskutyaként nagyon törékeny – figyelni kell, nehogy leessen magasról vagy rálépjenek. Felnőttként pedig főleg a kis testméretből és a beltenyésztettségből adódó örökletes betegségek jöhetnek elő.

A statisztikák szerint a vezető halálokok idősebb korban a szívelégtelenség és a daganatos megbetegedések – utóbbiak között főleg nyirokrendszeri tumorok, de a fajta nem kiemelten rákhajlamú. Jó hír, hogy a yorkik többsége vidáman és aktívan éli meg az öregkort is, ha rendesen gondoskodnak róla. A gazdának annyi a dolga, hogy figyeljen: ha bármi szokatlan tünet (hosszú távú köhögés, sántítás, viselkedésváltozás, étvágytalanság stb.) jelentkezik, időben vigye orvoshoz, mert a korai beavatkozás sokat javít az esélyeken.

Patellaficam (térdkalács-ficam)

Az apró termetű kutyáknál gyakori ortopédiai gond, hogy a térdkalács ki-be mozdul a helyéről. A yorkinál is ez az egyik leggyakoribb probléma. Enyhe esetben csak néha felkapja a hátsó lábát pár lépésre (majd „visszaugrik” a patella), súlyosabb esetben tartósan sántikál, fájdalmas lehet és porckopást okoz. A felelős tenyésztők igyekeznek kiszűrni (állatorvos manuálisan vizsgálja a szülők térdét tenyésztés előtt). Ha a kutyánál jelentkezik, a kezelése fokától függ: enyhe fokozatnál gyógyszeres és kíméletes mozgás, súlyosabbnál műtét szükséges. Megelőzni konkrétan nem lehet, de az ideális testsúly tartása segít (elhízás rontja), illetve ne ugráljon sokat magasról. Jó hír, hogy a patella műtéttel jól korrigálható és a kutya teljes életet élhet utána.

Trachea kollapszus (légcsőösszeesés)

A yorkiknál sajnos gyakori légzőszervi probléma. A légcsövet alkotó porcgyűrűk meggyengülhetnek, emiatt a légcső laposra nyomódhat, különösen megterheléskor. Tipikus tünete a horkoló, száraz köhögés, mintha „fulladozna” vagy húzós légzés terheléskor. Sok gazdi jelzi, hogy a kutya izgalomban „krákog, mintha csont akadt volna a torkán” – ez lehet a légcsőszűkület jele. A trachea kollapszus örökletes hajlam is lehet (kis testű fajtáknál), a yorkiknál kimutatták, hogy gyakran előfordul.

Teljesen megelőzni nem lehet, de fontos a súlykontroll (kövér kutyánál súlyosbodik) és hogy nyakörv helyett mindig hámot használjunk sétánál, így nem nyomjuk a légcsövét. Kezelése enyhe esetben gyógyszer (gyulladáscsökkentő, köhögéscsillapító), súlyos esetben műtéti beavatkozás (egy stenttel megerősítik a légcsövet). Szerencsére a legtöbb yorki megfelelő gondossággal ezzel együtt is élhet hosszú életet – figyelni kell, hogy ne lihegje túl magát melegben, ne erőltesse meg a légzését.

A trachea kollapszus mellett a hörgőszűkület, légcsőhurut viszonylag gyakori, főleg ha hideg levegőt szív be (ezért is érdemes télen ruhát adni rá) vagy ha megfázik. A fordított tüsszentés jelensége is sok gazdinak ijesztő lehet: a kutya hirtelen szipogva „visszafelé tüsszög” rohamokban – ez ártalmatlan légúti görcs, amit irritáció vagy túlhevülés is okozhat.

Portoszisztémás sönt (máj shunt)

Ez egy komolyabb, veleszületett betegség, ami a yorkiknál sajnos az átlagosnál gyakoribb. Lényege, hogy a keringésben van egy rendellenes érösszeköttetés, ami miatt a vér egy része elkerüli a májat, így a méreganyagok nem tisztulnak ki. A tünetek többnyire fiatal korban jönnek elő: növekedési visszamaradás, furcsa neurológiai tünetek evés után (bódultság, téboly, körbe-körbe járás, rohamok). Ezek azért vannak, mert a méreganyagok (pl. ammónia) felszaporodnak a vérben és az agyat irritálják – ezt nevezik hepatikus enkefalopátiának.

Gyanú esetén vérvizsgálat (epesav teszt) és ultrahang/CT erősítheti meg. Kezelése lehet konzervatív (speciális diéta, laktulóz és gyógyszerek a méreganyagok csökkentésére), de hosszú távon a megoldás a műtét (az aberráns ér lekötése, hogy a vér átmenjen a májon). A műtét bonyolult, de sok esetben sikeres. A tenyésztők igyekeznek nem továbbörökíteni – akinek yorki-típusú májshuntos kutyája születik, azt kivonják a tenyésztésből. Gazdiként annyit tehetünk, hogy figyelünk a kiskutya fejlődésére; ha nagyon kicsi marad, vagy furcsán viselkedik, kivizsgáltatjuk.

Legg-Calvé-Perthes kór

Ez egy ortopédiai betegség, ami a combcsont fejének aseptikus (vérkeringési zavar miatti) elhalását jelenti, jellemzően fiatal (4-10 hónapos) kistestű kutyáknál. A yorki hajlamos rá (általában öröklődik, bár pontos mechanizmus ismeretlen). A tünet: sántítás az egyik hátsó lábon, ami egyre rosszabb, izomsorvadás a combon, fájdalom a csípő mozgatásakor. Röntgen diagnosztizálja. Megoldás: többnyire műtét, ahol a combcsontfejet eltávolítják (FHO műtét), ezután a kutya sántítás nélkül tud élni, mert kötőszövetes álízület alakul ki. Tenni ellene annyit lehet, hogy nem tenyésztik az érintett vonalakat.

Szemészeti problémák

A fajta prediszponált bizonyos szemgondokra. Gyakori a szürkehályog (cataracta) idősebb korban, mely homályos szemlencsét és látásromlást okoz. Előfordulhat retinadiszplázia – fejlődési rendellenesség, ami látáscsökkenéssel jár. Ritkábban PRA (progresszív retina atrófia), ami örökletes betegség és vaksághoz vezethet idővel. A száraz szem (keratoconjunctivitis sicca) is megfigyelt a fajtában, ilyenkor a könnytermelés elégtelen és szemcseppet kell használnunk élethosszig.

Egyes egyedeknél a szaruhártya fekélyek gyakoriak lehetnek, főleg kiálló szemű kutyáknál (a yorki szeme nem annyira dülledt, de sérülékeny). A legtöbb szemproblémát szemészeti szűrésekkel lehet időben kiszűrni – komoly tenyésztők csinálnak szemvizsgálatot tenyészállatokon. Otthoni megelőzés: figyelni kell a szemek tisztaságára, és ha bármilyen homály, pirosság, váladék van, orvoshoz fordulni.

Szívproblémák

Idősebb korban a kis testű kutyáknál nem ritka a mitrális billentyű elégtelenség, egyfajta szívbillentyű betegség, ami szívzörejjel jár. 10 év felett érdemes évente hallgatózni az orvosnak, és ha gond van, gyógyszerrel karbantartható sokáig. Kölyök korban nagyon ritkán, de előfordul veleszületett ductus Botalli nyitva maradás (PDA), ami egy nagyér rendellenesség – a yorkiknál feljegyezték megnövekedett gyakorisággal. Ezt csecsemőkorban állatorvos hallja a zörejből, és műtéttel korrigálható.

Hormonzavarok

A fajta nem kifejezetten hírhedt hormonbetegségekről, de időnként előfordulhat Cushing-szindróma (mellékvesekéreg túlműködés), ami fokozott ivás-pisilés tüneteivel jár; vagy pajzsmirigy alulműködés, ami hízékonyságot és szőrhullást okoz. Ezek általános időskori kutyabajok, gyógyszerrel szinten tarthatók.

Ortopédiai problémák

A patella mellett ritkábban a csípőízületi diszplázia is előfordulhat, bár kistestűeknél nem jellemző. Gerincsérv (porckorongsérv) is kialakulhat idősebb korban, főleg ha sokat ugrál le-fel – figyeljünk a helyes emelgetésre. Atlantoaxiális instabilitás nevű felső nyakcsigolya-rendellenességet is leírtak yorkiknál – ez fiatal korban nyaki gerincfájdalmat, bénulást okozhat, és műtéti kezelést igényel.

Urológiai gondok

Kistestű kutyáknál, így yorkiknál is gyakori a húgykő (főleg kalcium-oxalát kövek a hólyagban). Különösen kan kutyáknál fordulhat elő, akik kevés vizet isznak. Észrevehető véres vizeletből vagy nehezített pisilésből. Gyakran műtéttel kell eltávolítani a köveket, illetve speciális diétával megelőzni a kiújulást. Fontos tehát, hogy mindig elegendő friss vízhez jusson és rendszeresen ürítsen, ne tartsa vissza sokáig a vizeletet.

Neurológiai problémák

A kistestűeknél megfigyelhető „white dog shaker” szindróma (egyfajta idiopatikus remegés szindróma) a yorkiknál is felbukkanhat. Ez azt jelenti, hogy fiatal felnőtt korban jelentkező remegés, főleg izgalomban, amit gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel lehet kezelni. Nem gyakori, de létező jelenség. Ezen kívül a már említett máj shunt-höz társuló neurológiai tünetek jöhetnek fiatalon, de az nem idegrendszeri eredetű valójában.

Szűrések és felelős tenyésztés

A felsoroltak közül a legfontosabb örökletes problémákra a lelkiismeretes tenyésztők igyekeznek szűrni. Amerikában az egyik ajánlás szerint a tenyész yorkiknál patella-vizsgálatot, szemészeti szűrést, pajzsmirigy-szűrést és esetlegesen DNS-tesztet (PLL – primer lencseficam génre) végezzenek. Az Európai gyakorlatban a patella-szűrés bevett, itthon a MEOESZ is javasolja.

A máj shuntet a tenyésztők sokszor a kölyköknél egy egyszerű epesav-teszttel igyekeznek kiszűrni eladás előtt – így ha kiderül, hogy beteg, nem adják tovább, hanem kezeltetik. A genetikai diverzitás fenntartása is fontos: mivel a yorki nagyon népszerű, sok a szaporított állomány, ami beltenyésztett lehet, így halmozódnak a gondok. Ezért érdemes ismert, ellenőrzött almokból kölyökhöz jutni, ahol garantálják a szülők szűrését.

Tartási és környezeti igényei

A yorkshire terrier rugalmasan tartható fajta, mely a városi lakástól a vidéki házig sokféle helyen jól érzi magát, ha biztosítják számára a kényelmet és biztonságot. Jól tolerálja a lakásban élést, sőt kifejezetten igényli a bentlétet, de mellette szüksége van napi kinti sétára. Az éghajlati szélsőségeket nem bírja, átlagos európai éghajlaton télen védeni, nyáron óvni kell. Nem igényel nagy területet, de szereti a tágas biztonságos teret futkározni – pl. egy zárt kert vagy kutyafuttató. A gazdája közelében, a család részeként, akár egy lakásban, akár kertes házban, a yorki boldog lesz. Nézzük részletesen:

Városi vagy vidéki környezet?

A fajta nagyon alkalmazkodó. Egy nyüzsgő nagyvárosban is megél, ha megtanítjuk liftezni, az utcazajt megszokni. Előnye, hogy a kistestű kutyákat pl. Budapesten is sok bérházban szívesebben látják, mint a nagyokat. Vonatra, buszra hordozóban felvihető, így utazgatni is lehet vele a városban. Ügyelni kell, hogy a forgalmas belvárosi utcán a pórázon tartsuk szorosan, nehogy valaki rálépjen.

Vidéken, kertes házban is jól érzi magát, imád bogarakat, pillangókat kergetni. A falusi élet is passzol neki, feltéve, hogy bent lakik és nem egy pajtában. Ami fontos: erős kerítés, mert vidéken a kóbor kutyák vagy ragadozók is veszélyesek rá. Egy bagoly vagy héja is elragadhatja, ha messze elkóborol felügyelet nélkül – ilyen esetekről is hallani, sajnos. Ha vidéki portán hagyjuk egyedül kint, legyen biztonságos kennel tetejével, mert a levegőből is érheti veszély.

Lakásban vagy kertben?

A yorki elsősorban lakásban tartott kutya, kiválóan alkalmazkodik a benti élethez. Kicsi mérete miatt szinte bárhol elfér, és mivel nem ugat megállás nélkül (ha nevelve van), lakótelepen, társasházban is tartható. Sőt, kifejezetten szereti a meleg, kényelmes otthoni légkört – egy yorki boldogan fekszik a kanapén vagy a gazdi ölében a lakásban. Ugyanakkor fontos, hogy minden nap legyen kinn is legalább egy kis időt, hogy ingerek érjék és mozogjon. Teljesen benti kutyaként is létezhet, de az neki se egészséges mentálisan. Panelban, emeletes házban való tartásnál figyelni kell a lépcsőztetésre: pici patelláját kímélendő jobb ölben lehozni a sok lépcsőn (felfelé meg pláne), bár egy-két emeletet gond nélkül fel-le rohangál, de nem szabad túlterhelni.

Kertes házban is nagyon jól érzi magát a fajta, imád az udvaron futkározni, bogarakat kergetni. De nem való arra, hogy kint éljen állandóan! Egy yorki nem lehet „kerti kutya” – nincs aljszőrzete, rosszul bírja a hideget és a meleget is. Télen egy fűtetlen kennelben biztos megfázna vagy rosszabb; nyáron a tűző napon hőgutát kaphatna, mert nem tud annyit ásni vagy lihegni a hűléshez. Tehát ha van is kert, a yorki akkor is bent lakjon a házban a gazdáival, és csak felügyelettel, időjárás függvényében menjen ki játszani. Természetesen enyhe, kellemes időben akár órákig elszöszmötöl a kertben, de melegben mindig legyen árnyék és víz, hidegben pedig kutyaruha vagy beengedés.

Tartási hely

A yorki lakásban szeret lenni a gazdái közelében. Nem az a típus, aki elvonul, inkább mindig követi a gazdát szobáról szobára. Ezért a legjobb, ha a fekhelyét is abban a helyiségben alakítjuk ki, ahol mi sokat tartózkodunk (pl. nappaliban egy kuckó). Szeret puha párnán, takarón heverészni. Kinti kutyaházra nincs szüksége, de bent is imádja a kuckós megoldásokat: például egy kis bújóbarlang szerű ágyat vagy saját kis házikót.

Ha kertben van felügyelettel, figyeljünk a kerítés biztonságára: egy yorki kis résen is kifér, illetve alá is áshat, ha hagyják. Ki kell zárni a szökés lehetőségét (sajnos sok kistestű tűnik el így). Arra is gondolni kell, hogy a yorkinak természetes az ásás – a puha virágágyás csábító lehet, bár nem akkora romboló mint egy nagy kutya, de a drága rózsákat így is ki tudja kaparni. Ezt neveléssel lehet némileg kontrollálni, de sosem 100%-osan. Ha számítanak a növényeink, kerítsük el előlük.

Klímaérzékenység

A yorkshire terrier érzékeny a szélsőséges hőmérsékletekre. Mivel eredetileg lakáskutyaként tartották Angliában is, sosem tenyésztették olyan bundájúra, ami kint tartaná a hideget. Finom szőre nem melegít úgy, mint egy tömött aljszőrzet – ezért könnyen átfázik. Már +5-10 °C-ban is remeghet, ha hosszabb ideig áll egy helyben. Télen, amikor fagy van vagy hó, mindenképp kell neki kutyakabát vagy pulóver kintre, illetve limitálni kell a kinti tartózkodást rövidebb sétákra. Egyes gazdik cipőt is adnak rá a sózott járdán, nehogy kimarja a só a tappancsát.

A nyári nagy meleg is megviselheti. Mivel kicsi, a testhőmérséklete könnyebben felmegy, és a lihegéssel hűti magát, de ha párás, szélcsendes meleg van, szenvedhet. 30 °C felett ne futtassuk tűző napon, inkább reggel vagy este sétáljunk. Adhatunk neki hűsítő matracot vagy benedvesített vékony ruhát a hátára, ha nagyon meleg van. Szerencsére a lakásban általában kellemesebb klíma van, és a legtöbb yorki okosan hűsöl a fürdőszoba kövén vagy a ventilátor előtt, ha melege van.

Az esőt nem szereti különösebben – a hosszú szőr átázik, lehűti. Ha csak pár csepp esik, nem gond, de nagy zuhéban érdemes esőkabátot adni rá (vannak kis kutyaesőkabátok), különben vacogni fog és sokáig tart megszárítani. A szél hidegben irritálhatja a fülét, szemét – szeles fagyban is érdemes inkább kihagyni a hosszú sétát.

Eredeti feladat vagy modern tartás?

A yorkshire terrier ősei dolgoztak – patkányokra vadásztak a csűrben. Tehát valaha kinti-benti, de sokszor ridegebb körülmények közt éltek, és hasznos munkát végeztek. Ma a legtöbb yorki társállat, gyakran lakásban, kevés lehetőséggel az „igazi kutyás” tevékenységre. Ezért a gazdának tudatosan kell pótolnia azokat az ingereket, amik régen természetesen érték a fajtát: szimatolás, keresgélés, vadászat. Ezt megtehetjük például játékos feladatokkal (keresd meg a jutalmat), kirándulással erdős területen pórázon, hogy ott szimatolhasson a vadnyomokat.

Ha van udvar és egerek, biztos ki fogja kaparni őket (ez ellen védekezni nehéz, de patkányirtásra mondhatni beválnak ma is). A modern tartásban a yorki rengeteget profitál abból, hogy bent lehet a gazdával: ez egy társas lény, nem kennelben tartandó. Ha valaki kinti ugatós házőrzőt keres, ne ezt a fajtát válassza. A yorki a családtag szerepében érzi jól magát, ott, ahol a gazdi is van.

Extrém tartási körülmények

Arra a kérdésre, hogy pl. egy garzonlakásban tartható-e – a válasz igen, simán. Kis helyen sem nyomasztó neki, ha megkapja a sétákat. Arra, hogy akár hajón vagy lakókocsiban – igen, sokan utaznak is velük, jól viselik. Alkalmas akár irodában tartott „munkakutyának” is, mert csendben elüldögél a gazdi mellett a munkahelyen (ha megengedik). Egyetlen hely nem való neki: a magány. Ha valaki egyedül hagyná kertben vagy üres lakásban napi 10-12 órára, a yorki nem lesz boldog. Igényli a kontaktust, és ha hosszú ideig egyedül van, szeparációs szorongás alakulhat ki (sírás, ugatás, rombolás formájában). Tehát ideális környezete olyan, ahol van társaság nagyrészt – lehet akár egy másik kutya vagy macska, de leginkább ember.

Kinek ajánlott a fajta?

A yorkshire terrier akkor boldog, ha gazdája sok időt tölt vele, szeretgeti, de következetesen neveli, biztosít számára rendszeres mozgást és ápolást. Ideális gazdája lehet egy aktív nyugdíjas, aki napi programot csinál a kutya köré és úgy bánik vele, mint egy társával. Ugyanígy egy otthon dolgozó fiatal pár, akik a kutyát családtagként kezelik, viszik magukkal ide-oda, és ki is tudják elégíteni az igényeit.

Ha a gazdi határozott egyéniség, aki nem hagyja, hogy a cuki pofi manipulálja, de közben gyengéd is – nos, az a tökéletes páros egy yorkival. Kevésbé ajánlott nagyon rohanó, karrierfókuszú embereknek, durva modorú embereknek, türelmetlen személyeknek. A jó gazdi tudja élvezni a fajta báját (pl. öltöztetés, fésülgetés, tanítgatás), nem nyűgnek tekinti azt. Aki imád egy játszani a kedvenccel, a yorkinál megtalálja, amit keres.

Családoknak?

A yorkshire terrier jó családi kutya, de leginkább olyan családba illik, ahol a gyerekek már iskolás korúak vagy idősebbek. Kisgyermekes (3 év alatti gyerek) háztartásban nem a legideálisabb, mert a totyogók véletlenül bánthatják, elejthetik a kutyát. Bár a yorki türelmes lehet, ha a kicsi fájdalmat okoz neki (pl. meghúzza a szőrét, rálép), önvédelemből odakaphat. Ha mégis kisgyerek mellé kerül, fokozott felügyelet kell, és meg kell tanítani a gyereket a helyes bánásmódra. Nagyobb gyerekekkel viszont remekül kijön: játékos, bohókás és szeret a figyelem középpontjában lenni.

A gyerekek imádják öltöztetni, babusgatni – ezt a legtöbb yorki élvezi is, amíg nem durva. Szeret labdázni, trükköket tanulni tőlük. Tehát egy 8-10 éves gyereknek már felelősséggel oda lehet adni a pórázt, hogy együtt nőjenek fel. A családtagok közül általában egyvalakihez kötődik a legjobban (aki a legtöbbet foglalkozik vele), de mindenkit szeret. Ha a családnak van másik kutyája is, a yorki általában jól beilleszthető – nagytestű mellé is, bár ott figyelni kell, nehogy akaratlanul bántsa a nagy (pl. rálép). Macskákkal is összeszoktatható, sok háztartásban békében él macskával, akár együtt is alszanak. A lényeg, hogy a családban mindenki kezelje kutyaként, ne játékszerként; egyszerre kell a szeretet és a következetesség.

Egyedülállóknak, pároknak?

Egy felnőtt gazdi számára a yorki kiváló társ. Időseknek különösen ajánlják, mert kis helyigényű, nem kell nagy erő hozzá, és nagyon ragaszkodó, ami sok örömet adhat egy nyugdíjasnak. Fontos viszont, hogy az idősebb gazdi tudja vállalni a gondozást (pl. fésülés, állatorvoshoz cipelés – bár csak 3 kg, de pl. rossz mozgású idősnek még ez is gond lehet). Ha az idős gazdi anyagilag megengedheti a rendszeres kozmetikát és esetleges orvosi költségeket, akkor a yorki remek választás, hisz nem igényel hatalmas sétákat, és sokat pihen a gazdi ölében. Sok egyedülálló idős ember arról számol be, hogy a yorki „olyan neki, mintha a gyereke lenne” – tényleg családtagnak tekintik.

Fiatal pároknak is jó választás lehet, akik gyerek helyett egy kutyával próbálják ki a „családbővítést”: a yorki szeret a figyelem középpontjában lenni, sok közös programot lehet vele csinálni (utazás, kirándulás, kutyaiskola). A hangos bulizós életmód persze nem neki való – ha a fiatalok állandóan nincsenek otthon vagy éjjel járnak haza, a kutya magányos lesz. Tehát inkább nyugalmasabb életű pároknak ajánlható.

Aktív, sportos gazdának vagy inkább otthonülőnek?

A fajta rugalmas a gazdi aktivitásához. Ha valaki szeret kirándulni, viheti magával – egy mérsékelt túrát a yorki is le tud járni, de akár hordozó hátizsákban is vihető, ha elfárad. Sok gazdi kifejezetten túrázik a kiskutyájával, élvezik a természetet együtt. Viszont egy maratoni futónak vagy hegymászónak már nem ő a megfelelő partner. A sportos gazda igényeit tehát mérlegelni kell: ha csak hétvégi kirándulás, az oké; ha napi kocogás 10 km, azt nem bírja.

Az otthonülő gazdának – pl. aki sokat dolgozik home office-ban – remek társa a yorki, mert csöndben elvan a lábnál, de azért figyelmeztet, hogy „most már játssz velem egy kicsit”. Tulajdonképpen bármilyen életkorú és életmódú ember megtalálja vele a számítását, ha van elég ideje a kutyára. A kulcs: a yorki figyelemigényes – nem extrém sok mozgást kér, de érzelmi törődést, jelenlétet igen.

Kezdő kutyatartóknak?

Gyakran javasolják kezdőknek, mert kicsi és aranyos, de azért tudni kell, hogy a nevelése igényel némi tanulást. Ha a kezdő gazdi hajlandó kutyaiskolába járni és utánaolvasni a nevelésnek, akkor jó páros lehet. Sőt, a yorki intelligenciája miatt egy kezdő is tud vele sikereket elérni, ha türelmes. Amit a tapasztalatlan gazdik néha elrontanak: vagy túl szigorúak (félelemből, hogy nem hallgat rájuk, elkezdenek hangosan parancsolni – ez nem célravezető e fajtánál), vagy túl engedékenyek (mindent megengednek, mert „jaj, kicsi” – ezt meg a kutya használja ki). Aki meg tudja találni az egyensúlyt, annak ideális első kutya lehet. Fontos, hogy a kezdő ismerje fel: a yorki is kutya, tehát kell neki tanítani alap dolgokat. Ha elakad, kérjen segítséget trénertől. Összességében a fajta kezdőknek ajánlható, de azzal a kitétellel, hogy utána kell járni a helyes nevelésnek.

Mennyi időt és energiát igényel?

Röviden: sokat, de kezelhetően. Napi szinten kell vele foglalkozni: legalább 1-2 óra aktív figyelem (ebben benne van a séta, játék, fésülés, etetés). Emellett ott van a passzív figyelem, hogy bent van velünk – azt is igényli. Nem olyan, mint egy hal vagy macska, hogy elvan magában. Tehát, ha valaki reggel elmegy 8 órára dolgozni, este 6-kor hazaesik, és már semmi kedve kutyázni, akkor a yorki nem neki való. Ha valaki rugalmas időbeosztású, vagy családtagok be tudnak segíteni napközben is (pl. ebédidőben hazaengedni a kutyát, kicsit játszani vele), akkor megoldható.

A mozgásigénye, mint említettük, nem hatalmas – egy felnőtt yorkinak elég napi fél óra séta-játék is, de a fésülés, etetés, nevelés plusz idő. Anyagi szempontból is gondolni kell rá: a kozmetika, állatorvos, jó minőségű táp mind költség. Lehet spórolni házi nyírással meg olcsóbb kajával, de annak a kutya látja kárát. Szóval olyan gazdinak való, aki vállalni tudja a gondos tartást mind időben, mind pénzben. Jó hír, hogy a yorki kis mennyit eszik, és a felszerelései (nyakörv, hám, ruha) is pici méret, így olcsóbb, viszont cserébe a kozmetika drágább lehet, mert sok vele a munka. Ezt is mérlegelni kell.

Speciális tulajdonságok, amik miatt nem ajánlott bizonyos embereknek

Ha valaki „tisztaság-mániás”, annak át kell gondolnia – bár a yorki nem hullatja úgy a szőrét, de a tappancsán behozhat sarat, és ha hosszú a bundája, séta után törölgetni kell. Ha valakit zavar egy kis kutyaszag vagy nyál a kanapén, akkor általában kutyát ne tartson. De a yorki tisztább az átlag kutyáknál, nem nyáladzik, nem vedlik csomókban, mérete miatt a rendetlensége minimális.

Aki csendes, nyugodt otthont akar és nem tűri a zajt, annak viszont megfontolandó: ha a yorki nincs jól nevelve, ugathat, zajonghat, de megfelelő tréninggel ez redukálható. Nagyon elfoglalt, karrierista embernek nem annyira való, mert sok figyelmet igényel. Hiperaktív, túlpörgő személyiségű gazda mellé sem optimális, mert a kutya átveheti a feszültséget – persze ez egyéni. Keménykezű, dominanciaközpontú embernek sem ajánlott, mert a yorkival nem lehet erőből bánni, nem bírja a durvaságot.

Félreértések a fajta ajánlhatóságáról

Sokan azt hiszik, a yorkshire terrier „lakásba való, mert nyugodt” – ez féligazság. Lakásba tényleg ideális a mérete miatt, de nem feltétlenül nyugodt: ha nem sétáltatják ki, fel-alá fog rohangálni a lakásban, ugat az ablaknál, szóval fel tudja forgatni a lakást is. Vagyis lakásba is csak akkor jó, ha foglalkoznak vele és levezetik az energiáit. További tévhit, hogy „jó első kutya, mert nem kell nevelni” – ezt már cáfoltuk, igenis kell, különben a kis ördög bújik ki belőle.

Az is felmerül, hogy „időseknek ideális, mert nem kell vele menni” – nos, időseknek jó lehet, de igenis kell sétálni vele. Ha valaki mozgásképtelen, akkor inkább egy macska vagy más állat illik hozzá; a kutya mindenképp igényli, hogy kivigyék. Végezetül sokan azt gondolják, „a yorki gyerekek mellé nem való, törékeny” – ebben van igazság a pici gyerek esetén, de 8-10 éves gyerekkel nagyon jól kijöhet és felelősségre neveli a gyermeket is. Tehát nem kell kizárni családból, csak tudni kell a határokat.

A fajta helyzete napjainkban

A yorkshire terrier helyzete ma stabil: egy közkedvelt, divatos fajta, amit a világ minden táján ismernek és szeretnek. Tarthatunk tőle, hogy a túltenyésztés bizonyos gondokat hozott (pl. mini méretmánia), de a fajta alkalmazkodóképessége és bája garantálja, hogy még sokáig az élvonalban marad a kutyavilág palettáján. Kulcsfontosságú a felelős gazdiválasztás és tenyésztés, hogy a számszerű népszerűsége mellé a minőség is társuljon – így a yorki még sok generáción át boldogíthatja gazdáit.

Népszerűség világszerte

A yorkshire terrier a 21. században is az egyik legismertebb és legkedveltebb kutyafajta. Az AKC (American Kennel Club) statisztikái szerint éveken át top 10-es fajta volt az USA-ban – a 2000-es évek közepén például a 2. legnépszerűbb kutya volt az országban. Az utóbbi években ugyan némileg hátrébb csúszott a rangsorban a divatos új fajták (pl. francia bulldog) miatt, de még 2022-ben is a 13. leggyakoribb regisztrált fajta az USA-ban.

Ez azt jelenti, hogy még mindig tízezres nagyságrendben születnek yorkik évente csak Amerikában. Európában is stabilan népszerű: az Egyesült Királyságban a Kennel Club regisztrációk alapján a top 20-ban szokott szerepelni. A fajta különösen kedvelt városi környezetben világszerte, hiszen kiváló társ lakásokba. Ázsiában is nagy népszerűségnek örvend: Japánban, Dél-Koreában, Kínában sok híresség tart yorkit, ami növeli a divatértékét.

Magyarországi helyzet

Hazánkban a yorkshire terrier az egyik legismertebb kistestű kutya. A legfrissebb (2024-es) hazai statisztika szerint a regisztrált kutyák közül a 3. leggyakoribb fajtatiszta a tacskó és a német juhászkutya után, ~32 ezer egyeddel. Ez hatalmas szám, mutatja, hogy mennyire elterjedt. Valószínűleg minden utcában sétál legalább egy yorki… Népszerűségét a hazai szakemberek szerint az is hajtja, hogy divatos, városbarát fajta, illetve hogy sokan szaporítják is, így könnyen elérhető (sajnos ez nem pozitív, mert minőségromláshoz vezet, de tény). A magyar gazdák körében kedvelt, mert „szobacirkáló” – kis lakásban is tartható. A fajtaklub aktívan működik, rendszeresen rendeznek fajtaspecifikus kiállításokat, találkozókat.

Állomány minősége és veszélyeztetettség

Globálisan a yorkshire terrier nem veszélyeztetett, sőt a túltenyésztés veszélyei fenyegetik inkább. Sok helyen a túl kicsi méret hajszolása miatt gyenge egészségű példányok születnek, vagy a sok szaporítás miatt genetikai betegségek halmozódnak. Ezt ellensúlyozandó, a fajtaklubok igyekeznek felvilágosítani a gazdikat, hogy megbízható tenyésztőtől vegyenek kölyköt, ne szaporítótól. Vannak külön mentőszervezetek is – pl. a Yorkshire Terrier Rescue – amelyek a kidobott, rossz sorsú yorkikat mentik, mert sajnos a népszerűség együtt jár azzal is, hogy sok gazda felelőtlenül vesz és aztán leadja a kutyát. Magyarországon is sok yorki kerül menhelyre vagy fajtamentőkhöz, de szerencsére gyorsan örökbe is fogadják őket, mert kapósak.

Megőrzés és tenyésztés

A világ több országában működnek fajtaklubok (pl. yorkshire terrier Club of America, Magyar Yorkshire terrier Klub, stb.), amelyek standard szemléket, tenyészszemléket tartanak, kiállításokat rendeznek. Ezek a szervezetek arra figyelnek, hogy a fajta jellegzetességei ne torzuljanak, és az egészséget is előtérbe helyezik. Például Angliában a Kennel Clubnál a yorkinak nincs kötelező egészségszűrése, de figyelik a bejelentett betegségeket, és ha kellene, bevezetnének (egyelőre nem találtak olyan specifikus tesztet, ami muszáj lenne – pl. nincs ismert genetikai marker, amit mindenkinél nézni kéne). Néhány probléma (mint a máj shunt) gyakorisága miatt egyes tenyésztők kísérleti programokat indítottak a csökkentésére. Összességében a fajta állománya stabil, nem fenyeget kihalás vagy ilyesmi, sokkal inkább a minőség fenntartása a cél.

Megítélés és előítéletek

Napjainkban a yorki megítélése vegyes: a legtöbben imádják aranyos külseje és kedves természete miatt, de van egy réteg, aki „idegesítő kis ugatógépnek” tartja. Ez utóbbi vélemény gyakran a rossz nevelés következménye – sajnos való igaz, hogy sok kontrollálatlanul ugató, neveletlen yorki járkál, ami rontja a hírnevét. A fajtaklubok ezért hangsúlyozzák a felelős nevelést, hogy a fajta megítélése javuljon.

Ugyanakkor a yorkinak rengeteg rajongója van: az interneten is népszerű tartalom, közösségi médiában sok ezres követőtábora van egy-egy cuki yorkinak (például Misa Minnie, egy trükkmester yorki az USA-ban, sokmilliós Youtube megtekintéssel). Emellett filmekben, sorozatokban is feltűnik háttérszereplőként tipikus „gazdag hölgy kutyája” sztereotípia gyanánt – gondoljunk csak a Gazdagok és szépek vagy akár egy-egy hollywoodi film jómódú karakterére, gyakran tartanak kézben egy yorkit. Ez is fenntartja a hírnevét.

Híres mai példányok

Korábban említettük Smokyt, Sylvia-t. A mai időkben híres yorki például „Jiffy”, aki a világ leggyorsabban kocogó kutyája Guinness-rekorder – ő egy ügyes kis yorki, aki két lábon fut rövid távon. Vagy „Yorkie Joey” az Instagramon, akinek jellegzetes hajviselete és ruhatára van, és több százezren követik. Számos celebnek is van yorkshire terrierje: Paris Hiltonnak is volt, Sylvester Stallone családjának is, sőt még II. Erzsébet királynőnek is volt korábban egy (bár ő inkább a corgikról híres). Ezek mind hozzájárulnak a fajta folyamatos médiabeli jelenlétéhez.

Érdekességek a fajtáról

A yorkshire terrier tele van meglepetéssel és különlegességgel: apró termete ellenére nagy történelme és hatása van a kutyavilágra. Legyen szó rekordokról, hírességekről vagy egyszerű hétköznapi bájról, a „yorki” mindig tartogat valami érdekeset a számunkra.

A világ legkisebb kutyája

A Guinness Rekordok szerint a valaha élt legapróbb kutya egy Sylvia nevű yorkshire terrier volt. 1945-ben, kétéves korában mindössze 6,3 cm marmagasságú és 9 cm hosszú volt orrtól farokig, testsúlya pedig csak 110 grammot nyomott! Sylviát egy teáscsészében is könnyedén meg lehetett füröszteni – valódi „zsebkutya” volt. Bár a mai „teacup” yorkik is aprók, Sylvia máig verhetetlen. Sajnos extrém kis mérete miatt csupán két évig élt.

Háborús hős

Smoky, a híres II. világháborús yorkshire terrier, egy elhagyott rókalyukban bukkant fel Új-Guineában, majd amerikai katonák fogadták be. 1,8 kg-os kis súlya ellenére hatalmas szolgálatot tett: segített kommunikációs kábeleket áthúzni egy szűk csövön egy katonai táborban, amit másképp napokig tartott volna megoldani. Ezzel életeket mentett, hiszen a cső túl kicsi volt ember számára. Smoky 18 stratégiai bevetést is túlélt, ejtőernyővel is ugrott gazdájával. Őt tartják az első terápiás kutyák egyikének is, mert a háború után sebesült veteránokat látogatott kórházban trükkjeivel vidítva őket. Halála után, 1957-ben emlékművet kapott (egy életnagyságú bronz yorki szobor ejtőernyőben) az Ohioi Clevelandben.

Yorki a Fehér Házban

Richard Nixon amerikai elnök lányának, Tricia Nixonnak volt egy Pasha nevű yorkshire terrierje, aki beköltözhetett a Fehér Házba. Pasha rendszeresen feltűnt az elnöki rezidencia fotóin a ’70-es években – állítólag imádta kergetni a mókusokat a Fehér Ház parkjában. Ezzel Pasha egyike volt azon kevés terriereknek, akik „első kutyaként” éltek az elnöki családdal.

Színváltozat – egy új fajta

1984-ben egy német tenyésztőpár (Werner és Gertrud Biewer) egy különleges színű yorki kölyköt tenyésztett ki véletlenül, fehér-fekete-arany színben. Ebből alakult ki a Biewer terrier, amit eleinte a yorkshire terrier színváltozatának tekintettek, de mára több kennel klub (pl. AKC 2021-ben) önálló fajtaként ismeri el. A Biewer terrier küllemre hasonló, de trikolor bundájú. Az FCI még nem fogadta el külön fajtának. Ez egy ritka példa arra, hogy egy fajta „melléktermékéből” új fajta jöjjön létre.

„Selyempárnás” kutyakiállítás

A 19. századi Angliában, amikor a yorkshire terrierek megjelentek a kiállításokon, a hölgyek a parányi kutyákat gyakran brokátpárnán vagy díszes selyemkendőn mutatták be a bíráknak – ezzel hangsúlyozva elegáns mivoltukat. Később ebből hagyomány lett: a fajta az egyetlen, melyet a mai napig sokszor kiemelt kis állványon vagy asztalkán bírálnak a ringben, nem a földön. A Best in Show ringben is gyakran láthatjuk, hogy a yorki egy külön emelvényen áll „trónolva”, míg a nagyobb kutyák a földön várakoznak.

Hírességek kedvencei

Számos celebnek volt vagy van yorkshire terrierje, ami növelte a fajta népszerűségét. Audrey Hepburn hollywoodi színésznő ikonikus fotóin gyakran szerepel Mr. Famous nevű yorki kutyájával – még kerékpározás közben is a kosarában vitte. Mr. Famous a filmvásznon is feltűnt: a Funny Face (Álom luxuskivitelben) egyik jelenetében Audrey mellett látható. Britney Spears popénekesnek is volt London nevű yorkija, akivel turnékra utazott. Simon Cowell televíziós személyiség (a tehetségkutatókból ismert) szintén tartott yorkikat, és még az America’s Got Talent forgatására is bevitte őket. Katalin hercegné (Kate Middleton) testvérének, James Middletonnak is van egy Ella nevű yorkija, aki még királyi eseményeken is megjelent. Ezek a hírességek mindig reflektorfénybe helyezik a kis „zsebkutya” báját.

Guinness-rekord agilityben

A 2017-es Agility Világbajnokságon egy magyar mini csapatban szerepelt egy Neville nevű yorkshire terrier, aki fajtatársai között az egyik leggyorsabb agility kutya volt. Bár a border collie-k uralják e sportot, Neville bizonyította, hogy egy yorki is felkerülhet a dobogóra mini kategóriában. Ő tartja a leggyorsabb weave (szlalom) rekordot a mini kutyák között – villámgyorsan cikázik a rudak között.

Mondások, idézetek

A fajtával kapcsolatban gyakran idézik: „Egy yorki sosem tudja, hogy ő kicsi – és ezt jól is teszi.” Ez utal bátorságára és öntudatára. Angol nyelvterületen mondják: „Yorkies are like potato chips, you can’t have just one!” – vagyis mint a chips, nem tudsz megállni egynél. Sok gazdi valóban egynél több yorkit tart, mert annyira elragadó a személyiségük, hogy többet akarnak belőle.

Szimbolika

Bár nem hivatalos nemzeti kutya, Yorkshire grófságban (Angliában) büszkék a névadó terrierükre. A helyi sörfőzdék és sportcsapatok logóiban néha felbukkan a yorki képe. Egyszer pénzérmén is szerepelt: a Man-sziget 1994-ben kiadott egy emlék 1 crown érmét, amin egy yorkshire terrier ábrázolása volt, ezzel tisztelegve a fajta előtt.

Más fajták megalkotója

Kevés kutyafajta mondhatja el magáról, hogy hozzájárult egy másik fajta létrejöttéhez. A yorkshire terrier ilyen: az ausztrál silky terrier (Sydney Silky) tenyésztése során az ausztrál terrierek mellé importáltak angol yorkikat a 19. század végén, hogy javítsák a szőrminőséget. Így a silky tulajdonképpen a yorki „unokatestvére”. Sőt, a modern dizájner „fajták” közül a yorkipoo – ami egy yorki és egy uszkár keresztezése – is nagyon népszerű az utóbbi években. Bár nem fajtatiszta, de sokan kedvelik, és ez is a yorki örökségét viszi tovább.

A yorkshire terrier egy apró csoda a kutyafajták között – pici teste nagy egyéniséget rejt. Ha valaki egyszer enged ennek a bájnak, könnyen a fajta szerelmesévé válik egy életre. Ahogy a mondás tartja, „a yorki nem csak egy kutya – ő egy életstílus”. Aki vállalja ezt az életstílust, annak a yorki hűséges és elbűvölő társa lesz, aki minden nap emlékeztet arra, hogy a legkisebb dolgoknak is mekkora jelentősége lehet az életünkben.