A tacskó (eredeti nevén Dachshund) az egyik legkönnyebben felismerhető és legnépszerűbb kutyafajta világszerte. Hosszú, nyúlánk teste és rövid lába miatt gyakran „sausage dog”, azaz „virslikutyaként” emlegetik, hiszen megjelenése a kolbászra emlékeztet. Barátságos, ugyanakkor határozott egyéniség, akiben egy nagy kutya bátorsága és önérzete lakozik. Eredetileg vadászkutyának tenyésztették ki Németországban, mára azonban legalább annyira kedvelt családi kedvenc is. Ebben az átfogó fajtabemutatóban részletesen ismertetjük a tacskó történetét, jellemzőit, nevelését, gondozását és minden egyéb fontos tudnivalót.
Tartalom
A fajta története és kulturális jelentősége
A tacskó történelme gazdag és szorosan összefonódik az emberével. A vadászatoktól a királyi palotákon át a modern városi lakásokig mindenhol megállta a helyét. Kulturális jelentősége is kiemelkedő: a tacskó egyszerre a német nemzeti karakter tréfás jelképe és a világ kutyabarátainak egyik kedvence, számtalan irodalmi, művészeti és popkulturális utalással.
Eredet és kialakulás
A tacskó fajtát több száz éve ismeri az emberiség. Németországban már a középkorban felbukkant, a források szerint kisméretű, rövid lábú vadászkutyaként. Neve is erre utal: a Dachshund szó szerinti jelentése németül „borzkutya” (a Dachs = borz, a Hund = kutya). Azért hívták így, mert fő feladata a borzok és más kotorékban élő állatok vadászata volt. A hosszú teste és rövid lábai lehetővé tették, hogy szűk járatokba is bemerészkedjen a zsákmány után.
Ezeket a kutyákat a vadászok céltudatosan tenyésztették a bracke típusú kopókból olyan egyedek kiválasztásával, amelyek különösen alkalmasak voltak a föld alatti vadászatra. Így jött létre a tacskó, amelyet már a 18-19. században is a legsokoldalúbb vadászkutyák egyikeként tartottak számon. Nemcsak a föld alatt, hanem a felszínen is kiválóan dolgozott: jellegzetesen hangos ugatással követi a vad nyomát, felhajtja a rókát, nyulat, sőt a sebzett nagyvadat is kitartóan követi és jelzi.
A tacskó népszerűsége gyorsan túlnőtt Németország határain. A 19. század végére már királyi udvarok kedvence lett Európa-szerte. Viktória brit királynő például rajongott a tacskókért, ami hozzájárult a fajta angliai elterjedéséhez. Ugyanebben az időben Németországban megszervezték a fajta tervszerű tenyésztését: 1888-ban megalakult a világ legrégebbi tacskó klubja, a Deutscher Teckelklub e.V. (Német Tacskó Klub).
A két világháború idején a tacskó sajátos kulturális szimbólummá vált – mivel német eredetű, az első világháború alatt például angol nyelvterületen a németellenes hangulat miatt átmenetileg csökkent a népszerűsége, sőt az USA-ban a tacskót „liberty hound”-nak, azaz „szabadságkutya”-nak keresztelték át, nehogy német nevet kelljen említeni. Később természetesen visszanyerte népszerűségét, és ma már világszerte a legkedveltebb kistestű fajták egyike.
Kulturális hatások és híres tacskók
A tacskó nem csupán vadászeb és társ, hanem kulturális ikon is. Számos híres történelmi személy és művész szívét elrabolta ez a kicsi, de vagány kutya. II. Vilmos német császár több tacskót tartott, és még a hadjárataira is magával vitte őket. Pablo Picasso spanyol festőnek is volt egy híres tacskója, Lump (németül „Rongy” vagy „Csibész” jelentésű név), amely számos Picasso-műben megjelent, még a híres Las Meninas festménysorozatában is feltűnik. Andy Warhol, David Hockney és John Wayne szintén tacskótulajdonosok voltak.
Waldi, egy hosszúszőrű tacskó, az 1972-es müncheni olimpián az első hivatalos olimpiai kabalafigura lett – azért választották, mert a tacskó „kitartásával, elszántságával és fürgeségével” szimbolizálta az olimpikonok erényeit. A tacskó alakja és figurája a popkultúrában is gyakran feltűnik: gondoljunk csak a „virslikutyára” a rajzfilmekben, reklámokban. Magyarországon is régóta ismert és kedvelt fajta, a „tacskó” szó hallatán szinte mindenki maga elé tudja képzelni ezt a kis hosszú kutyust.
A fajta hivatalos besorolása és standardja
A tacskó sajátos helyet foglal el a kutyafajták rendszerében. Az FCI külön csoportba sorolja a tacskót, aki így egyedül alkotja a 4. fajtacsoportot. A hivatalos standard száma 148 – ebben a dokumentumban rögzítik a fajta részletes leírását. E szerint a tacskó három méretváltozatban és három szőrzetváltozatban létezik, így összesen kilenc féle tacskót különböztetünk meg. Minden méret- és szőrváltozat ugyanahhoz a fajtatípushoz tartozik, apró eltérésekkel. A standard meghatározza a tacskó küllemét, arányait, színeit és kizáró hibáit is, melyekre alább még kitérünk.
Fontos megjegyezni, hogy az FCI csoportbeosztása a tacskókat nem a kopók vagy terrierek közé sorolja, ellenben az AKC és a brit Kennel Club a kopó (hound) csoportba helyezi. Ez a besorolásbeli különbség a fajta sajátos történetéből fakad: a tacskó egyszerre hordoz kopókra jellemző vonásokat – hiszen szimat alapján vadászik, akár egy véreb -, ugyanakkor föld alatti munkája és makacs, kitartó természete a terrierekre is emlékeztet.
Méretváltozatok
A tacskó esetében az egyes méretváltozatok hivatalos meghatározása Európában nem elsősorban a súly, hanem a mellkas kerülete alapján történik:
Standard tacskó
Mellkas körmérete felnőtt kanoknál 37-47 cm, szukáknál 35-45 cm közötti. Ennek a változatnak a tömege jellemzően 7-9 kg körül van, marmagassága ~20-27 cm (a standard marmagasságra nincs szigorú előírás, de általában ~20-23 cm).
Törpe tacskó
Mellkas körmérete kanoknál 32-37 cm, szukáknál 30-35 cm. Tömege kb. 4-5 kg, marmagassága 13-18 cm között mozog.
Kaninchen tacskó
A legkisebb változat, melynek mellkaskerülete kanoknál 27-32 cm, szukáknál 25-30 cm. Általában 3-4 kg súlyúak, marmagasságuk ~12-16 cm.
A nyúlász (német nevén Kaninchen, azaz „nyúl”) tacskót kimondottan üregi nyulak vadászatára tenyésztették ki német vadászok, a törpe tacskóból továbbkisebbítve. Az AKC és a brit standard érdekessége, hogy ott hivatalosan csak két méretet ismernek el – standard és miniatűr -, a nyúlász méret nem különül el; az amerikai gyakorlat például az, hogy 11 font (5 kg) alatti tacskót mininek tekintenek, efelett standardnak.
Az FCI standardban viszont mindhárom méret szerepel, és a tenyésztők Európában ügyelnek arra, hogy ezeket a méretváltozatokat ne keresztezzék egymással. Fontos kiemelni, hogy mindhárom méretváltozatnak ugyanaz a standardja, csak a méretben van eltérés – például a testarányok, a testfelépítés ideális formája minden tacskónál hasonló arányokat követel. Az FCI standard előírja, hogy a tacskó testének hossza és magassága arányos legyen: a talaj és a marmagasság aránya kb. 1/3, a törzs hossza a marmagasság 1,7-1,8-szorosa. Ez biztosítja a fajta jellegzetes hosszú, de mégis kompakt testfelépítését.
Szőrváltozatok
A tacskó három különböző szőrtípusban létezik, melyeket az FCI mind külön is nevesít a standardban:
Rövidszőrű tacskó
Szőrzete rövid, sima, fényes, testhez simuló. Ez a legrégebbi típus, már a rómaiak korában is ismertek hasonló „borzebeket”. A rövid szőr minimális ápolást igényel, de a vedlési időszakban hullik. Színe nagyon változatos lehet (lásd alább). A rövidszőrű tacskók bőre feszes, ráncmentes, testükön nincs hosszú szőrzetű zászló vagy szőrbojt.
Hosszúszőrű tacskó
Hosszú, selymes tapintású szőrrel rendelkezik, amely a füleken és a lábak hátsó élén zászlósan lelóg. Valószínűleg spánielek keresztezésével alakították ki ezt a változatot a 19. században. A hosszú szőrű tacskó elegáns megjelenésű, szőre a hasán és a farka alsó részén is zászlós. Több törődést igényel, gyakori fésülést, hogy ne filcesedjen.
Szálkásszőrű tacskó
Durva tapintású, drótszerű fedőszőrzete és dús aljszőrzete van. Szemöldöke és pofaszőre (szakálla) hangsúlyos, emiatt mókás, „ősz szakállú” arckifejezést kölcsönöz neki. Ez a változat a legfiatalabb, csak a 19. század végén jelent meg, feltehetően terrierek (pl. dandie dinmont terrier) bevonásával. A szálkásszőrű tacskó Németországban a legelterjedtebb, mert vadászatra nagyon bevált: időjárásálló bundája megvédi a nehéz terepen is. Szőrét trimmelni (kézzel kihúzni az elhalt szőrszálakat) kell pár havonta.
Színváltozatok
A tacskók színben is igen változatosak, de a hivatalos standard pontosan meghatározza, mely színek és mintázatok elfogadottak:
Egyszínű tacskók
Ide soroljuk a vörös árnyalatokat (például mahagóni- vagy cseresznyevörös). A vörös színnél előfordulhatnak fekete szőrszálak vegyesen, de a tiszta, sötétebb tónus előnyös. A mellkason egy kis fehér folt megengedett (legfeljebb 3 cm átmérőig), de nem kívánatos. Az orrtükör, a karmok és a talppárnák feketék; a vörösesbarna pigment nem kívánatos.
Kétszínű tacskók
Ide tartoznak a fekete-cser és a barna-cser (csokoládé alapszín cser jegyekkel) változatok. A cser jegyek árnyalata rozsdavöröstől sárgásig terjedhet; minél tisztább és élesebben elhatárolt, annál jobb. A cser jegyek tipikus elhelyezkedése a szemek fölött, a pofa oldalán és az alsó ajkon, a fülek belső szélén, a mellkason két háromszög alakban, a mellső lábakon és a mancsokon, a hátulsó lábak belső oldalán, a végbélnyílás körül, és onnan a farok alsó oldalán. A fekete alapszínű egyedek orrtükre és karmai feketék, a barna alapszínűeké barnák. Kis fehér folt a mellkason megengedett, de nem kívánatos.
Márványos és csíkos tacskók
A márványos (dapple) mintázat mindig sötétebb alapszínen jelenik meg (tipikusan fekete, barna/csokoládé vagy szürke, ritkábban vörös alapon). A rajzolat szabálytalan, világosabb (szürke vagy bézs) foltokból áll; sem a világos, sem a sötét területek nem uralhatják a testet. – Ideális, ha a fej is kétárnyalatú. Kis fehér folt a mellkason megengedett, de nem kívánatos.
Csíkos (brindle): Vörös vagy sárga alapszínen megjelenő sötétebb csíkozottság; a csíkok legyenek minél határozottabbak és jól kivehetők. A pigmentáció az egyszínű alapszabályát követi: az orrtükör, a karmok és a talppárnák feketék; a vörösesbarna pigment nem kívánatos. Kis fehér mellkasi folt tűrhető, de nem kívánatos.
Megjegyzés a szálkásszőrűekhez: A vaddisznószín a fekete, szürke és barna szőrszálak keveréke, amely vaddisznóra emlékeztető árnyalatot ad (előfordul világos-, közép- vagy sötét tónusban). A szálkásszőrű tacskók leggyakoribb színe ez. Fontos: a szálkás változatnál az FCI a vaddisznó árnyalat(ok) mellett ugyanazokat a szín- és mintázatváltozatokat is elfogadja, mint a sima- és hosszúszőrűnél (beleértve az egyszínű, kétszínű, márványos (dapple) és csíkos (brindle) változatokat).
Nem elfogadott színek
Az FCI standard csak a felsorolt színeket és mintázatokat fogadja el, minden más szín vagy minta kizáró ok. Ide tartozik például a teljesen fehér, a fehér alapon foltos (piebald), az egyszínű fekete vagy egyszínű barna/csokoládé (cser jegyek nélkül), valamint a hígított színek, mint a kék (híg fekete) és az izabella (híg barna) is.
Nemzetközi eltérés: Az amerikai AKC és Dachshund Club of America elismeri a piebald mintázatot, valamint a blue & tan és isabella (fawn) & tan színeket. Emiatt fontos mindig megjelölni, melyik standard szerint hivatkozunk.
Egészségügyi megjegyzés: a hígított színekhez az állatorvosi szakirodalom gyakrabban társít szőrhullást (color dilution alopecia), ezért több európai fajtaklub kifejezetten ellenzi a tenyésztésüket.
Kizáró hibák
A standard számos hibát felsorol, például hibának számít a túl gyenge felépítés, a hosszú láb, a túlságosan a földön csúszó test, a túl gyenge vagy hordó alakú mellkas, a túl laza váll vagy hát. Kizáró hibának számít például a féloldalas szemszín (nem tarka egyednél), a hegyes vagy túlzottan lógó fül, a torzult gerinc (púpos vagy süppedő hát), illetve a standardban nem szereplő színek, mintázatok, vagy súlyos foghibák.
A tacskónak ollós harapással kell rendelkeznie, bármilyen harapási rendellenesség (pl. előre- vagy hátraharapás) súlyos hibának számít. A fajta standardja tehát nagyon részletes, de összességében azt kívánja meg, hogy a tacskó legyen egészséges felépítésű, funkcionális testalkatú vadászkutya, amely képes eredeti munkáját – a föld alatti és feletti vadászatot – ellátni.
A fajta külső megjelenése és jellegzetességei
A tacskó külseje egyedi és karakteres, kis termete ellenére tekinteteket vonz. Sokan mosolyognak, ha egy tacskót látnak, mert mókás külseje kedves látvány, de a fajta maga nagyon is komolyan veszi a dolgát. Egy tacskó úgy viselkedik, mintha nem is lenne tudatában apró termetének – kihúzza magát, bátran odaáll a nagyobb kutyák elé is. Ez a „nagy kutya egy kis testben” attitűd a tacskó egyik védjegye. A tacskó elegáns, arányos, izmos és élénk kutya benyomását kelti, akinek minden porcikája a vadászatra termett, mégis tökéletesen alkalmas arra is, hogy otthonunk kedvence legyen.
Testfelépítése
A tacskó hosszú, nyújtott testű, rövid végtagú kutya, arányosan mély mellkassal és izmos mellel. Elölről nézve széles, dongás mellkasa van, amely messze hátranyúlik (a könyökeit is takarja oldalról a mellkas). A hátvonala hosszan elnyúlik, enyhén lejt a mar után és feszes, izmos ágyéki szakasszal folytatódik. A far nem csapott, inkább vízszintes. A hasfelhúzottság mérsékelt – a tacskónak nincs agárhoz hasonló karcsú, felhúzott hasa, de pocakos sem lehet.
Lábai rövidek, erőteljes csontozatúak. Mellső lábai kissé kifelé fordulhatnak, hogy a széles mellkas elférjen, de ez nem lehet túlzott. Mancsai nagyok és lapát formájúak, különösen a mellsők, amelyeket ásásra tervezett a természet. Az ujjak jól zártak, a karmok feketék és erősek (világos szőrű egyednél lehet világosabb). A bőr laza és rugalmas, hogy a föld alatti mozgásnál se szakadjon, ha szűk járatban feszül a teste.
Farka hosszú, a gerinc vonalát követve hordja, de nem kunkorodik a hátára. Nyugalomban leér a talajig vagy majdnem addig, a vége elvékonyodik. Izgalmi állapotban vízszintesen vagy kicsit magasabban tartja, de nem mered merőlegesen. A farok sérülése kizáró ok (a vadászat során fontos a farok ép funkciója, jelzi a kutya mozgását a föld alatt).
Feje és arckifejezése
A tacskó feje hosszú, de a koponya teteje lapos és elkeskenyedő. Pofája (orrháta) hosszú és egyenes, állkapcsa erőteljes. Fogazata teljes (42 fog), ollós záródású. Szemei közepes méretűek, oválisak, élénk tekintetűek, a színe lehet sötétbarna, vörösesbarna – minél sötétebb, annál jobb; a márványos tacskóknál előfordulhat részben vagy egészben kék szem, ami tolerált, de nem kívánatos. Fülei lelógók, középmagasan tűzöttek, hosszúak és elvékonyodók, elöl a pofához simulnak. Mozgás közben a tacskó fülei picit lengenek, de nem túlzottan nagyok vagy vastagok (a túl hegyes vagy túl gyűrött fül hibának számít).
Mozgása
A tacskó mozgása a rövid lábak ellenére fürge és energikus. Lépései szabadok, a hátulsó lábak jól alálépnek, a mellsők szépen előrenyúlnak. Ügetése a hosszú test miatt sajátos „ringatózó”, de nem bizonytalan. Fontos, hogy a tacskó mozgás közben se hintázzon vagy imbolyogjon oldalra – ez a gerinc és a lábak erejét dicséri. Gyors vágtában meglepően sebes tud lenni kis méretéhez képest. A tacskó szeret futni, játszani, ugyanakkor nem egy hosszútávfutó alkat, de lelkesedése sokáig kitart.
A fajta jelleme, viselkedése és nevelése
A tacskó jelleme legalább annyira jellegzetes, mint a külseje. Egy tacskó általában okos, élénk, kíváncsi és bátor – gyakran vakmerően bátor. Eredeti munkájából adódóan rendkívül kitartó és szenvedélyes: ha például egy kiszemelt zsákmány – legyen az akár egy föld alatti préda vagy egy udvaron futó macska – nyomába ered, nehezen lehet eltántorítani tőle.
Önálló gondolkodású és makacs kutya hírében áll – nem véletlenül mondják, hogy a tacskót nem könnyű engedelmességre bírni. E. B. White amerikai írónak tulajdonítják a tréfás mondást: „A tacskó neveléséről szóló könyv minden mondata kész kabaré. Inkább megtanítanék egy csíkos zebrát buzogányt egyensúlyozni, mintsem rávegyek egy tacskót, hogy a legkisebb parancsomnak is engedelmeskedjen.” Ebben persze túlzás is van – sok tacskó sikeresen nevelhető -, de érzékelteti a fajta makacs, öntörvényű oldalát.
Családi kutyaként a tacskó nagyon ragaszkodó tud lenni a gazdájához. Szeret a „falkája” közelében lenni, gyakran követi a gazdát a lakásban mindenhová. Általában egy személyhez vagy családhoz hűséges, idegenekkel szemben kissé tartózkodó lehet. Őrző-védő ösztöne meglepően erős: házőrzőnek ugyan a mérete miatt nem alkalmas, de ugatással jelzi az idegeneket. Sőt, a tacskók hajlamosak túlzásba vinni az ugatást – sok tacskó „beszédes”, minden neszre reagál. Ezt már kölyökkorban érdemes kordában tartani következetes neveléssel, különben a szomszédok ellenszenvét válthatja ki az állandó csaholás.
A tacskó határozott egyéniség, nem rettegős alkat. Kis termete ellenére sokszor konfrontálódik nagyobb kutyákkal is, ha azok betolakodnak a területére vagy fenyegetőnek érzi őket. Éppen ezért fontos a korai szocializáció: minél több pozitív élmény idegen kutyákkal, emberekkel, gyerekekkel. Ha kölyökkortól megfelelően szoktatjuk, jól kijön más állatokkal, de a kisállatokat (pl. hörcsög, tengerimalac, madár) hajthatja a vadászösztöne miatt, ezért velük óvatosnak kell lenni.
Nevelése és kiképzése
Kétségtelen, hogy a tacskó nem a vakon engedelmeskedő kutyák közé tartozik. Intelligens, de önfejű – sokszor megérti, mit kér tőle a gazda, de saját belátása szerint dönti el, megteszi-e. A kulcs a tacskó nevelésében a következetesség és a pozitív megerősítés. A durva fegyelmezés, kiabálás vagy kemény büntetés kifejezetten káros ennél a fajtánál, mert érzékeny és „sértődős” tud lenni. Ha igazságtalannak érzi a bánásmódot, vagy megijesztik, akkor még inkább dacolni fog, és bizalmatlan lesz.
Ehelyett érdemes jutalomfalatokkal, dicsérettel motiválni – hisz a tacskó ínyenc, a hasán keresztül könnyebb hatni rá. A klikkeres tréning vagy más pozitív megerősítéses módszer jól működhet. Fontos a határozott, de szeretetteljes hangnem: a tacskó megérzi, ki a „főnök”, ha következetesen betartjuk a szabályokat, de sosem bántjuk őt. Kitartással a tacskó is megtanulja az alapengedelmességi parancsokat, csak ne várjunk tőle border collie szintű alázatot.
Szobatisztaság
Hírhedten nehézkes lehet a tacskók szobatisztaságra nevelése. Kis hólyaggal rendelkeznek és makacsságuk miatt előfordul, hogy hosszabb ideig tart a folyamat. Javasolt egy helyen újságpapírral vagy kutyapelussal kezdeni, és fokozatosan kivinni őket. Sok türelem és jutalmazás kell, de következetes napirenddel (etetés után, alvás után azonnal kivinni) elérhető a tisztaság.
Pórázfegyelem
A tacskók hajlamosak húzni, mert szenvedélyesen szaglásznak és mennének a nyom után. Már fiatalon tanítsuk, jutalmazzuk, ha laza pórázon sétál. Egy jól bevált trükk: álljunk meg, ha húz, és csak akkor induljunk tovább, ha lazít. Így megtanulja, hogy nem ér el gyorsabban célba rángatással.
Hívás (visszahívás)
Ez kritikus pont, mert ha a tacskó vadat érez, hajlamos süketet játszani. Gyakoroljuk biztonságos, zárt területen vagy hosszú pórázon a „Hozzám!” parancsot, mindig jutalmazva, amikor odajön. Nagyon erős ösztönkontrollra van szükség – soha ne kergessük, ha elfut, inkább próbáljunk meg ellenkező irányba szaladni vagy egy finom falattal csalogatni. Bizonyos helyzetekben érdemes pórázon tartani, főleg vadakban gazdag területen.
Egyedüllét, szeparáció
A tacskók kötődő típusok, így akár szeparációs szorongás is kialakulhat náluk, ha sosem tanulják meg, hogy néha egyedül kell maradni. Lépésről lépésre szoktassuk egyedülléthez: előbb csak pár percre hagyjuk magára, majd fokozatosan növeljük az időt. Adjunk neki rágójátékot vagy interaktív etetőjátékot, ami lefoglalja. Ha nyüszít vagy ugat, ne menjünk vissza azonnal, csak ha csendben van egy ideje – így tanulja meg, hogy a nyugalom eredményezi a gazdi visszatérését.
Kutyaiskola és szocializáció
Egy jó kölyöktanfolyam vagy alapengedelmességi tanfolyam sokat segíthet. Ott a tacskó más kutyákkal találkozik, tanul figyelni a gazdira jelenlétükben is, és kontrollált környezetben vezethetjük le energiáit. Emellett minél több emberhez, gyerekhez, különböző helyzethez szoktassuk. Bár kicsi, nem öleb, ne hordozzuk mindenhová ölben – hadd sétáljon, fedezzen fel, mert így lesz magabiztos felnőtt.
A fajta mozgásigénye, munkakészsége és sportban való szerepe
Sokan azt gondolják, hogy a tacskó mint kistestű kutya, tipikus lakásban lustálkodó fajta. Ez azonban tévedés – bár a tacskó remekül érzi magát egy kanapén takaró alá bújva is, valójában eredendően munkakutya, akinek jelentős a mozgásigénye és munkakedve. Természetesen nem igényel annyi mozgást, mint egy nagytestű vizsla vagy egy border collie, de a napi szintű kiadós séta és játék nagyon fontos a számára, mind fizikai, mind mentális egészségét tekintve.
Mozgásigény
Egy egészséges tacskó mindennap igényli a sétát, lehetőleg 1-2 alkalommal legalább 30-60 percet összesen. Ezt sok gazdi alulbecsüli, pedig a tacskó, ha nem mozoghat eleget, hajlamos elhízni és viselkedési problémái (pl. rombolás, túlzott ugatás) is lehetnek. Közepes energiájú kutyaként jellemezhető: lakásban nyugodtan viselkedik, ha kint lemozoghatta magát. Imád sétálni, szaglászni – a földre szegett orral végigszimatolja a járdát, parkot, bokrokat. Engedjük meg neki, hogy hódolhasson ennek a szenvedélynek, hiszen számára ez nemcsak séta, hanem mentális tevékenység is.
A tacskó jó nyomkövető képessége miatt akár nyomkereső játékokat is játszhatunk vele: elrejtünk egy jutalomfalatot vagy a kedvenc játékát, és hagyjuk, hogy az orrát használva felkutassa – imádni fogja. Fontos, hogy a mozgást a tacskó fizikai korlátaihoz igazítsuk: kerülni kell a magasról ugrálást, túl sok lépcsőzést, mert a gerincére veszélyes (lásd egészségügyi résznél). Futni rövidebb távon szeret és tud is, de hosszú, több kilométeres kocogásra nem alkalmas partner. A fiatal tacskók nagyon virgoncak, ilyenkor különösen figyelni kell, hogy a növekedési időszakban (kb. 1 éves korig) ne terheljük túl őket – a kölyök ne menjen sokat lépcsőn, és erőltetett módon ne fussunk vele, amíg csontozata, izmai teljesen kifejlődnek.
Munkakészség, vadászati feladatok
A tacskó eredetileg kotorékeb, azaz föld alatti vadászatra kitenyésztett fajta. Mind a mai napig sok országban használják vadászatra – főként róka, borz kiűzésére a kotorékból, illetve vércsapázásra. Különösen a szálkásszőrű tacskókat kedvelik a vadászok, mert szívósabbnak és időjárásállóbbnak tartják őket. A tacskó hihetetlenül bátor és kitartó a föld alatt: szembe mer nézni egy sarokba szorított borzzal vagy rókával is a szűk járatokban. Hangos csaholással jelzi a felszínen lévő vadásznak, merre jár a róka és mikor indul meg kifelé.
Sok tacskót használnak vaddisznóhajtásokon is: ilyenkor kis termete ellenére keresi a vaddisznót és hanggal jelzi, hajtja a puskások felé. Meglepő lehet, de vízi munkára is betanítható: noha nem kimondott vízikutya, egy lelőtt vízi szárnyast apportírozhat, vagy a vízben áthajtja a vadkacsát. A vércsapamunka (sebzett nagyvad utánkeresése) az egyik olyan terület, ahol a tacskó kiváló – sok országban végeznek velük hivatalos utánkeresést, mert orruk kivételes, és alacsony termetük miatt közel a talajhoz, koncentráltan követik az akár napos csapát is.
Ha egy tacskót vadászatra szánunk, akkor természetesen speciális kiképzést igényel, és jellemzően vadász vizsgákat is szoktak velük tenni (pl. kotorékeb vizsga, utánkereső vizsga). Magyarországon a tacskó vadászkutya mivoltát kevesebben használják ki, de a fajta ősei vadászebek, így a mai napig sok tacskóban erősen él a vadászösztön.
Sport és egyéb tevékenységek
A tacskókkal számos kutyás sportot is lehet (és érdemes) űzni, persze igazítva a fajta adottságaihoz. Amit kifejezetten nekik találtak ki, az az earthdog trial (föld alatti mesterséges kotorékrendszerben rendezett próba). Ez főleg az USA-ban népszerű, de Európában is vannak kotorékversenyek, ahol a tacskók és terrierek műodúkban, biztonságos körülmények között gyakorolhatják a vadászatot (általában élő vad érintése nélkül, csak a szag és nyom követésével).
Bár makacs, a tacskó jól motiválható, így pl. az obedience vagy a rally-o hobbi szinten szóba jöhet. Nagyon szeret trükköket tanulni (főleg ha jutalomfalat jár értük) – sok tacskó tud két lábra állni, forogni, tárgyat hozni, pacsit adni stb. Az agility egy kettős megítélésű sport tacskóval: imádna akadályokon átmenni, alagútba bújni (hisz neki találták ki!), és sok tacskó ügyes is agility pályán, viszont a magas ugrások, a szlalom komoly terhelést róhat a hosszú gerincükre. Ha agilityzni szeretnénk, alacsony ugrómagassággal és nagyon odafigyelve tegyük, a sérülések elkerülése végett.
A nyomkövetés és személykövetés (mantrailing) is kiváló választás! A tacskók szuper orrú kutyák, így akár versenyszerűen is lehet velük mantrailingelni (emberkeresés szagminta alapján) vagy csak hobbiból játszani ilyet. A tacskó kirándulni, erdőt járni is nagyon szeret. Akár hosszabb túrára is vihető, bár lehet, hogy a végén ölben kell hozni, ha kimerülne. A természetes közeg, az erdei szagok teljesen feldobják.
Vannak tacskók, amelyek szeretnek úszni, főleg ha meleg van. Testfelépítésük miatt nem ők a legjobb úszók, de ha kicsi korától szoktatjuk, jó mozgásforma lehet számukra. Mindig figyeljünk rá, hogy kijusson a partra, mivel rövidek a lábai, a meredek medencéből vagy tóparton segítségre szorulhat kimászáskor.
Mint látjuk, a tacskó egy aktív kis kutya, aki igényli a napi szellemi és fizikai kihívásokat. Ha ezeket megkapja – legyen az egy hosszabb séta, egy kis engedelmességi gyakorlás, vagy csak egy kertben való szimatvadászat -, akkor otthon nyugodt és elégedett lesz. Ne becsüljük alá mozgásigényét, egy tacskó, aki ki van fárasztva, sokkal kevesebb csintalanságot követ el otthon és hosszú távon is egészségesebb marad.
A fajta gondozása és mindennapi igényei
A tacskó gondozása típustól függően némileg eltér, de általában nem túl igényes kutya. Kis termete miatt a tartása, etetése, ápolása egyszerűbb, mint egy nagyobb ebé, azonban vannak olyan speciális igények, amelyekre figyelni kell.
Táplálás
A tacskó szeret enni – hajlamos lehet a mohóságra és az elhízásra, ha nem figyelünk. A kiváló minőségű, kis testű kutyáknak szánt táp vagy házi koszt megfelelő arányú hús-zöldség-rizs kombinációval ajánlott. A mennyiségre nagyon ügyeljünk: egy standard tacskónak napi ~120-180 g jó minőségű száraztáp (testsúlytól és aktivitástól függően), egy törpének ennél kevesebb is elég. Osszuk két étkezésre (reggel-este), mert a tacskó hajlamos együltében túlenni magát, ami emésztési gondokat okozhat.
Kerüljük a nassoltatást az asztalról. A tacskó nagyon kunyerálós tud lenni, bűbájos tekintettel, de a jutalomfalatokat inkább edzéshez, tanításhoz használjuk. Az elhízás különösen veszélyes a tacskóra nézve, mert az extra súly terheli a gerincét és ízületeit. Ha azt látjuk, hogy kedvencünk dereka eltűnik, és nehezen tapinthatók a bordái, ideje csökkenteni az adagot és növelni a mozgást. Mindig legyen friss víz előtte, mert a tacskók is hajlamosak a húgyúti problémákra, ha keveset isznak.
Szőrápolás
A tacskó három szőrváltozatban létezik, és mindegyik kicsit más ápolási rutint igényel. A rövidszőrűeknél elég a heti „átpolírozás” és a ritka fürdetés, a hosszúszőrűeket rendszeresen fésülni kell, míg a szálkásszőrűeknél 2-4 havonta trimmelés javasolt. Minden változatnál fontos a mértékletes fürdetés kímélő samponnal, valamint a fülek, karmok és talppárnák rendszeres ellenőrzése.
Rövidszőrű tacskó
Ápolása a legegyszerűbb. Vedlési időszakban (tavasszal és ősszel) érdemes gumikefével vagy vedléssegítő kesztyűvel átsimogatni a bundáját hetente párszor, hogy az elhalt szőrszálakat eltávolítsuk. Egyébként elég időnként áttörölni egy nedves ruhával vagy speciális fényesítő kendővel, hogy a szőr fényes maradjon. Fürdetni csak akkor kell, ha nagyon koszos (évente párszor). Télen a rövid szőrű tacskók fázhatnak kint, ezért hideg időben kutyakabát vagy pulóver viselése javasolt nekik a sétán.
Hosszúszőrű tacskó
Bundáját rendszeresen, legalább heti 2-3 alkalommal át kell fésülni, hogy ne csomósodjon össze. Különösen a fülénél, „nadrágjánál” (hátsó lábak hátsó részén), hónaljban, comboknál hajlamos filcesedni a hosszú szőr. Egy lágyabb sörtéjű kefe vagy ritka fogú fémfésű alkalmas erre. Fürdetni szükség szerint, 2-3 havonta, jó minőségű kutyasamponnal, majd balzsammal, hogy a szőr selymes maradjon. Szárításnál figyeljünk, hogy teljesen megszáradjon, mert a nedves hosszú szőr bőrirritációt okozhat. A talppárnák között kiálló hosszú szőrt érdemes ollóval visszavágni, hogy ne csússzon és ne hordjon be koszt.
Szálkásszőrű tacskó
Az ő ápolása igényel némi szakértelmet. A szálkásszőrű tacskó kétrétegű bundája (drótos fedőszőr és puha aljszőr) folyamatosan nő és elhal. Őt trimmelni kell 3-4 havonta (általában évente 2 nagy trimmelés tavasszal és ősszel, és közte 1-1 kisebb igazítás) kézzel ki kell húzni az elhalt fedőszőrt. Ezt meg lehet tanulni, de ha bizonytalanok vagyunk, érdemes kutyakozmetikushoz vinni. A trimmelés nem fáj a kutyának, ha jó ütemben csinálják, mert csak a már elhalt szálakat távolítjuk el.
Semmiképp ne nyírjuk géppel, mert akkor a szőre puha, filcesedő lesz és elveszti védelmét. A rendszeres fésülés itt is fontos, főleg a szakáll és szemöldök körül finomabb kefével ki lehet fésülni a koszt. Fürdetése ritkán szükséges, mert a szálkás szőr természeténél fogva nem veszi át könnyen a szagokat és szennyeződést. Ha fürdetjük, akkor utána alaposan szárítsuk meg, nehogy a vastag bunda alatt nedves maradjon a bőr.
Egyéb ápolási feladatok
A tacskónál is ügyelni kell a körömvágásra – mivel rövid lábai vannak, ha a karmok túl hosszúra nőnek, megváltoztathatják a járását és fájdalmat okozhatnak. Általában havonta érdemes ellenőrizni, és szükség esetén lecsípni a hegyéből. A fülét rendszeresen vizsgáljuk meg: a lógó fülű fajtáknál gyakrabban alakul ki fülgyulladás. Tartsuk tisztán a hallójárat bejáratát nedves törlőkendővel, és ha piros, bűzös vagy túl sok benne a fülzsír, állatorvossal nézessük meg.
A fogápolás is fontos, főleg a kis testű kutyák hajlamosak fogkőképződésre. Szoktassuk a tacskót kölyökkortól a fogmosáshoz (kutyafogkrémmel és ujjra húzható kefével), vagy legalább adjunk neki rágós játékokat, fogtisztító rágókat. Évente egyszer nem árt megmutatni az állatorvosnak a fogait, szükség esetén fogkőleszedés javasolt altatásban, mert a rossz fogak szív- és veseproblémákhoz is vezethetnek.
Napi rutin és igények
A tacskó szereti a rendszert és a kényelmet. Legyen neki saját fekhelye, lehetőleg puha párna vagy kosár, ahová visszavonulhat. Mivel imádnak ásni és takarózni, sok gazdi tart a tacskónak egy plédet vagy kis takarót a kosarában – ő boldogan bevackolja magát. Gyakori, hogy a tacskók a gazdi ágyába is bemásznának a paplan alá. Egyénfüggő, hogy engedjük-e ezt neki, de mindenesetre jól mutatja, mennyire szeret barlang-szerű melegben lenni. Hideg időben vigyázzunk rá, akár lakásban is igényli a meleget. Nyaranta viszont figyeljünk, hogy ne melegedjen túl: a tacskó alacsony termete miatt közel van az aszfalthoz, ami nyáron forró – inkább reggel és este sétáltassuk, nehogy hőgutát kapjon.
A tacskó nagyon játékos, élete végéig szeret labdázni, kötélhúzóst játszani vagy bármilyen interaktív játékban részt venni. Erős a zsákmányszerző ösztöne, ezért a húzogatós, csipogós játékok általában nagy kedvencek. Ügyeljünk azonban, hogy ne hagyjunk nála olyan kicsi játékot, amit lenyelhet, mert ők is hajlamosak megrágni és bekapni dolgokat. A rágócsontokkal (pl. szarvasagancs, préselt rúd) sok tacskó szívesen elvan, és ezzel a fogait is tisztítja.
Gerincvédelem a mindennapokban
Külön ki kell térni arra, hogy a tacskó hosszú gerince érzékeny. Kerüljük, hogy magasra ugráljon: pl. ne engedjük fel-le ugrani a kanapéra, ágyra. Ha szeretnénk, hogy oda is felmehessen, érdemes kutyarámpát vagy lépcsőt beszerezni, amin fel-le közlekedhet.
Emelni mindig helyesen emeljük: soha ne csak a mellső lábainál vagy a hátsónál fogjuk! Mindkét kezünket használjuk, az egyik a mellkas alatt, a másik a fara alatt tartva, hogy a gerince vízszintes maradjon. Ezzel elkerülhetjük a csigolyák közti porckorongok túlterhelését.
Lépcsőzés: ha napi pár lépcsőfokról van szó, nem gond, de hosszabb lépcsősorokat inkább kerüljünk vagy ölben vigyük fel-le.
Játék más kutyákkal: figyeljünk, hogy nagyobb, nehéz kutya ne rohanjon át rajta vagy ne tapossa le, mert egy rossz mozdulat is sérülést okozhat.
Mentális igények
A tacskó okos, így ha csak fizikailag fárasztjuk, de fejben nem, akkor unatkozhat. Adjunk neki munkát: tanítsunk neki új trükköket, kerestessünk meg elrejtett falatkát, találós feladatokat (pl. három műanyag pohár alá rejtsünk jutalmat és találja meg). Ezek lekötik és boldoggá teszik, mert a tacskó eredendően problémamegoldó vadász, szereti, ha hasznos lehet és örömet okozhat nekünk a teljesítményével.
Egészségmegőrzés
Ide tartozik a rendszeres állatorvosi ellenőrzés, oltások, féreghajtás, kullancs- és bolhavédelem. A tacskó elég szívós tud lenni, de bizonyos betegségekre hajlamos (lásd következő pont). Ha időben észrevesszük a jeleket (pl. kedvetlenség, fájdalom, mozgászavar), és orvoshoz fordulunk, sok problémát jól lehet kezelni.
Mindig tartsuk be az állatorvos utasításait, különösen gerincprobléma esetén a nyugalom és gyógyszerelés aranyat ér. Megfelelő gondoskodással a tacskó 12-16 évig élhet (sok esetben még tovább is), és végig energikus, jókedvű társ marad.
A fajtára jellemző egészségügyi problémák és betegségek
Bár a tacskó általában egészséges és szívós fajta, néhány jellegzetes egészségügyi problémára hajlamos. Ezek közül is kiemelkednek a mozgásszervi gondok, elsősorban a gerincproblémák, de említhetők örökletes betegségek és egyéb, a fajtánál gyakoribb kórok is. Fontos a leendő gazdák számára, hogy tisztában legyenek ezekkel, hiszen megelőzéssel, szűréssel sok baj elkerülhető.
Porckorongsérv – „Tacskóbénulás”
Sajnos a tacskóknál az átlagosnál jóval gyakrabban fordul elő a csigolyák közti porckorongok sérvesedése (Intervertebral Disc Disease, IVDD). Ennek oka a hosszú gerincoszlop és a rövid lábak aránya, illetve egy örökletes hajlam a porckorongok korai meszesedésére. Statisztikák szerint a tacskók kb. 20-25%-ánál élete során jelentkezik valamilyen fokú porckorongsérv. Ez lehet enyhébb (csak fájdalom, merevség) vagy súlyosabb (végtaggyengeség, bénulás). Gyakori, hogy a háti vagy ágyéki szakaszon egy porckorong kitüremkedik és nyomja a gerincvelőt – ilyenkor a kutya hirtelen fájdalmat jelez, hátát púposítja, esetleg a hátsó lábait nem akarja használni, maga alá húzza.
Az elülső testfél bénulása ritkább, de előfordulhat nyaki szakaszon sérv. A köznyelv ezt nevezi „tacskóbénulásnak”. A hajlamot nem lehet 100%-ban kivédeni, de megelőzéssel csökkenthető a kockázat: normál testsúly tartása (az elhízás súlyosbítja az IVDD kockázatát), ugrálás kerülése, mozgás utáni pihenés biztosítása. Bizonyos országokban (pl. Skandináviában) már szűrik a tacskókat röntgennel a porckorong meszesedésekre fiatal korban, hogy a súlyosan érintett egyedeket kivonják a tenyésztésből.
Ha mégis bekövetkezik a baj, a kezelése lehet konzervatív (ketrecnyugalom hetekig, gyulladáscsökkentő gyógyszerek, fizioterápia) vagy súlyos esetben műtéti (idegsebészeti beavatkozás a kitüremkedett porcrész eltávolítására). Szerencsére a tacskók egy jó részét sikerül regenerálni, még ha lebénult, akkor is sok esetben újra tud járni megfelelő rehabilitációval. Fontos időben orvoshoz fordulni, ha tacskónk fájlalja a hátát vagy bármely gyengeséget mutat a lábaiban – ilyenkor azonnal nyugalomba kell helyezni és segítséget kérni.
Ortopédiai problémák
A gerincen kívül is akadhat néhány mozgásszervi gond:
- Térdkalács ficam (patellaficam)
Kis testű kutyáknál gyakori, a tacskónál is előfordulhat, hogy a térdkalács ki-be ugrik a helyéről. Enyhébb esetben csak időnként fel-felkapja a lábát futás közben, súlyosabbnál műtét kell a korrigálásra. A tenyésztők igyekeznek kiszűrni ortopédiai vizsgálattal. - Csípőízületi vagy könyökízületi diszplázia
Tacskóknál nem tipikus, de előfordulhat enyhe diszplázia. Nem tartozik a legfőbb problémák közé, a hosszú hát nagyobb gond. - Osteogenesis imperfecta (OI)
Egy ritka genetikai betegség, főleg a szálkásszőrű tacskóknál figyelték meg. Ez az „üvegcsont-betegség”, ami törékeny csontokat okoz a kollagén hibás szintézise miatt. Szerencsére nagyon ritka (vizsgálatok szerint a szálkások ~17%-a hordozó lehet, de beteg csak akkor lesz, ha két hordozó párosodik). Ma már létezik rá genetikai teszt, így felelős tenyésztés mellett kikerülhető, hogy két hordozó pározzon.
Szem és fül problémák
A szem és a fül is érzékeny terület – a hosszú fülek és az irritációra hajlamos szem miatt gyulladások is előfordulhatnak:
- Progresszív retina atrófia (PRA)
Egy örökletes szembetegség, ami fokozatos látásvesztést (vakságot) okoz idősebb korban. Tacskóknál előfordul, van rá genetikai szűrés (PRCD-PRA gén), tenyésztők figyelnek rá. - Szürkehályog
Főleg idősebb tacskóknál jelentkezhet, de nem gyakoribb náluk, mint más fajtáknál. Műthető, ha szükséges. - Szemhéj rendellenességek
Például befelé forduló (entropium) vagy kifelé forduló (ectropium) szemhéj – tacskónál ritka, de előfordulhat. - Különböző színű szem és süketség
Márványos tacskóknál előfordulhat, hogy az egyik szem kék, a másik barna – ez önmagában nem kóros eltérés. A probléma kettő márványos párosításnál merülhet fel, amely pigmenthiányos, nagy fehér területekkel és a szem/fül fejlődési rendellenességeinek – például hallás- vagy látászavarok – fokozott kockázatával járhat.
Hormonális és belső szervi betegségek
Nem csak kívül jelentkezhetnek gondok – hormonális zavarok és belső szervi eltérések is előfordulhatnak:
- Cushing-szindróma
Tacskóknál sajnos az átlagnál gyakrabban diagnosztizálják. Ez a mellékvese túlműködése, túl sok kortizol hormon termelődik. Tünetei: fokozott szomjúság és étvágy, hasas testalkat, kopaszodó szőr, gyengeség. Gyógyszerrel kezelhető, menedzselhető életfogytig. - Pajzsmirigy alulműködés
Előfordul tacskóknál középkorú, idősebb korban. Lassan kialakuló fáradékonyság, hízás, szőrhullás jellemzi. Hormonpótlással jól kezelhető. - Cukorbetegség
Főleg ha elhízott a kutya, kialakulhat, de nem kimondottan fajtaspecifikus. - Patkóvese és húgyúti kövesség
A tacskóknál leírtak veleszületett vese-rendellenességet, de ritka. Húgyúti kövek előfordulhatnak, főleg kanoknál idősen (diétával és sok vízzel megelőzhető). - Epilepszia
Idiopatikus epilepszia tacskóknál is lehet. Általában gyógyszerrel karbantartható rohamokra kell számítani. Nem a leggyakoribb fajtabaj, de jelen van a populációban. - Agyhártya- és agyvelőgyulladás
Az immunrendszer által közvetített, a központi idegrendszert érintő gyulladásos betegség. Kistestű fajtákban gyakoribb, tacskóknál is leírták. Nehezen kezelhető, de szerencsére ritka.
Bőr és allergia
Tacskóknál is felléphet étel- vagy környezeti allergia, ami viszketéssel, bőrgyulladással jár. Kezelése egyedi: allergén kerülése, hipoallergén diéta, gyógyszerek. A szín miatti szőrhullást már említettük: kék vagy izabella színű tacskóknál fiatalon kopaszodás léphet fel (Color Dilution Alopecia), ezért nem is preferálják az ilyen színeket. Bőrdaganatok idősebb korban, ahogy bármely kutyánál, itt is előfordulhatnak (pl. jóindulatú zsírdaganatok elég gyakoriak).
Fogak és száj
A tacskók kissé hajlamosak a fogkőre és a fogínybetegségre, főleg ha sok puha ételt esznek és nincs rendszeresen tisztítva a foguk. Ez megelőzhető rágással és fogmosással. Kistestűeknél néha előfordul a tejfogak visszamaradása (nem esik ki egy-egy tejfog, pl. szemfog), ezt figyelni kell kölyöknél és állatorvossal eltávolíttatni, mert torlódást, ínygyulladást okozhat.
Élettartam
A tacskók átlagosan 12-16 évig élnek. Sok egyed 15-17 évet is megér megfelelő gondozással. Idős korban persze jelentkezhetnek ízületi bántalmak (gerincmeszesedés, artrózis), de egy fitten tartott tacskó akár még 10-12 évesen is fürge tud lenni. Rendszeres állatorvosi ellenőrzéssel az időskori problémák (pl. szívzörej, daganat, vesegond) is időben kiszűrhetők. Gyakori, hogy 8-10 éves kor felett a tacskók igénylik a puhább fekhelyet, kevesebbet mozognak, de szellemileg frissen tarthatók játékkal.
Tartási és környezeti igényei
A tacskó alkalmazkodó fajta, ezért sokféle tartási környezetben jól érzi magát: lakásban, kertes házban, városban, vidéken egyaránt tartható. Néhány sajátos szempontot azonban figyelembe kell venni a megfelelő környezet biztosításához.
Bent vagy kint?
A tacskó mindenképp emberek közelségét igényli. Nem való arra, hogy kennelben tartsák elkülönítve, vagy napokra magára hagyják. Ha kertes házban élünk is, engedjük be a lakásba, legyen velünk. Meg fog tanulni a lakás szabályaihoz alkalmazkodni – ha eleget mozog és neveljük, nem lesz gond vele bent.
Ha munkába járunk, és a kutya egyedül marad napi 8 órát, azt is meg lehet oldani, de foglalkozzunk vele előtte/utána sokat. Sok tacskó ilyenkor alszik és átvészeli a napot, de van, akinél szeparációs szorongás lép fel (ugat, rombol). Ezt megelőzni kell kis korától, lásd nevelés résznél.
A tacskó szeret felfedezni. Ha van kert, alakítsunk ki neki kis „kalandpályát”: pár farönk, amin egyensúlyozhat, egy alacsony alagút (vehetünk agility alagutat vagy építhetünk), különböző talajfelületek (fű, kavics, homok) amiben szimatolhat. Bent is lehet ügyeskedni: például elrejthetünk jutalmakat a lakás különböző pontjain, hogy keresse meg. Ezekkel megelőzhető az unalom.
Lakásban tartás
A tacskó kis termete miatt ideális lakáskutya. Nem foglal sok helyet, nem igényel hatalmas udvart, és könnyen megoldható a mozgatása akár beltérben játékokkal, rövidebb sétákkal is. Mivel hajlamos az ugatásra, társasházban fontos a nevelés, hogy ne ugasson minden zajra. Meg lehet tanítani a „Csend!” parancsot, illetve a tacskó általában érzi, ha a gazda nem díjazza a felesleges ugatást (pl. egy határozott „Elég!” és figyelemelterelés segíthet). Egy jól nevelt tacskó nem hangosabb, mint más kutya.
A lakásban érdemes neki biztosítani pár saját játékot, rágcsát, hogy ne a bútorokat kóstolgassa. Szeret felugrani kanapéra, ágyra – ezt döntse el a gazdi, hogy engedi-e. Ha nem, következetesen tiltsa, és legyen saját kuckója. Ha igen, akkor a bútorokon is rendezzen be számára biztonságos helyet (pl. egy pléd amit ismerős illatú). Lakásban figyelni kell a veszélyekre, pl. elér dolgokat az asztal széléről, szemétből, stb. Előfordul, hogy ellop egy csokit a dohányzóasztalról – erre figyeljünk, mert a csoki mérgező a kutyának. A tacskók szeretnek rágni, főleg kölyökként, tehát zsinórokat, veszélyes tárgyakat tegyünk előlük elérhetetlen helyre.
Emeletes lakásban a lépcsőzés okozhat gondot: magas emeletre mindenképp ölben vigyük, ha nincs lift. Pár lépcső nem baj (pl. családi ház bejárata), de egész nap lépcsőztetni nem szabad. Balkon, terasz biztonságáról gondoskodjunk: a tacskó kis testű, ne férjen ki korlátok között és ne tudjon felmászni valahova, ahonnan leeshet.
Kertes ház, udvar
Kertben tartva a tacskó imád szaladgálni, szaglászni, ásni – erre készüljünk fel! Ha szépen nyírt kertünk van, lehet, hogy az első vakondtúrásnál a tacskó nekilát kikaparni… Ehhez ösztönös tehetsége van. Meg lehet próbálni leszoktatni róla, de nehéz, inkább jelöljünk ki neki egy sarkot, ahol kedvére kaparászhat.
A tacskó kicsi, így a kerítés résein könnyen átpréselheti magát, vagy alatta alááshat. Gondoskodjunk résmentes, sűrű kerítésről, és ha kell, alulról süllyesszünk le néhány ásásgátló elemet (pl. földbe ásott drótháló). Mivel hajtja a vadat, ha egy sün, macska vagy más állat megy a kerítésen túl, hajlamos lesz megszökni, ha rést talál.
Kerti tó, medence esetén ügyeljünk, hogy ne tudjon beleesni, vagy legyen kiúszási lehetőség. A tacskó szereti a kényelmet, de egy jól szigetelt kutyaházat is elfogad, ha hozzászoktatjuk. Ám fontos tudni, hogy a tacskó nem alkalmas kerti kintlétre egész évben! Rövid lábai, vékonyabb bundája miatt télen nagyon fázna kint. Legyen lehetősége bejönni fűtött helyre. Sok tacskó gazda amúgy is családtagként kezeli és bent tartja, de ha ki is jár, mindig legyen meleg vacka bent is.
Éghajlati érzékenység
A tacskó a szélsőséges időjárást kevésbé bírja. Télen, mint említettük, a rövidszőrű és a törpe tacskók fáznak; mínuszokban kabát javasolt, és ne tartsuk kint hosszú ideig mozdulatlanul. A mozgás melegíti, de a hasuk közel van a hóhoz, latyakhoz, így könnyen áthűlhetnek. Nyáron pedig a forróság viseli meg, mivel közel van a betonhoz, aszfalthoz. Napszúrást is kaphat, védjük azzal, hogy a legmelegebb órákban hűvösben van (akár légkondicionált szobában). Egy kis kutyamedencének nagyon örülhet nyáron az udvaron, pancsol benne és hűsöl.
Kinek ajánlott a fajta?
A tacskó sokoldalú személyiség, de határozott jelleme miatt nem való mindenkinek. Az alábbiakban összefoglaljuk, milyen gazdának és életkörülményeknek ideális, illetve nem ideális ez a fajta.
Ajánlott
Családoknak, pároknak, egyedülállóknak egyaránt
A tacskó jól tud alkalmazkodni a családi élethez, gyerekek mellé is megfelelő (inkább 6-7 év feletti gyerekek, akik már tudnak szépen bánni vele). Hűséges családtag lesz, aki részt vesz minden közös tevékenységben kirándulástól a tévénézésig.
Akik értékelik az egyéniséget
Ha valaki örömét leli egy kicsit önfejű, de nagyon szeretetreméltó kutyában, a tacskó kiváló választás. Nem „robotkutya”, hanem partner, akivel néha kompromisszumot kell kötni – cserébe rengeteg mókát és szeretetet ad.
Akik tudnak időt szánni a nevelésre és mozgatásra
A tacskó imád tanulni, játszani, de kell hozzá türelem. Olyan gazdinak való, aki naponta legalább egy órát tud foglalkozni vele aktívan (tanítás, játék, séta). Ha ez megvan, a tacskó lakásban nem problémázik.
Lakásban vagy kertes házban élőknek egyaránt
A tacskó mindkét helyen boldog, ha a fent leírt mozgás- és társas igényeit kielégítik. Városi környezetben is jól elboldogul (pórázon szépen megtanul sétálni, megszokja a forgalmat), és vidéken is (ott pl. több lehetősége van ásni, szimatolni).
Kezdő kutyatartóknak feltételesen
Ha valaki hajlandó utánaolvasni és kutyaiskolába járni, első kutyásnak is megfelelő. Sokat tanulhat belőle a gazda is, mert a tacskó nem hagyja, hogy lusta legyen a nevelésben. Ha a kezdő gazdi elszánt és van humorérzéke, remek párost alkothatnak. Ha viszont valaki teljesen tapasztalatlan és nincs ideje tanulni se, akkor jobb egy könnyebben irányítható fajta.
Idősebb embereknek
Egy jól nevelt, nyugodtabb felnőtt tacskó nagyon jó társ lehet idősebb gazdának is. Kis termete miatt könnyű kezelni, nem húzza el az embert (ha meg van nevelve), és szívesen fekszik a lábnál vagy ölben. Arra figyelni kell, hogy megfelelően tudják mozgatni (pl. idős gazdi nehezen hajol le felvenni mondjuk, vagy a lépcsőn felvinni). Ha a gazdi fizikailag még viszonylag fitt és szeret sétálni, a tacskó jó motivációt ad a mindennapi mozgáshoz. Sok nyugdíjas nagyon boldog tacskó gazdi, a fajta hosszú élete miatt sokáig elkíséri őket. Persze biztosítani kell, hogy ha a gazdi egészsége romlana, a kutyáról gondoskodjon valaki.
Nem ajánlott
Ha valaki egy teljesen engedelmes, mindig szófogadó kutyát akar
A tacskó a makacssága miatt nem lesz olyan, mint mondjuk egy golden retriever, aki minden parancsra teljesít. Ha ez zavar, akkor ez a fajta nem jó választás.
Túl elfoglalt, rohanó életmódú embereknek
Ha napi 10-12 órát egyedül lenne hagyva a lakásban, és a gazdinak nincs ideje se kutyasuliba járni, se rendesen sétálni – akkor a tacskó frusztrált és problémás lesz. Olyan gazdinak való, aki időt tud szentelni rá. Egy tacskó, akivel nem foglalkoznak, boldogtalan és akár destruktív is lehet.
Nagyon kisgyermekes családnak (2-3 éves totyogók)
Nem arról van szó, hogy a tacskó ne jönne ki a gyerekekkel, inkább a gyerek nem tud még vigyázni a tacskóra. Egy durva mozdulat (ráülés, farokhúzás) miatt a tacskó akár fájdalomtól odakaphat, és a gyereket érheti sérülés. 5-6 éves kortól már megtanítható a gyerek a helyes bánásmódra. Természetesen mindig legyen felügyelet a kisgyerek és a kutya között.
Olyan háztartásba, ahol a csend létfontosságú
Például ha valaki éjjeli műszakban dolgozik és napközben alszik, vagy nagyon érzékenyek a szomszédok. A tacskó biztosan fog hangot adni néha, ezt el kell fogadni. Megfelelő neveléssel minimalizálható, de teljesen elnémítani nem lehet és nem is szabad.
Ha valaki kertbe akar csak „riasztónak” kutyát
A tacskó jelez, de nem házőrző őrkutya. És nem is való arra, hogy kint éljen egy udvaron figyelmeztető csengőként. Szüksége van a családdal való kontaktusra. Ha csak riasztó kell, arra ott a kamera vagy riasztórendszer – a kutya társ legyen.
Nagyon kényes lakás esetén
A tacskó kutya, a kutya pedig egyenlő a saras manccsal, elhullajtott szőrrel (főleg vedléskor), netán kisebb „balesetekkel”. Ha valaki ezt nem tudja tolerálni (ragyogóan tiszta lakás mániás), akkor lehet, hogy idegesítené egy kutya jelenléte. Bár a tacskó kicsi és nem rombol szándékosan, néha a játékai szanaszét lesznek, vagy akár egy fél pár papucs bánhatja kölyökkorban. Az ilyeneket humorral kell tudni kezelni.
Tenyésztői szemmel
Ha valaki tacskótenyésztésbe fogna, fontos tudni, hogy a tenyésztés nagy felelősség, de a fajta népszerűsége miatt mindig van rá kereslet. Tenyésztéshez alapos fajtaismeret, genetikai tudás kell – érdemes egy mentor segítségét kérni, aki tapasztalt tacskós. Sok országban működik tacskó klub, fajtagondozó egyesület, ők segíthetnek. A tacskónál figyelni kell a genetikai sokféleségre: pl. hosszú és rövid szőr keresztezése nem szokás. A méreteket sem keresztezzük, mert bár genetikailag egy fajta, a klubok ezt tiltják. Tenyésztőnek lenni azt is jelenti, hogy a tipikus betegségeket szűrni kell, és felelősséggel párosítani, hogy minél egészségesebb almok szülessenek.
A fajta helyzete napjainkban
A tacskó népszerűsége a 21. században is töretlen. Világszerte az egyik legkedveltebb társasági kutya, amit az is mutat, hogy például az American Kennel Club regisztrációs rangsorában 2022-ben a tacskó a 9. helyen állt a több mint 200 fajta között. Európában is előkelő helyen szerepel a népszerűségi listákon – különösen hazájában, Németországban, ahol a tacskó szinte nemzeti jelkép.
A közösségek (online fórumok, klubok) révén a tacskó tartók tapasztalatot cserélnek, segítik egymást, ami szintén erősíti a fajta körüli pozitív légkört. Összességében elmondhatjuk, hogy a tacskó ma is virágkorát éli – ahogy egy német mondás tartja tréfásan: „Alles für den Dackel, alles für den Club!” (Mindent a tacskóért, mindent a klubért!) -, azaz a tacskó körül sokan szenvedélyesen tevékenykednek és biztosítják, hogy ez a csodás fajta még sokáig velünk maradjon.
Magyarországon is gyakori fajta, sok család tart tacskót, sőt több tacskótenyésztő is működik, akik minőségi almokat nevelnek. A fajta különlegessége, hogy több fajtaváltozatot egyesít, így mindenki megtalálhatja a neki tetsző példányt: van, aki a szálkás standardot kedveli vadászképessége miatt, míg más a törpe hosszúszőrűt, mert az szép és lakásban praktikus, stb.
Tenyésztési trendek
Napjainkban a tacskótenyésztésben két fő vonal figyelhető meg: a show (kiállítási) vonal és a munkavonal. A kiállítási vonalú tacskók inkább a standard minél teljesebb megjelenítésére törekednek küllemben: szép fej, jó szögellések, megfelelő szőrminőség stb. A munkavonalú (vadász) tacskók lehet, hogy küllemre nem annyira látványosak, de a munkavizsgákon jeleskednek: kotorékmunka, vércsapa stb.
Természetesen a kettő össze is érhet – egy ideális tacskó szép és használható egyszerre. A FCI előírja a tacskóknál a munkavizsgát bizonyos szintű címek eléréséhez (pl. vadászati alkalmassági vizsga szükséges ahhoz, hogy interchampion lehessen a kutya). Emiatt az európai tenyésztők egy része fenntartja a munkakészséget. Aki kifejezetten hobbi célra keres tacskót, az is jól jár, ha olyan helyről veszi, ahol figyelnek az idegrendszerre és ösztönökre – így kap egy kiegyensúlyozott, se nem félős, se nem hiperaktív kiskutyát.
Egészségügyi törekvések
A tacskó klubok világszerte foglalkoznak a fajta egészségi helyzetével. Külön projekt indult például Finnországban és az Egyesült Királyságban a porckorongsérv csökkentésére, röntgen-szűréssel és genetikai kutatásokkal. Folyamatban van egy széleskörű felmérés a tacskók genetikai változatosságáról is, mert sok változat (méret, szőr) elkülönült tenyésztése csökkenti a génkeveredést. Szerencsére a tacskó fajta még nincs beszűkülve genetikailag, de figyelni kell rá, hogy ne párosodjanak túl közeli rokonok stb. Az is pozitív trend, hogy a tenyésztők sok helyen együttműködnek – nem titkolják a problémákat, hanem próbálnak közösen megoldást találni (pl. hordozók kizárása a tenyésztésből, vagy csak nem hordozóval való párosítása).
Menhelyek, fajtamentés
Mivel a tacskó olyan népszerű, sajnos akadnak gazdátlan tacskók is. Szerencsére több tacskó fajtamentő csoport működik (Magyarországon is van Tacskó Fajtamentés a Futrinka Egyesület keretében), akik összegyűjtik a bajba jutott vagy kidobott tacskókat, és új otthont keresnek nekik. Ezek a csoportok arról számolnak be, hogy a leadott tacskók egy része a nem megfelelő gazdáknál viselkedési gondok miatt (pl. ugatós, harapós lett), de rehabilitációval a legtöbb visszaállítható normál kerékvágásba és örökbe adható. Ebből is látszik, hogy a megfelelő gazdához kell kerülnie, különben a tacskó is lehet problémás.
Fajta népszerűsége a médiában
Az internet tele van tacskós tartalommal – vicces mémek, videók, közösségi média oldalak, ahol tacskó tulajdonosok megosztják kedvenceik kalandjait. Ez tovább növeli a fajta ismertségét a fiatalabb generációk körében is. Említhetjük például Crusoe the Dachshund nevű tacskót, aki egy kanadai tacskó és világhírű Facebook/Youtube „sztár” mókás jelmezes videóival. Az ilyen aranyos tartalmak persze mind több emberrel szerettetik meg a tacskókat. Fontos azonban, hogy a potenciális gazdik a cukiság mögé is nézzenek és tisztában legyenek a tacskó tartás felelősségével – ebben segít egy alapos fajtaismertető, mint ez is.
Kiállítások és versenyek
A tacskókat világszerte kiállítják, sőt, külön tacskó világszövetség (WUT – Weltunion der Teckel) is létezik, amely koordinálja a fajtastandardot és a rendezvényeket. A különféle tacskó változatoknak általában külön osztályai vannak a kiállításokon (pl. standard rövidszőrű, törpe rövidszőrű stb.). Mindhárom szőrváltozatnak megvannak a bajnokai. Magyarországnak is vannak nemzetközi hírű tacskó tenyésztői és szép kiállítási eredményeket elért kutyái. Emellett a munkaversenyeken (kotorékbajnokságok, vaddisznóhajtó versenyek, vércsapa versenyek) is rendszeresen indulnak tacskók. Egyszóval a fajta aktívan jelen van a kinológiai élet számos területén.
Érdekességek a fajtáról
A tacskó hosszú története és népszerűsége rengeteg érdekes történetet és tényt szült. Ebben a fejezetben könnyedebb, szórakoztató érdekességeket gyűjtöttünk össze a tacskóról, amelyekkel akár büszkélkedhet is egy tacskótulajdonos a barátai előtt.
Híres tacskók a történelemben
Sok neves személy élt tacskóval. Viktória királynő valóban tacskó rajongó volt, és neki tulajdonítják a mondást: „Semmi nem varázsolja az otthonodat gyorsabban és hatásosabban kastéllyá, mint egy tacskó.” Állítólag legalább hetet tartott élete során. II. Vilmos császár egyik tacskója – feltehetően Hexl – a tengerparton rákra támadt; az esetről a New York Herald európai kiadása 1905. május 18-án karikatúrát közölt „Kaiser’s Pet Dog Tackling a Crab” címmel. Pablo Picasso Lump nevű tacskója a műtermében szabadon jött-ment, saját tányérjáról evett a művésszel, és még a festményein is helyet kapott.
Andy Warhol két tacskót tartott (Amos és Archie), gyakran megfestette őket. David Hockney brit festő is két tacskóját, Stanleyt és Boodge-t több tucat festményen megörökítette. John Wayne western színész a kemény imidzséhez képest imádta a tacskóit. Jackie Kennedy-nek is volt tacskója (ő kapta ajándékba a gyermekei apjától). Anton Pavlovics Csehov orosz író még novellát is írt „Kauser, a tacskó” címmel (egy tacskó szemszögéből meséli el a gazdái életét). Ezek a történetek mind azt mutatják, hogy a tacskó művészek, királyok, hírességek szívét is meghódította.
Waldi, az olimpiai kabala
Ahogy már említettük, a tacskó Waldi volt az első hivatalos olimpiai kabalafigura az 1972-es müncheni játékokon. Azért választották, mert a tacskó kitartó, atletikus, ügyes – pont, amilyenek az olimpikonok. Waldi dizájnja szivárványszínű csíkokból állt (kivéve piros és fekete, mert azokat a tervező mellőzte a náci színek miatt). Érdekesség, hogy az 1972-es olimpiai maraton útvonala is Waldi alakját formázta, ha térképen nézzük! A tacskó azóta is népszerű kabalafigura (gondoljunk a sok tacskós plüssre, ajándéktárgyra).
Tacskóversenyek – „Wiener Dog Racing”
Az Egyesült Államokban nagy hagyománya van a tacskóversenyeknek, ahol viccesen versenyeztetik őket rövid távon. A legismertebb a „Wiener Nationals”, amit először 1995-ben rendeztek meg, és azóta több helyen is tartanak előfutamokat. A tacskók jelmezben vagy anélkül, egyenes pályán futnak a gazdi hívására. Persze ez inkább mókás esemény, nem komoly sport – gyakran a kutyák fele el sem indul a cél felé, hanem szimatolni kezd vagy játszana a többivel. Mégis, több ezer néző gyűlik össze egy-egy ilyen versenyre, mert hihetetlenül szórakoztató látvány a sok szaladó „virslikutya”.
Tacskók a filmekben és irodalomban
Tacskó karakterek is gyakran feltűnnek különböző művekben. A Toy Story rajzfilmekben például Slinky Dog – röviden „Slinky” – fontos szereplő. Klasszikus gyerekkönyv a „Pretzel” (Margret és H. A. Rey, 1944), ahol Pretzel a világ leghosszabb tacskója. A közelmúltból említhető a „The Secret Life of Pets” Buddy nevű tacskója, illetve Todd Solondz „Wiener-Dog” című filmje.
Rekordok
A leghosszabb élő tacskó rekordját időről időre felkapják – persze nem a testhosszra gondolunk, hanem életkorra. Több tacskó is élt 20 év körül, sőt felette. Egy „Chanel” nevű tacskó 21 évet élt (Guinness rekord is lett egy időben). Más fajtáknál is van matuzsálem, de tacskóknál nem ritka a 15-18 év sem. A legnagyobb alom tacskóknál: 2019-ben egy tacskó anyuka 10 kölyköt hozott világra, ami elképesztő, hisz általában 4-6 szokott lenni. A leggyorsabb tacskó címet nem lehet komolyan venni, de a Wiener Dog versenyek bajnokai néha kapnak ilyen címet helyi szinten. Egy „Crusoe” nevű tacskó pedig a közösségi médiában tart rekordot: több millió követője van és könyveket is „írt” (a gazdája által) – lásd fent.
A tacskó és a méhek esete
Egy furcsa érdekesség: 2012-ben hírt adtak róla, hogy egy tacskó gazdája méhész volt, és a tacskó immunissá vált a méhszúrásokra, mert kicsi kora óta mindig mellette volt a kaptáraknál és rengetegszer megszúrták – kvázi allergén immunterápián esett át a kutya. Nem ajánljuk kipróbálni, de érdekes, hogy a tacskó kitartóan segített a gazdának.
A tacskó mint politikai szimbólum
A tacskó még a politikában is felbukkant: a 19. század végén a brit karikatúrákban a német császárt gyakran tacskóval ábrázolták, sőt a tacskót mint Németországot jelképező állatot szerepeltették. Emiatt is lett a világháború alatt ellenségkép. De később ez oldódott, és ma már inkább pozitív jelkép – pl. München városának is afféle jelképes állata a tacskó.
A tacskó IQ-ja
Sok helyen látni kutya intelligencia rangsort, amelyben a tacskó a középmezőnyben szerepel. Stanley Coren professzor híres listáján a tacskó a 49. hely körül van az engedelmességi intelligenciában. Ez sok tacskó gazdi szerint nem a valós intelligenciát tükrözi, hanem azt, hogy a tacskó nem mindig motivált az engedelmességi feladatokra. Valójában nagyon eszes: problémamegoldó képessége kiváló, memóriája remek (emlékszik, hol rejtettünk el ételt), és érzelmi intelligenciája is magas (megérzi a gazdi hangulatát). Mondhatni a tacskó „agyafúrt” – ha valamit el akar érni, addig küzd érte, amíg ki nem ügyeskedi.
A tacskó és a divat
A tacskó hosszú teste kreatív ötletekre sarkall: láthatunk tacskós mintát zoknin, táskán, sőt külön tacskó alakú testpárnát is gyártanak (egyik vége a feje, másik a farka, lehet ölelni). A divattervezők is kedvelik: Vivienne Westwood egyik kollekcióján is feltűnt a tacskóminta. Maga a kutya is gyakran kap csinos ruhákat: vannak, akik sálat, pulcsit horgolnak tacskójuknak – nem csak praktikumból, hanem mert nagyon aranyos benne.
A tacskó nem véletlenül népszerű évtizedek óta: egyediségével, humoros megjelenésével és szeretetteljes természetével milliók szívébe lopta be magát. Kicsi, de annál nagyobb szívű és lelkű fajta, aki egyszerre lehet szenvedélyes vadász és doromboló öleb, makacs csibész és hűséges társ. Megfelelő neveléssel egy tacskó hihetetlenül sok örömet hozhat a mindennapokba. Legyen szó egy erdei sétáról, vagy egy esti tévézésről, a tacskó mindig tudja, hogyan varázsoljon mosolyt gazdája arcára.
